Nem egy nagy eresztés, de a többi G.I. Joe-film mellett azért nem is rossz. Kellően pörgős és akciódús, talán Netflixen szívesebben néztem volna, mert a mozijegy árát picit sajnáltam azért.
A két főszereplő remek alakítást nyújt ebben a lassú és légies drámában annak ellenére, hogy a történetben azért még rengeteg kiaknázatlan lehetőség maradt. Így egy kicsit a néző is kielégületlen, de ami van, az nem rossz.
Akár azt is írhatnám, hogy horrorfilmnek lagymatag, mert nem ömlik a vér, nincs túlzott brutalitás. Van benne mégis valami annyira zavaró, amivel teljesen lenyűgözött. Mint egy mindent elsöprő erő, erőszakos, kemény, de titokzatos. Kivételes történet és film.
Nem sok ilyen van, egy rész után úgy rántott be, hogy alig bírtam abbahagyni, hogy ne egy nap alatt daráljam le az egészet. Nem az, hogy nézhető, hanem végre valami élvezhető is!
Fontos úgy nekimenni, hogy ez egy gyerekfilm, ezért ne is várjunk tőle cilágmegváltó csodákat vagy gondolatokat, de a célcsoportot szerintem tökéletesen eltalálja. Ráadásul a történet szerint nagyon szépt csapatmunkában dolgoztatja meg a szereplőket, szóval még mondanivalója is van.
Nem épp Tarr Béla legjobb filmje szerintem, de a komor hangulata még így is megvan. Persze zseniális meg minden, csak épp valahogy kissé laposnak éreztem a történetvezetést.
Hát mit mondhatnék...viccesen komor, ugyanakkor komoran vices ez a film, megdöbbentő és persze megmosolyogtató is egyben. Ritkán vállal be ilyet egy film, de a Határátkelőnél ez nagyon működik. Szerintem érdemes ráhangolódni mindenképp!
Remekül összerakott fiktív történet, ami érdekes elmélkedésre ad lehetőséget a jogállamiság hátrányairól (ártatlan emberek tömegeit lemészárló szörnyetegnek is joga van a védelemre) és arról, hogy a bíróságon alapvetően mindent meg lehet védeni, legyen szó akár emberiség elleni bűncselekményről is. Végig érződött, hogy az ügyvéd is szorult helyzetben van, nem igazán tudja, mihez kezdjen az üggyel. Sokat lehetne írni a filmről, tipikusan olyan darab, ami mellett nem lehet csak úgy szó nélkül elmenni. Hűvös, provokatív, nyugtalanító film, de mindenképp jó értelemben. Látni kell!
Terrence Blanchard zenéje elsőosztályú, benne még sose csalódtam. A film a szélesebb közönség számára minden bizonnyal elfogadható, de nem egy átlagon felüli darab.
Imádom a hangulatát, a nyíltságát, azt, hogy nem egyszerű sárdobálást látunk, hanem valós képet fest a kor társadalmi légköréről. Soha nem látott oldalukat ismerjük meg a színészeknek és a hatalmasnak vélt Hollywoodnak. Bohókás, könnyed sorozat, értelmet és mondanivalót nem keresve is szórakoztató.
Hát, ebbe a szériába aztán valóban igyekeztek mindent belezsúfolni, ettől pedig a cselekmény nem csak pörgős de egy kissé "tömött" is lett. Nem igazán hagyja a cselekmény emészteni magát. Ez persze rendben is van, de néha kellene egy pici üresjárat is. Hm...sose gondoltam, hogy ezt fogom mondani egy sorozat kapcsán :)
Aki ismeri Shia LaBeouf-t, annak talán érdekes lehet, segít megérteni az alkoholfüggőségét. Nekem személy szerint nem nagyon tetszett, de értékelem a bátorságot, ami az ötlet és a film születéséhez kellett.
Ez a film tipikus példája a sokat markol, keveset fog esetének. Nagyon érződik rajta, hogy valami újat akar mutatni, de az egész nem több erőlködő jelenetek sorozatánál és értelmetlen vélemények megfogalmazásánál, így pedig csak egy újabb őrült történet hatását kelti.
A rendező meglehetősen finoman értelmezi a thriller fogalmát, mert ebben a filmben se feszültség, se fordulatok, se izgalom nem volt. Nagyon lapos volt, igényesebb nézőknek semmiképp nem ajánlom.
Na ezért csípem az ázsiai filmeket, mert sokszor nem a megszokott panelekből építeznek - vagyis nem azokból, amiket mi már halálra untunk. Izgalmas, de kegyetlen, nyilván, aki ezt nem szereti, nem is fogja megnézni - aki meg kacérkodik vele, nézze meg!
Összességében nem rossz, de néhány jelenetet annyira lebutítottak, hogy nem tudtam komolyan venni. Egyszer mindenesetre meg lehet nézni, nem unalmas, csak túl egyszerű.
Az biztos, hogy a Mayhem sztorija bőven rászolgált arra, hogy mozifilm készüljön belőle, és az irány alapvetően nem is volt rossz. Ne legyenek félreértések, a Lords of Chaos egy korrekt film, de nagyon kíváncsi lettem volna, ha egy A-listás rendező A-listást gárdával ment volna neki a megfilmesítésnek. Számomra egész végig volt egy kis B-kategória feelingje, de senkit nem tanácsolnék el tőle, aki kíváncsi erre az egyébként hihetetlen, de igaz sztorira. De annyit azért hozzátennék, nem lesz egy könnyű menet, mert a maga módján hátborzongatóbb, mint sok horror, és amikor ezt mondom, vegyetek komolyan. :)
89 Az örökbeadás (2020)