Kedvencek temetője (2019)

Semmilyen szinten sem félelmetes, sem érdekes, a színészi játék borzalmas, a vége csapnivaló hülyeség. Aki borzongani akar, az nézze meg az eredeti változatot, mert az legalább igazi horror.

Ultrapara és libabőr. Stephen King klasszikus könyvének remake-je megérkezett a mozikba, és komolyra sikeredett. A történet ismerős, ezért arra számíthat a néző, hogy tudja, mi fog következni, de nem. És nem tér el így sem a történet velejétől. A hangulat nagyon borús, a zene is nagyon hajmeresztő. Feszített a tempó, és gyorsan haladnak előre az események. Azt kell, hogy mondjam, túlszárnyalja elődjét, ugyanis a fölös részektől megszabadították a nézőt. Kevesebb a siránkozás, ellenben több izgalmat és ijesztő részletet kaptunk. A feleség viszonya a halállal nagyon el lett kapva. Komolyan kiugrasztja a nézőt a székből. A vége viszont, mint ahogyan a régebbi verzióban is, poénra lett véve. Csak másféleképpen. A színeszek prímák voltak. A kisírt szemek, a félelemtől való reszketés, a zilált légzés mind megvolt. A temetőhöz való eljutás is magasabb szintre emelkedett, és a temető történetének kibontása is vonzóbb volt, mint az eredetiben. Az effektek és maszkok pedig tutik voltak, a kislány nem kicsit volt ijesztő, és nem a küllemében, hanem inkább a viselkedésében rejlett a félelmetessége. Szóval ez a film ijesztőbbre sikeredett, mint az eredeti, és kicsit összeszedettebbnek is mondható. A főszereplőért odavoltam, nagyon jól megtalálta magában a karaktert. Én bárkinek ajánlom, aki Stephen King rajongó, viszont moziban a hangok miatt ijesztő tud lenni.

Stephen King szerintem minden idők legjobb írója. Annyi témában és műfajban alkotott már maradandót, mint senki más. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint, hogy Hollywood a mai napig táplálkozik életművéből, hol jobb, hol rosszabb adaptációkat alkotva n... teljes kritika»

Amit elvárna az ilyen filmtől az ember, azt nem tudta hozni. Nem volt félelmetes, nem hozott egy különleges atmoszférát. A történet sem volt túl kidolgozott, és az előzetesből össze lehet rakni az egész sztorit.

Egy újabb remake, ezúttal Stephen King könyvtárából. A szakmabeliek, kritikusok és persze a nézők is mindig összehasonlítják az eredetivel, ha remake-ről van szó. Ezzel nincs is baj, hiszen vagy negatív vagy pozitív irányba mindig lehet elemezgetni a múltat és a jelent. Ez esetben King egyik leghíresebb regényéről van szó. Azért lehet ez a helyzet egy picivel másabb, mert maga King volt a 89-es horrorfilm forgatókönyvírója, míg a rendezői széket Mary Lambert foglalta el. Volt szerencsém látni az eredeti King adaptációt, és persze a 2019-es Kedvencek temetőjét is Jason Clarke-kal és John Lithgow-val a fedélzeten. Én úgy gondolom, nem szabad összehasonlítani a kettőt, hiszen míg beszélünk a szüleinknek szóló filmről, úgy az már a mi szemünknek és ingerküszöbünknek kevés, még akkor is, ha az az eredeti. A történet akkor hűbb volt a regényhez, de a 2019-es feldolgozás úgy gondolom, akkor is tartotta a tőle elvárt szintet, pusztán fejlettebb megoldásokkal apelláltak, ami napjainkban már természetes. Jó atmoszférával ment végig a játékidő, és helyenként roppant izgalmas és libabőrt keltő volt Kevin Kölsch és Dennis Widmyer filmje. Egy kellőképpen jóra sikeredett misztikus-horrorfilm, ha már csak az elmúlt évek horrorjaiból indulunk ki, akkor ez a film egészen jónak mondható.

Ez azért nem jó remake, mert nem is az. Ez egy igencsak közepes reboot, ami azért óriási különbség. King áldását adta a forgatókönyv átírására, de ez nem javított a filmen, sőt. John Lithgow jól mutat a filmben, de a többi karakter nekem elég gagyi és jellegtelen. Egy misztikus horror, de a gyengébbik fajtából.

Ezt a filmet választottam a nyert mozijegy utalvánnyal, ezúton köszönöm. A moziból hazaérve a friss összehasonlítás kedvéért rögtön végignéztem a harminc évvel korábbi változatot. Talán azért, mert a forgatókönyvet maga a legilletékesebb, Stephen Kin... teljes kritika»