Végre egy magyar romkom, amin tényleg jól szórakoztam! Az alapötlet baromi kreatív, és tetszett, hogy nem csak a romantikára épít, hanem a kívánságfüzet miatt teljesen abszurd helyzetekbe is beleviszi a sztorit. Hermányi Mariann nagyon szerethető főszereplő, a zene pedig külön pluszpont. Simán megnézném még egyszer.
A Szerelmem, Marokkó pont olyan film, mint egy hosszú nyári este egy idegen város erkélyén ülve: lassú, meleg és valahogy mégis nagyon intenzív. Nem akar mindenáron drámát gyártani, inkább hagy időt arra, hogy megszeresd a szereplőket és azt a világot, amiben élnek. Külön pluszpont, hogy az időskori szerelemről úgy beszél, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne, mert végül is az.
Nem vártam tőle sokat, mert a folytatások általában csak újramelegítik az első részt, de ez meglepően nézhető lett. Nem minden poén ül, viszont a szereplők között még mindig működik a dinamika. Olyan film, amit nem elemezni kell, hanem haverokkal bedobni egy estére és néha felröhögni.
Ez olyan, mintha egy ’80-as évekbeli buddy-akciófilm újracsiszolása lenne: pattanós akciók, sablonhősök, de működnek együtt. Az indiai csaj (Priyanka) a legkomolyabb szereplő, szerintem ő vitt bele igazi kisugárzást. A rosszfiúnál meg csak néztem, hogy mégis mi ez a melodráma. Jó, de nem több.
67 Még egy kívánság (2026)