A nagy neveket listázó casttal ellentétben a The Dead Don’t Die vizualitása sokkal inkább az indie filmeket idézi. Így Frederick Elmes operatőr képei még jobban elhatárolják Jarmusch legújabb alkotását a mainstream zombi komédiáktól. Ami szintén csak azt mutatja, hogy ne egy újabb Zombielandre számítsunk, hanem inkább egyfajta Haláli hullák hajnalára – csak egy kicsit másfajta humorral. És bár tény, hogy nem a The Dead Don’t Die lesz Jarmusch mesterműve, viszont másfél órás, véres szórakozásra kiváló. több»
Összességében nézve a film nem kifejezetten jó felvezetés a Bosszúállók – Végjátékra, bár az által, hogy elsőként állított nőt a főszerepbe, mindenképp beírta magát MCU történelmébe, még így is, hogy rengeteg lehetőséget hagyott kiaknázatlanul. több»
Mindezen elszalasztott lehetőségek folytán Adina Pintilie első nagyjátékfilmje ígéret marad, amely a gyakorlati megvalósítás során a nagy ívű koncepcióval kevésbé tudott megbirkózni. több»
Fontos dolgokról beszél, jobban mondva beszélget velünk a sorozat. Hogy minden döntés egyszerre mérhetetlenül elszánt és kivédhetetlenül bizonytalan, legyen szó éppen abortuszról, a szüzességünk elvesztéséről, vagy arról, létesíteni szeretnénk-e (és milyen) kapcsolatot egy másik emberi lénnyel – és hogy ehhez milyen mértékű őszinteség elengedhetetlen, és milyen mértékű őszinteség megengedhetetlen. több»
A 2019-es Kedvencek temetője figurái tehát semennyire sem meggyőző bábui egy kizsigerelt, levagdalt, hatásvadászra vett plotnak, amely az alkotók szerint vélhetően a legfőbb erényének azt képzelheti, hogy ijesztgetni tud egy koszos macskával, egy ködgépes stúdióerdővel és néhány ötlettelen állatmaszkkal. több»
A Kilenc hónap háború egyik rejtélye abban a kérdésben mutatkozik meg, hogy Jani miféle háborúba indul, voltaképpen kinek az oldalán harcol? – azért beszélhetünk titokról ebben az esetben, mert a filmből világosan és egyértelműen nem derül ki a válasz. több»
Igen, előítélettel ültem be Noé mozijára, harcoltam az érzés ellen, de elbuktam és akár a Zeitgeist ellenében is azt kell mondanom erre a filmre, mint amit idősebb tanult kollégám, Báron György az ÉS-ben: blöff.
Amellett azonban, hogy a saját képére formálja a survivor típusú filmek műfaját, azok egyes kliséit a közönség kiszélesítése érdekében maga is alkalmazza, hogy rámutasson az egyszerű dolgokra. több»
Az Éter tehát mindent egybevetve az életmű különleges darabja, olyan hatalmas vállalkozás, amely ugyanakkor továbbviszi Krzysztof Zanussi eddigi törekvéseit. A nagy mozi sajátossága pedig az, hogy egyszerre hódol a mozgókép megjelenítőképessége előtt és szegi meg alapvető törvényeit.
56 A holtak nem halnak meg (2019)