Pinokkió

Guillermo del Toro stop-motion animációs rendezésében igazi frissítés a klasszikus mesén, sötétebb, melankolikus hangulattal és gyönyörű vizuális világgal, amelyben az apa-fiú kapcsolat és a gyász feldolgozása kap kiemelt szerepet a két világháború k... Többözötti Olaszországban. A cselekmény érzelmekben gazdag, újszerű perspektívát ad a jól ismert történetnek, Pinokkió karaktere naiv, szeretetteljes és esendő, Gepetto tragikus hátterétől még mélyebb jelentést kap. A hangszínészi játék – többek közt Gregory Mann, David Bradley és Ewan McGregor – kifinomult, a technikai megvalósítás részletgazdagsága lenyűgöző, Alexandre Desplat zenéje pedig zseniálisan támasztja alá a drámai pillanatokat. A forgatókönyv nem didaktikus, kifejezetten a felnőtt nézőket is megszólítja, a rendező személyes stílusa minden képkockán érződik. Objektíven a film merész, újszerű, szubjektíven megható, bár középen néhol lendületet veszít. Ezt a változatot főleg nagyobb gyerekeknek, felnőtteknek és animációs műfajkedvelőknek ajánlanám.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Carlo Collodi korszakalkotó mesterműve 1881-ben, folytatásokban kezdett megjelenni egy olasz lapban, és akkora sikert aratott, hogy az eredetileg 15 fejezetből álló művet Collodi még 21 fejezettel kibővítette. 1883-ban könyv formájában is megjelent, ... Teljes kritika

A rendező stílusa és keze nyoma látszik a film minden mozzanatán. Egy teljesen új köntösbe és új meglátásba teszi bele a karaktert, amivel egy elég velős üzent jár. Hiába, csak Del Toro olyan bátor, hogy Pinokkiót egy második világháborús környezetbe... Több helyezze. A helyszín és idő nem várt konfliktusokat kínál, és bár irritáló Disney-dalocskák vannak a filmbe, ezek nem vesznek el a filmélményből. Del Toro a mindenféle varázslényeiről híres, és bár nem vártam, de ez a film rengeteg ilyen karaktert tartalmaz, akik hihetetlen szépen lettek életre keltve. Az animáció lenyűgöző, csakúgy, mint minden szereplő és helyszín berendezése és világítása. A film egyetlen negatívuma a kicsit sekélyes történet. Bár a narratíva a körül forog, hogy mikor milyen parancsnak kell vagy szabad engedelmeskedni, a tényleges történet sajnos nagyon gyerekes és egyoldalú, annak ellenére, hogy a téma, amit boncolgat, hihetetlen komplex. A film náci kiskatonák szabad akaratát állítja párhuzamba Pinokkió szabad akaratával, vagyis annak hiányával. Az utolsó dolog volt, amire egy ilyen filmben számítottam, de mégis milyen izgalmas, hogy belekerült. Robert Zemeckis meg szégyellje magát, mert ebben az évben egy másik Pinokkió film is készült az ő rendezésében, ami borzasztó volt.

Mikor megláttam anno az előzetest, tudtam, hogy ezt a Guillermo del Toro feldolgozást nem szabad kihagyni. Mindig bátor, ám merész cselekedetnek tartom, amikor egy mesét úgy sikerül megalkotni, hogy az a felnőtteknek is maradandó élményt nyújtson. Je... Többlen esetben bátran kijelenthető, hogy ez inkább felnőtt mese lett, mert olyan vizuális, egyedi látásmóddal mesél, melyben a Pinokkió már-már egy eszköz volt ahhoz, hogy G. d. Toro belefogalmazza mondanivalóját és a sajátos világlátását. Noha ez így talán túlzás, hiszen művészi igényesség tükröződik ebben a kiváló és teljesre sikeredett adaptációban. Teljesen más köntösbe lett öltöztetve Pinokkió, így a listán egy külön polcra került ez a remekmű.