Kamasznak lenni pocsék, az első szerelem őskáosz, és még durvább, ha az embernek elváltak a szülei. De mi történik, ha ebbe a szituációba belekeverünk egy szellemet, aki macskamaszkokat árusít embereknek, és embermaszkokat macskáknak, amivel egy kamaszlány lehetőséget kap, hogy folyamatosan a kiszemeltje közelében maradjon? Vélhetően még nagyobb káoszt. Kritika. több»
Aktuális közéleti témák feldolgozásával nagyon könnyű darázsfészekbe nyúlni. Cristian Mungiu román rendező legújabb filmjében a legnagyobb természetességgel közelít ahhoz a bizonyos darázsfészekhez, hogy az elmúlt évek legpontosabb képét fesse meg a közép-európaiakról, az emberekről úgy általában mindenféle ítélkezés és odamondás nélkül. R. M. N. kritika. több»
A Menekülj! egy újabb kísérlet arra, hogy közelebb hozza a nemzetközi, különösképpen az amerikai közönség számára a skandináv alkotók skandináv környezetben játszódó parafilmjeit. Sajnos ez a kísérlet ezúttal többszörösen is zsákutcába futott. Sem a feszültségkeltés, sem az ijesztgetés nem az erőssége, de családi drámaként sem működik. A sztori végén pedig a különböző cselekménypontokat összekötve hatalmas lyukak keletkeznek, és a kínos kérdések is megszaporodnak. több»
A drámaíróból lett filmrendező Martin McDonagh legújabb filmje, A sziget szellemei (The Banshees of Inisherin) már akkor is kiváló néznivaló lenne, ha majd kétórás játékidejében csak a helyszín tájképeit mutatná be autentikus folkzenére. Szerencsére McDonagh ismét megmutatja, hogy nemcsak a kisszerű balfékek mélyen emberi tragikomédiájának megírásához, de vászonra viteléhez is ért. A sziget szellemei a felszínen túlra tekintve a művészet legalapvetőbb emberi kérdéseivel foglalkozik, miközben számos allegorikus értelmezése is lehet. Úgy a múltra, mint kortárs problémákra vonatkoztatva. több»
A Fabelman család Steven Spielberg életpályaösszegző művének is tekinthető. Saját személyes élményei mellett mindazon elemek is megtalálhatóak benne, amik meghatározták legfontosabb alkotásait. Ugyanakkor valahogy mégsem sikerült olyan megkapó módon hollywoodizált verziót készítenie felnövéstörténetéből, ami a nézőt is minden pillanatában magával rántja. A dráma helyenként túl hétköznapinak hat, amit az előadásmód sem segít. Az aranyos, felhőtlen pillanatok pedig csak epizódszereplőkké redukálódnak. Mint ahogy a filmezés szeretete, vagy a kulisszák mögé pillantás is. több»
A M3gan egy ügyes kommersz horror. Legalábbis abból a szempontból mindenképp, ahogy képes elterelni a néző figyelmét a kisebb és nagyobb hibáiról is. Teszi mindezt funkcionális és hatásos fényképezéssel, arányos építkezéssel, valamint sok humorral. Ez esetben pedig érdemes komolyan venni a mennyiségi jelzőt: ugyan nem teljesen horror-komédiáról van szó, de a M3gan gyakran él cinikus, sőt, szatirikus zsánerparódiával. A maximális hatását tompítja azonban, hogy egy darabig nagyon is komoly műnek mutatja magát, ami képes zavart okozni az értelmezésben. Valamint a drámai él is eltűnik. több»
A jövő harcosait egész biztosan nem fogjuk a katonai sci-fi legjobbjai közt emlegetni. Történetmesélése gyakran kapkodó és zavaros, és a vágás terén is lett volna mit csiszolni rajta. De a műfaj kedvelőinek még így is szerezhet néhány kellemes percet, mert az akció és a látvány rendben van. több»
A látogatás le sem tagadhatná skandináv mivoltát. Minden olyan jellegzetesség megtalálható benne, amit az északi országok filmjeivel azonosítunk. Az elkényelmesedett, társadalmi elvárásoktól gúzsba kötött felső középosztály kultúrájának kritikáját azonban a megszokottaktól eltérően tálalja. Christian Tafdrup egy lassan, de precízen építkező pszichológiai horrorban mesél a modern társadalom puhányságáról. De azért a skandináv rendezőtársaihoz hasonlóan a szatirikus hangnemet sem veti meg. A végeredmény viszont korántsem vicces, sőt. Ez az ultimate „minek mentek oda?” film. több»
A Wednesday már a sokadik próbálkozás, hogy újra a köztudatba emelje az Addams Family franchise-t. A méltán kultikus ‘90-es évekbeli filmadaptációk után a közelmúlt animációs próbálkozásai pedig szükségessé is tették a renomé újraépítését. A Wednesday egyaránt magán hordozza az anyafranchise tagadhatatlan hatását, Burton szerzői kézjegyeit, és a kortárs iskolás tinifantasyk tipikus jellegzetességeit is. Mindezek közt pedig úgy tartja meg az egészséges arányt, hogy bőven méri a fanservice-t és a klisék parodizálását, de tartalomból is jut valamicske. Nem utolsó sorban pedig eredményesen alkalmazza a thriller narratíva cselekményirányító eszközeit is. több»
Szinte napra pontosan egy év elteltével visszatért mindnyájunk kedvenc kalandozó csapata, a Vox Machina és ezúttal sem fogunk unatkozni, ha velük tartunk. A készítők nem fogták vissza magukat és a jól bevált módszerhez folyamodtak: ha valami működik, adj belőle még többet a nézőnek. A második évad sikeresen felülmúlja elődjét, ám ez nem egyenlő a tökéletességgel. A kritikánkból az is kiderül, miért. több»
100 Muge (2020)