Kedvencek temetője (2019)

Ultrapara, és libabőr. Stephen King klasszikus könyvének remake-je megérkezett a mozikba és komolyra sikeredett. A történet ismerős, ezért arra számíthat a néző, hogy tudja, mi fog következni, de nem. És nem tér el így sem a történet velejétől. A hangulat nagyon borús, a zene is nagyon hajmeresztő. Feszített a tempó és gyorsan haladnak előre az események. Azt kell, hogy mondjam, túlszárnyalja elődjét, ugyanis a fölös részektől megszabadították a nézőt. Kevesebb a siránkozás, ellenben több izgalmat és ijesztő részletet kaptunk. A feleség viszonya a halállal nagyon el lett kapva. Komolyan kiugrasztja a nézőt a székből. A vége viszont, mint ahogyan a régebbi verzióban is, poénra lett véve. Csak másféleképpen. A színeszek prímák voltak. A kisírt szemek, a félelemtől való reszketés, a zilált légzés mind megvolt. A temetőhöz valő eljutás is magasabb szintre emelkedett, és a temető történetének kibontása is vonzóbb volt, mint az eredetiben. Az efektek és maszkok pedig tutik voltak, a kislány nem kicsit volt ijesztő, és nem a küllemében, hanem inkább a viselkedésében rejlett a félelmetessége. Szóval ez a film ijesztőbbre sikeredett, mint az eredeti, és kicsit összeszedettebbnek is mondható. A főszereplőért odavoltam, nagyon jól megtalálta magában a karaktert. Én bárkinek ajánlom, aki Stephen King rajongó, viszont moziban a hangok miatt ijesztő tud lenni.

Stephen King szerintem minden idők legjobb írója. Annyi témában és műfajban alkotott már maradandót, mint senki más. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint, hogy Hollywood a mai napig táplálkozik életművéből, hol jobb, hol rosszabb adaptációkat alkotva novelláiból és regényeiből. Két éve az AZ-ból parádés filmet csináltak, most pedig a Kedvencek temetőjébe pumpáltak friss vért. És nem is akárhogyan. King ezen írása rendkívül nyomasztó, amit a film maximálisan visszaad. Szinte minden másodpercben hallatszik valami hátborzongató zene a háttérben, és történik valami rejtélyes és ijesztő cselekmény. Sok vidám esemény nincs a filmben, így hát nem éppen széplelkeknek való. Sőt, kifejezetten véresre és... több»

Ezt a filmet választottam a nyert mozijegy utalvánnyal, ezúton köszönöm. A moziból hazaérve a friss összehasonlítás kedvéért rögtön végignéztem a harminc évvel korábbi változatot. Talán azért, mert a forgatókönyvet maga a legilletékesebb, Stephen King írta (cameo szerepben, lelkészként meg is jelent benne), talán azért, mert jobban szeretem a régi filmeket, az első adaptáció rémisztőbb volt, ami egy ijesztgetésre szánt filmnél nem utolsó szempont. Frászt hozhatott az érzékenyebb nézőkre Victor Pascow és Zelda (a férfi színész Brad Greenquist) gyakori felbukkanása. A mostani feldolgozás a három évvel később készült második résznél azonban sokkal jobb, mert az egyenesen szánalmas volt. A Creed... több»

Annyi gőzöm van Stephen King munkásságáról, hogy a klasszikusként kezelt történeteit részben ismerem. Olvasni nem olvastam a műveit, maximum a régebbi filmadaptációkból rémlenek a tartalmak. Így volt ez a Kedvencek temetőjével is, ami megérdemelte a színvonalas újrafeldolgozást. Azzal nem tudok vitatkozni, hogy a regény atmoszféráját mennyire sikerült átadni a mozivászonra, de az tény, hogy az 1989-es verziónál klasszisokkal jobb és minőségibb, a színészekről nem is beszélve. Változtattak némileg az alap felálláson, ami miatt sokan negatív kritikákkal jutalmazták, viszont én nem érzem ezt akkora problémának. Az alap hangulaton nem rontott, ezzel csak annyit értek el, hogy akik jól ismerik a... több»

A régi tetszett. Ez sajnos kevésbé nyerte el a tetszésemet. Nagyon a felesleges ijesztgetésre ment rá. És nem értem, hogy felesleges dolgokban miért kellett változtatni. Az eredetiben a csecsemő rohan ki az útra, felesleges volt kicserélni ezt a kislányra. Még talán kevésbé volt megrázó, ijesztő így.