Fikatours_blogger

Ez valami egészen más
Tom Hanks producerként bábáskodott a film körül, ezért a negatív véleményeket ignorálva úgy döntöttem, megnézem. Azt nem mondom, hogy kár volt, mert Görögország imázsfilmnek elmegy, de köze nincs az első részben átélt élményhez. Feszültség nulla, humorfaktor elégtelen, csak a szép tájak húzzák fel közepesre.

Vicces
Jól szórakoztam a lehetetlen történeten.

A Münchausen-szindróma nagyon is gyakori betegség. A filmben bemutatott szintre persze kevesen jutnak el, de hát így lehet dramaturgiát alakítani. A lány látomásai kimondottan viccesek, minden más meglehetősen szomorú.

Olyan szinten tekeri a fordulatokat, hogy az ember már azt sem tudja, melyik dimenzióban van.

Egy kicsit amatőrnek éreztem a környezetet, ami a drámai hatás rovására ment, pedig a forgatókönyv jó.

Ez a jövő, egyétek!
Ebben a sztoriban annyi jó lehetőség rejlett, úgy érzem, a befejezésre elfogyott a kreativitás.

Rég láttam ennyire fantáziátlan bérgyilkosos történetet. Azt, hogy ellenszenves a főszereplő, még elviselem, de hogy nincs a filmben egy igazi fordulat vagy meglepetés (hacsak az ötlettelen befejezést nem számítjuk annak), az már kiverte a biztosítékot.

Egy kamaszlány nem túl eseménydús nyara két órában
Ha nincs konfliktus egy történetben, akkor az unalmas, hiába tartja fenn az érdeklődést néhány jó párbeszéd.

A Wadjda típusú „lázadókkal” vannak tele a szaúdi börtönök, viszont nekik köszönheti a csendes többség, hogy ma már a nők is vezethetnek autót Szaúd-Arábiában.

Azt hiszem, a film elég jól rávilágít a szaúdi nők helyzetére. Egyszerre próbál leszámolni a sztereotípiákkal, de közben jól ábrázolja a fiatal nők szabadság utáni vágyát. Az iszlám vahhábita szárnyát talán a tálibok szélsőséges gondolkodásmódjához lehet hasonlítani, és csak remélni lehet, hogy Szalmán koronaherceg tovább folytatja a reformokat.

Én kérek elnézést!
Ha indiai lennék, valószínűleg öt csillaggal értékelném a filmet, mert beleadtak apait, anyait. Csakhogy európaiként pont ez a baj vele. A bollywoodi alkotók nem láthatták a Trópusi vihart, mert akkor tudnák, hogy sosem szabad fullba nyomni a kretént.

Elég jól ismerem a térséget, és talán mondhatom, hogy a történelmét is, ezért talán jobban tetszett a film, mint sokaknak, de az öt csillagban ez nincs benne. A történet annyira jól megkomponált, hogy részlehajlás nélkül képet kaphatunk nemcsak az arab világ sokszínűségéről, de az emberi jellemről, a képmutatásról, az álszentségről, a politikai manipulációról, és olyan történésekről, amelyek mindennaposak a világban.

Csalódtam benne. A történet ugye adott, de a karaktereket és a párbeszédeket érdekessé lehetett volna faragni. A diktatúrából csak annyi jön át, hogy katonák dirigálnak még a bírónak is, ez szerintem kevés a korszak ábrázolására. Egyedül a környezet és a jelmez volt hiteles.

Nem állítom, hogy ez a szappanopera a filmművészet remeke lenne, de képet kaphatunk egy átlagos szaúdi család életéről.

Egy szorult helyzetben lévő embercsempész és egy családjától elszakadt, szíriai kislány egymásra utalva járja be a menekültek klasszikus útvonalát Európán át. A főszereplő lányka fergetegeset alakít.

Indokolatlanul hosszú. Ráadásul az Arsene Lupinnek beállított bosnyák ellenszenves figura, nem tudtam együtt érezni vele.

Én a hatodik évadtól visszafelé nézem a sorozatot (így adagolja a Netflix), és többekkel ellentétben az a véleményem, hogy nem laposodnak az epizódok az évek múltával sem.

Először furának tűnt, hogy három külön történetet mesél el a film, de a végén kiderül, hogy szükség volt mindegyikre. Meg tudott lepni.

Európai hangulata van a filmnek, és jól ábrázolja a hetvenes-nyolcvanas évek lázadó fiatalságát (persze csak nyugaton).