Tartalom 1
Hivatalos tartalom
A klasszikus mese sötét hangulatú animációs változata az ikonikus rendező, Guillermo del Toro tolmácsolásában.
(csd)
A klasszikus mese sötét hangulatú animációs változata az ikonikus rendező, Guillermo del Toro tolmácsolásában.
(csd)
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Carlo Collodi korszakalkotó mesterműve 1881-ben, folytatásokban kezdett megjelenni egy olasz lapban, és akkora sikert aratott, hogy az eredetileg 15 fejezetből álló művet Collodi még 21 fejezettel kibővítette. 1883-ban könyv formájában is megjelent, ... Teljes kritika
A rendező stílusa és keze nyoma látszik a film minden mozzanatán. Egy teljesen új köntösbe és új meglátásba teszi bele a karaktert, amivel egy elég velős üzent jár. Hiába, csak Del Toro olyan bátor, hogy Pinokkiót egy második világháborús környezetbe helyezze. A helyszín és idő nem várt konfliktusokat kínál, és bár irritáló Disney-dalocskák vannak a filmbe, ezek nem vesznek el a filmélményből. Del Toro a mindenféle varázslényeiről híres, és bár nem vártam, de ez a film rengeteg ilyen karaktert tartalmaz, akik hihetetlen szépen lettek életre keltve. Az animáció lenyűgöző, csakúgy, mint minden szereplő és helyszín berendezése és világítása. A film egyetlen negatívuma a kicsit sekélyes történet. Bár a narratíva a körül forog, hogy mikor milyen parancsnak kell vagy szabad engedelmeskedni, a tényleges történet sajnos nagyon gyerekes és egyoldalú, annak ellenére, hogy a téma, amit boncolgat, hihetetlen komplex. A film náci kiskatonák szabad akaratát állítja párhuzamba Pinokkió szabad akaratával, vagyis annak hiányával. Az utolsó dolog volt, amire egy ilyen filmben számítottam, de mégis milyen izgalmas, hogy belekerült. Robert Zemeckis meg szégyellje magát, mert ebben az évben egy másik Pinokkió film is készült az ő rendezésében, ami borzasztó volt.
Minden szempontból egy kiváló film volt. Vicces, érzelmes, és a karakterek és a hangok is szimpatikusak voltak. Nem mindig a név számít, mint mondjuk a hányadék Tom Hanks-féle Pinokkióban.
Egy klasszikus történet gyönyörű újraértelmezése. Guilerrmo egy régi történet segítségével alkotott valami újat és meghatót. Így kellene remake-t csinálni, ha már az a divat.
Eredetileg Paul Thomas Anderson volt a rendező, viszont kilépett a produkcióból, ezután került a Guillermo del Toro a rendezői székbe.
Geppetto elhunyt fiáról kiderül, hogy Carlo a neve. Ez valószínűleg tisztelgés Carlo Collodi előtt, aki az eredeti Pinokkió-történetet írta.
A Pinokkió legtöbb változatával ellentétben, amelyek az 1800-as évek Olaszországában játszódnak, Guillermo del Toro úgy döntött, hogy ezt a változatot az 1930-as évek Olaszországába helyezi, Benito Mussolini és a Nemzeti Fasiszta Párt uralma idején. Az Ördöggerinc és A faun labirintusa után (amelyek a spanyol polgárháború alatt, illetve után játszódtak) ez a harmadik alkalom, hogy del Toro egy filmjét egy valós politikai konfliktus idejére helyezi.
