Valaki árulja már el nekem, mégis mi baja van Noénak az epilepsziásokkal?
Maga a film elég közepes munka. Noé próbál valami filmesszét megfogalmazni a nők helyzetéről a filmiparban, és a rendezők diktátori szerepéről néhány bevágott idézettel Fassbindertől, Dreyertől és Godard-tól, de őszintén szólva nem valami érdekfeszítő. Leszámítva talán az osztott képernyős megoldást, amit ugyan a tavaly Cannes-ban bemutatott Vortexben sokkal jobban kihasznált, de legalább valamennyire érdekes volt. Az utolsó negyedóra egy rémálom volt. Argentin barátunk mindig is szerette a fejfájdító stroboszkóp villogást, de amit itt csinált az már tényleg túlzás! Ezt én mondom, aki szerint a Visszafordíthatatlan hí... több»
Na igen, a filmtörténet leghíresebb zoomolása, kemény 45 percen keresztül. Snow, ha nem is teremtette meg a strukturális film műfaját, mégiscsak az irányzat legjelentősebb filmjét készítette el 1967-ben, amivel rögtön az olyan kísérleti filmes nagyágyúk közé verekedte fel magát, mint Stan Brakhage, Kenneth Anger vagy Jonas Mekas. Rengeteg szempont alapján ki lehetne elemezni a filmet, mondjuk a forradalmi tér- és időkezelésén keresztül, de én inkább csak annyit jegyzek meg, hogy imádom, ahogy Snow minden egyes alkalommal, amikor lehetőség nyílna hagyományos értelemben vett történetmesélésre elvágja a dolgokat, pl. amikor a nő telefonál, hogy talált egy ismeretlen hullát a szobában, a kamera ... több»
90 Vámpír (1932)