Mi történne, ha a svédek jóléti társadalmukat óriás űrhajókra tudnák költöztetni, és ez a hajó letérne a kijelölt útvonalról ? Röviden így lehetne összefoglalni a történet lényegét. Egyfajta belenyugvást áraszt magából a film, amit a néha előtörő emberi érzelmek szakítanak félbe.
Mi az élet értelme? Terry Gilliam korunk egyik filmrendezői látnoka. Szürrealista, görbe tükör, disztópikus filmjei szinte egytől egyig mély társadalomkritikát fogalmaznak meg. Ezt a filmet én a Brazil című történet folytatásának gondolom. Rám mindkét alkotás nagy hatással volt. Az elgondolkodtató, szürrealista alkotások kedvelőinek ajánlom. Nálam 6 csillag.
Kellemes csalódást okozott a film, bár elvárások nélkül néztem meg a történetet. A végén már egyértelmű, hogy kinek lehetett indítéka, ennek ellenére a rendező a választást a nézőkre bízza, és a végső csavar sem hiányzik.
Gyermekkorom egyik első sci-fi rajzfilmje, remek alkotás, felnőttként visszanézve is tetszett. Fiatalon kissé félelmetesnek találtam, idősebbként inkább elgondolkodtatott.
A DuPont nem a rendszer része, maga a rendszer.. Nagyszerű film, mely egy régóta tevékenykedő, a teflon bevonatot feltaláló, szándékosan a környezetét mérgező cég sötét üzelmeire derített fényt, megtörtént események alapján. A DuPont vállalat nem a rendszer része, hanem maga a rendszer. Az emberi kapzsiság, ostobaság pedig határtalan.
Egyszer nézhető light horror egzotikus helyszíneken. Közepesen érdekes történet kitalált misztikummal. A filmben szereplő helybeliek valószínűleg örültek, hogy szerepelhettek a történetben, más bevételi forrásuk nem nagyon lehetett a turizmus összeomlása óta.
Ellenségek - Nem igazán objektív Bár a film próbálkozott vele, számomra mégsem sikerült pártatlan képet festenie a korabeli indián–fehér ember konfliktusról. Alapvetően a telepesek szemszögéből meséli el a történetet, én hiányoltam az indián nézőpontot. Amit az amerikaiak műveltek, az népirtás volt, tudomásom szerint az USA azóta sem ismerte ezt el. De legalább az utóbbi időben – végre – támogatni kezdték pénzzel a kis létszámú megmaradt indián őslakos közösségeket.
A birodalom visszavár - kellemes szórakozás Benoit Poelvoorde módra Nemrég – végre – sikerült megtekintenem ezt a filmet. Benoit Poelvoorde talán nem annyira ismert Magyarországon, mint Jean Reno vagy Christian Clavier, de vígjátékaiban remekül játssza a csetlő-botló kisembert, akinek az életében váratlan lehetőség adódik, hogy kilépjen a szürkeségből. Az író-rendező Poelvoorde nemcsak vígjátékokat, hanem elgondolkodtatóbb filmeket és készített, pl. Raoul Taburin, Legújabb Testamentum, Az őrsön stb. Ott a helye korunk figyelemreméltó színészei között.
Az éjféli égbolt - egyszer bőven nézhető Nekem alapvetően tetszett a film háttere, hiszen valós problémára épül: az emberi mohóság okozta globális katasztrófa veszélyére. Bár a történet lassú és vontatott, mégis számomra többletjelentéssel bír: ez (is) egy figyelmeztetés.
Tenet - Két és fél óra? A filmet megnézve osztom azok véleményét, akik többet vártak a rendezőtől. Nehezen követhető cselekmény, az alaptörténet viszont nincs túlbonyolítva, és fordulatokban sem igazán bővelkedik. A kevesebb több elv alapján talán jobb lett volna, ha 90 percnél nem hosszabb ez a történet sem, a két és fél órát én soknak tartom.
65 Aniara (2018)