taba

Ellenségek - Nem igazán objektív
Bár a film próbálkozott vele, számomra mégsem sikerült pártatlan képet festenie a korabeli indián–fehér ember konfliktusról. Alapvetően a telepesek szemszögéből meséli el a történetet, én hiányoltam az indián nézőpontot. Amit az amerikaiak műveltek, az népirtás volt, tudomásom szerint az USA azóta sem ismerte ezt el. De legalább az utóbbi időben – végre – támogatni kezdték pénzzel a kis létszámú megmaradt indián őslakos közösségeket.

A birodalom visszavár - kellemes szórakozás Benoit Poelvoorde módra
Nemrég – végre – sikerült megtekintenem ezt a filmet. Benoit Poelvoorde talán nem annyira ismert Magyarországon, mint Jean Reno vagy Christian Clavier, de vígjátékaiban remekül játssza a csetlő-botló kisembert, akinek az életében váratlan lehetőség adódik, hogy kilépjen a szürkeségből. Az író-rendező Poelvoorde nemcsak vígjátékokat, hanem elgondolkodtatóbb filmeket és készített, pl. Raoul Taburin, Legújabb Testamentum, Az őrsön stb. Ott a helye korunk figyelemreméltó színészei között.

Az éjféli égbolt - egyszer bőven nézhető
Nekem alapvetően tetszett a film háttere, hiszen valós problémára épül: az emberi mohóság okozta globális katasztrófa veszélyére. Bár a történet lassú és vontatott, mégis számomra többletjelentéssel bír: ez (is) egy figyelmeztetés.

Tenet - Két és fél óra?
A filmet megnézve osztom azok véleményét, akik többet vártak a rendezőtől. Nehezen követhető cselekmény, az alaptörténet viszont nincs túlbonyolítva, és fordulatokban sem igazán bővelkedik. A kevesebb több elv alapján talán jobb lett volna, ha 90 percnél nem hosszabb ez a történet sem, a két és fél órát én soknak tartom.