A Fabelman család Steven Spielberg életpályaösszegző művének is tekinthető. Saját személyes élményei mellett mindazon elemek is megtalálhatóak benne, amik meghatározták legfontosabb alkotásait. Ugyanakkor valahogy mégsem sikerült olyan megkapó módon hollywoodizált verziót készítenie felnövéstörténetéből, ami a nézőt is minden pillanatában magával rántja. A dráma helyenként túl hétköznapinak hat, amit az előadásmód sem segít. Az aranyos, felhőtlen pillanatok pedig csak epizódszereplőkké redukálódnak. Mint ahogy a filmezés szeretete, vagy a kulisszák mögé pillantás is. több»
A M3gan egy ügyes kommersz horror. Legalábbis abból a szempontból mindenképp, ahogy képes elterelni a néző figyelmét a kisebb és nagyobb hibáiról is. Teszi mindezt funkcionális és hatásos fényképezéssel, arányos építkezéssel, valamint sok humorral. Ez esetben pedig érdemes komolyan venni a mennyiségi jelzőt: ugyan nem teljesen horror-komédiáról van szó, de a M3gan gyakran él cinikus, sőt, szatirikus zsánerparódiával. A maximális hatását tompítja azonban, hogy egy darabig nagyon is komoly műnek mutatja magát, ami képes zavart okozni az értelmezésben. Valamint a drámai él is eltűnik. több»
A jövő harcosait egész biztosan nem fogjuk a katonai sci-fi legjobbjai közt emlegetni. Történetmesélése gyakran kapkodó és zavaros, és a vágás terén is lett volna mit csiszolni rajta. De a műfaj kedvelőinek még így is szerezhet néhány kellemes percet, mert az akció és a látvány rendben van. több»
A látogatás le sem tagadhatná skandináv mivoltát. Minden olyan jellegzetesség megtalálható benne, amit az északi országok filmjeivel azonosítunk. Az elkényelmesedett, társadalmi elvárásoktól gúzsba kötött felső középosztály kultúrájának kritikáját azonban a megszokottaktól eltérően tálalja. Christian Tafdrup egy lassan, de precízen építkező pszichológiai horrorban mesél a modern társadalom puhányságáról. De azért a skandináv rendezőtársaihoz hasonlóan a szatirikus hangnemet sem veti meg. A végeredmény viszont korántsem vicces, sőt. Ez az ultimate „minek mentek oda?” film. több»
A Wednesday már a sokadik próbálkozás, hogy újra a köztudatba emelje az Addams Family franchise-t. A méltán kultikus ‘90-es évekbeli filmadaptációk után a közelmúlt animációs próbálkozásai pedig szükségessé is tették a renomé újraépítését. A Wednesday egyaránt magán hordozza az anyafranchise tagadhatatlan hatását, Burton szerzői kézjegyeit, és a kortárs iskolás tinifantasyk tipikus jellegzetességeit is. Mindezek közt pedig úgy tartja meg az egészséges arányt, hogy bőven méri a fanservice-t és a klisék parodizálását, de tartalomból is jut valamicske. Nem utolsó sorban pedig eredményesen alkalmazza a thriller narratíva cselekményirányító eszközeit is. több»
Szinte napra pontosan egy év elteltével visszatért mindnyájunk kedvenc kalandozó csapata, a Vox Machina és ezúttal sem fogunk unatkozni, ha velük tartunk. A készítők nem fogták vissza magukat és a jól bevált módszerhez folyamodtak: ha valami működik, adj belőle még többet a nézőnek. A második évad sikeresen felülmúlja elődjét, ám ez nem egyenlő a tökéletességgel. A kritikánkból az is kiderül, miért. több»
M. Night Shyamalan az a rendező, akinél sosem tudni, mit kapunk. Hozott ő az utóbbi években emlékezetes szuperhős filmet (Üveg), megosztóra sikeredett, nagy fordulatra felépített horrort (Idő) és elnyújtottan titkolódzó sorozatot (Servant). Legújabb filmjében, a Kopogás a kunyhóban egy díjnyertes horrorkönyvhöz nyúlt. több»
A történet középpontjában álló Otto Anderson (Hanks) a feleségét gyászoló, kiállhatatlan vénember, aki a világon – vagy legalábbis szomszédain – tölti ki a benne felhalmozódott keserűséget. Ismerős történet, igen? Nem véletlen, ugyanis megint egy amerikai remake-kel van dolgunk. Az ember, akit Ottónak hívnak kritika. több»
Hollywood szépkorú felének férfi tagjai jó pár éve előszeretettel bújnak keményebbnél keményebb karakterek bőrébe és vetik bele magukat lehetetlen küldetésekbe, esélytelen küzdelmekbe. Legtöbbünknek ilyenkor Liam Neeson (Elrabolva-sorozat, Ismeretlen férfi, Non-stop, hogy csak pár címet említsek) neve ugrik be és persze a Sylvester Stallone fémjelezte A feláldozhatók filmsorozat, de kár lenne megfeledkezni Denzel Washingtonról (A védelmező), Bob Odenkirkről (Senki), Sean Pennről (Gunman) vagy akár Colin Firthről (Kingsman – A titkos szolgálat). Jeff Bridges ugyan a tőle telhető legtöbb méltósággal állt be a sorba, de sajnos ez sem mentette meg A nagy öreget a végelgyengüléstől. több»
Csöndben bekúszott Guy Ritchie legújabb kémfilmje a magyar mozikba. A rendezőre jellemző fogások látszat megidézésén túl azonban nem sok különlegesség lesz ebben a hadműveletben. Fortune-hadművelet: A nagy átverés kritika. több»
80 A Fabelman család (2022)