Az utóbbi évek nagy filmes nyertese Dél-Korea. Számos díj, valamint nemzetközileg is harsány kritikai és közönségsiker fogadta az olyan filmjeiket, mint a Gyújtogatók és Élősködők. Ha zsánerfilmekről van szó, elsősorban horrorjaikról ismerhetjük őket (pl. Vonat Busanba, Kokszongi sirató, Két nővér), de a Netflixnek köszönhetően már a sci-fi próbálkozásaik is eljuthattak hozzánk (Űrsepregetők, A nyugalom tengere). A disztópikus Squid Game-ről nem is beszélve. Most pedig megérkezett az Alienoid, ami a tipikus nyugati akció sci-fi blockbusterek kívánalmai szerint támad a nemzetközi mozivásznakra. Dél-Koreai új moziüdvöskéje pedig ennek megfelelően színes, zajos, vicces, robbanásos és fejkapkodósan tömény időutazásos katyvasz. több»
Ezen a ponton talán már senkinek nem kell bemutatni, hogy milyen karrierívet futott be Nicolas Cage. Az egykor a legnagyobb sztárok közt számon tartott színész először egyre gyengülő minőségű akciófilmek szereplőjévé vált, majd a ‘10-es évek elejétől fokozatosan csúszott egyre lejjebb és lejjebb. Bár az utóbbi évek terméséből felváltva akadtak vállalhatóbb, és direkt trash filmjei, A Disznó végre igazi kiugrási pontot jelenthet számára. Michael Sarnoski első nagyjátékfilmjében ugyanis Cage újra komolyan vehető alakítást nyújt, és a film is minőségi alkotás. Ráadásul most már magyarul is elérhető a Scream! felületén. több»
Lassan már nyomon követni is nehéz a Marvel és a Disney szuperhőskontent cunamiját, amibe ilyen mennyiség mellett könnyű belefáradni. Még azoknak is, akik amúgy vevők a témára. Kiutat csak azok a produkciók jelentenek, amik valamilyen szokatlan, önelemző, esetleg korszakidegen módon nyúlnak a szuperhumánokhoz. Az Amazont pedig e téren nem kell félteni, hiszen a The Boys és az Invincible vérbő, kritikus hozzáállása üde színfoltként tetszeleg a képregényfilmek tengerén. Épp ezért is fájó, hogy a Prime-ra érkező szuperhősfilmjük, a Szamaritánus nem képes felvenni a kesztyűt, és belesüpped a szürkeségbe. Pedig a nosztalgikus hangulatú filmnek lehetősége lett volna egyszerű, de érvényes gondolatok megfogalmazására is, de a felszínességet választotta. több»
A Better Call Saul utolsó, 6. évadában ismét visszatér kedvenc simlis ügyvédünk, aki immár egyre kevésbé Jimmy McGill, és egyre inkább a dörzsölt és tisztességtelen Saul Goodman. Walter White gátlástalan védőjének eredettörténete egy sötétebb, komorabb hangulatú évaddal zárul. Jimmy karaktere nagy változásokon ment keresztül a sztori során, a Jimmy és Saul személye, a jó és rossz közti határvonalak egyre inkább egymásba mosódnak, a feszültség fokozódik, a tét egyre nagyobb, ahogy lassan megérkezünk a Breaking Bad történetének elejéhez. Spoileres kritika. több»
Ilyen lenne a női Bond? Az HBO Maxon elérhető sorozat, a The Little Drummer Girl egy leleményes brit kémnő történetét meséli el az izraeli-palesztin konfliktus középpontjában, miközben mesterien ötvözi a ‘70-es évek dekadenciáját a titkosszolgálat munkájának véres valóságával. több»
David Cronenberg azon kevés ikonikus rendezők egyike, akiknek a neve összeforrt egy zsánerrel. Sőt, mi több, neve fogalommá nemesedett, és a legtöbb filmrajongó tisztában van vele, hogy mire is számítson, ha azt hallja: cronenbergi testhorror. Legújabb filmjében, a cannes-ban bemutatott Crimes of the Future-ben a rendező visszatért az általa felfuttatott filmstílushoz, de a végeredmény színvonala némileg távol marad a legjobb filmjeitől. Az elhivatott cronenbergisták azonban megtalálhatják benne mindazon elemeket, amik miatt kedvelni lehetett a rendező csúcskorszakát. több»
Az Amazon Prime idén sem hagyja unatkozni a tesztoszterontól fűtött, macsó akciósorozatok rajongóit. Az év elején hatalmas meglepetést okozott a Reacher, ami minden sablonja ellenére is szerethető, dinamikus old school élmény volt. Nyárra pedig egy Jack Carr adaptációval, A végső listával készült a felület, ami leginkább a Tom Clancy és Call of Duty rajongókat kívánja megszólítani. Jobbára felemás sikerrel. Mert ami működött a Reacher esetében, az ezúttal inkább visszafelé sül el. De nem teljesen reménytelen a helyzet. több»
Engedjétek meg, hogy most a filmkritikus helyett a horrorrajongó szóljon hozzátok. Azért az alábbi cikkben is igyekszem kritikai meglátásokkal élni, mégis inkább egy élménybeszámoló kavargott a fejemben, miután megnéztem a Mindent a gyermekért című kis költségvetésű kanadai horrort. Mert sok ponton lehetne akár építő, akár elmarasztaló kritikával illetni a filmet. A rendező, Justin G. Dyck viszont nagyon is érti a kortárs horrorfilmek eredményes hatásmechanizmusait, így a minimálból is képes volt egy élvezhető végeredményt prezentálni. És ami talán a legfontosabb egy hasonló kisprodukció esetén: mer önazonos és önfeledten szórakoztató lenni. több»
Lassan 3 éve, hogy véget ért az elmúlt évtized legjelentősebb sorozata, a Trónok harca. Hatása tagadhatatlan, számos kiválósága előtt meghajolhatunk a mai napig – például azért, mert egy sokszemszögű regényfolyamot adaptált kiválóan addig, amíg ki nem fogyott az alapanyag a széria alól. A regényeket jegyző George R. R. Martin azóta sem ért a Tűz és Jég dala végére, amelynek bőven lettek következményei. Dühös rajongók, tanácstalan showrunnerek (David Benioff és D.B. Weiss), akik írói instrukciók alapján adtak egy olyan lezárást, amilyet. A végeredmény rajongói csalódás, majd kiábrándulás, melyet nem kis munka rendbe hozni. Az HBO a mellék -és előzménytörténetekhez (mint például a Tűz és Vér c. Targaryen törikönyv) nyúlva végezte el a maga vigasztalását, tető alá hozva az első GOT-franchise fiókát, a Sárkányok háza sorozatot. A pilot alapján bőven bizakodhatunk egy jó sorozatban. több»
50 Amazon: Ügyvéd (2022)