Pálfi Györgyöt hosszú ideje a legpechesebb magyar filmrendezőnek tartom, aki őrületes tehetsége ellenére nem tudja kifutni a formáját ebben a szerencsétlen országban, hiába ontja magából a szellemesebbnél szellemesebb filmterveket. BUJDOSÓ BORI KRITIKÁJA.
Reisz Gábor minden bizonnyal feltalálta az önéletrajzot mint filmes műfajt. Nem, nem az életrajzi filmet (biopic) találta fel, azzal Dunát lehetne rekeszteni, hanem az önelemző lírát, a szubjektív naplót nagyjátékfilmen. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
„A Gyűrűk ura és A hobbit készítőitől”, áll a plakáton, és akkor hirtelen nem is tudni, hogy miben bízzon az egyszeri filmrajongó. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Idegen emberek, egymásba nyíló rejtvények, és a mindenhonnan leselkedő halál. Régi recept, amelybe elég sok film belebukott már. A Végtelen útvesztő viszont kivétel: remek tempóérzékkel és kivételes látvánnyal ringat minket a borzongásba. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Ha a drogcsempészet és az öregotthon között kellene választanom most már egészen biztos, hogy az előbbire voksolnék. Kár, hogy a remekül működő időskori pályaválasztási tanácsadás ellenére A csempész nem az a film lett, ami lehetett volna. A sok érzelem mattolta a humort. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
A nemzetközileg is elismert japán Hirokazu Koreeda új, a tavalyi cannes-i filmfesztiválon Arany Pálma-díjjal kitüntetett filmje figyelemre méltó és rendkívül érzékeny alkotás, melyet végre a hazai nézők is láthatnak. ZALÁN MÁRK KRITIKÁJA.
Nem várt, de örömmel fogadott folytatást kapott a Rontó Ralph, amelyben a Disney csupaszív iróniával magyarázza el, mi is az az internet. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Alfonso Cuarón csendes, fekete-fehér remeklése pontot tesz a vita végére: a Netflix is képes olyan egészestés játékfilm készítésére, aminek a helye a világ élvonalában van. VÍZKELETI DÁNIEL KRITIKÁJA.
52 Az Úr hangja (2018)
több»