A Cápa tehát nem a jól felépített karakterdrámák, elgondolkodtató konfliktusok filmje, és ez akár még fel is róható neki, de a vállalásait 40 év távlatából is tökéletesen teljesíti. Nyilván túlzás lenne odáig menni, hogy azóta sem sikerült Spielberg munkájához foghatót alkotni (hiszen a rendező maga is megtette már ezt jó párszor), de ha valaki egy remek horror-thrillert szeretne látni, akkor kézenfekvő választás lehet ez a film. több»
A könyv rajongóit mindenképpen lebeszélném arról, hogy szerezzenek maguknak egy rossz élményt, a többiek azonban nyugodtan tegyenek vele egy próbát, ugyanis időnként felcsillan benne Jonasson szellemessége és egyedi stílusa. Azonban aki jót akar magának, az inkább szerezze be a könyvet, és szabadságolja magát néhány órára, mert tuti biztos, hogy istenien fog szórakozni rajta. A filmről ez sajnos nem mondható el, összességében egy felejthető vígjátékot kapunk, semmi többet. 5/10 több»
Ha egy furcsa képzavarral élhetek, akkor azt mondom, hogy a Bite végeredményben egy olyan rovarcsípésnek értékelhető, ami egy-két vonatkozásában ugyan emlékezetes tüskét hagy az emberben, de úgy általánosságban véve nem okoz maradandó károsodást. Avagy érthetőbben: bizonyos részeiben meglepően jó, egészében meg inkább felejthető alkotás. 7/10 több»
Így pedig maga az alkotás is emberi és szerethető marad, még akkor is, ha nem váltja meg a világot (bocs, de ez egy ilyen témájú filmnél kihagyhatatlan ziccer volt) és végeredményben nem is több egy könnyed, szórakoztató darabnál. De pont amiatt lenne vétek kihagyni, mert ez nem egy olyan "limonádé", amely után teljesen üres fejjel és szívvel állunk fel a székből. 7,5/10 több»
A Férfiak és csirkék tehát hiába lenyűgöző külsőségeiben, pont azok a mechanizmusok hiányoznak belőle, amelyek nem hogy két órán, de legalább 20 percen keresztül képesek lennének működtetni. Az élmény pedig így minden egyedisége ellenére is rendkívül lapos, a humor és a dráma is csak nyomokban fedezhető fel - a legjobb pillanataink azok lesznek, amikor egy eszement megoldáson hüledezhetünk. Lehet, hogy a dán filmekre is ráférne már egy vérfrissítés? 6/10 több»
zárás ugyan ezen valamit még kozmetikáz, de a Törés végjátékát óhatatlanul is csak egy kisebb csalódásként tudom felfogni. Ettől függetlenül az érdemei vitathatatlanok: egy új és merész elképzeléssel rázta fel a tárgyalótermi krimik (de önmagában a krimik) állóvizét, számos olyan momentummal, amelyek egy kicsit kedvezőbb fogadtatás esetén méltán válhattak volna klasszikussá is. Nem jutott túl ugyan a műfaj legjobbjainak járó dicsőségcsarnok küszöbén, de ha egy igényes, egyedi krimire vágyik valaki, ennél jobb választás kevés van. több»
..de végül is az alkotás nem is szól másról, mint az egyéni képességek fetisizálásáról: passzt nagyítóval kell keresnünk a meccsjelenetekben, és egészen az utolsó percekig kell várnunk, mire Pelé fejében megjelenik valami csapatszintű gondolkodás. több»
Szívhez szóló, királyian nemes és embertelenül aljas karakterek, jól megrajzolt és megírt mellékszereplők, fülbemászó zene, kiváló forgatókönyv, ez minden. És mégis felejhtetlen lett a végeredmény. 10/10 több»
A nosztalgiafaktoron túl is rendkívül szórakoztató alkotásról van szó, amely nem véletlenül volt népszerű a saját korában, és mai szemmel nézve sem fakult meg a humora. Egyszer mindenképpen látni kell! 8/10 több»
A legkúlabb nap enyhe túlzással a műfaj legjobbjai felvizezett verziójának tűnik, amelyben ugyan van humor, dráma és szerethető vonások, de messze nem olyan koncentrációban, mint az elvárható lenne. több»
91 Cápa (1975)