Paweł Pawlikowski visszatért előző sikerfilmje stílusjegyeihez, az akkor felhasznált receptek pedig ismét színvonalas alkotást eredményeztek. ZALÁN MÁRK KRITIKÁJA.
A művészetért és a szerelemért élt, akár Floria Tosca - csak épp az ő Cavaradossija egy bicskanyitogatóan alamuszi hajómágnás volt. Maria Callas civil és színpadi létezésének tragikumán nem fog az idő. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
Dobó Kata biztosra ment, de csak annyit ért el, hogy a végeredmény nem annyira kínos, mint a Pappa pia. Néha valóban lehet nevetni a Kölcsönlakás művi fergetegén. A többi dermedt csend, szeszélyes évszakok. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Hogyan tud egy európai történelmi akciófilm versenyképes lenni egy olyan piacon, amit az erre szakosodott televíziós társaságok és a hollywoodi mainstream filmgyártás által támasztott elvárások uralnak? Meg tud-e lepni minket az akciószakértő Roel Reiné? VÍZKELETI DÁNIEL KRITIKÁJA.
Marokkó nem enged el, de nem is ragaszkodik hozzád. Kenyeres Bálint régen várt első nagyjátékfilmje nagyjából úgy kommunikál nézőjével, mint amennyire azonosulni lehet meglehetősen ellenszenves főszereplőjével. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA.
Schwechtje Mihály első nagyjátékfilmje nem csak érti és beszéli a tinédzserek nyelvét, de leereszkedés nélkül képes hozzájuk szólni – no és mindenkihez, akinek fontosak a tinédzserek. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA.
A Koszorúslányok, a Női szervek és A kém rendezője ezúttal sötétebb oldalát mutatja meg, de szerencsére nem mellőzi a humort sem. Enyhén spoileres kritika. FÁTRAI KATA ÍRÁSA.
Aneesh Chaganty webkamerák, csetüzenetek, tévés közvetítések képén keresztül mesél el egy megindító krimit. De nem csak formai ötletei, hanem ügyesen működtetett sztorija is van hozzá. több»
75 Hidegháború (2018)
több»