10/8 2015-ben rongy betépve néztük moziban a feleségemmel. Sírva, lélegzetért könyörögve pusztultunk rajta a röhögéstől.
Újranézve is állati vicces, kitűnő vígjáték, szombat délutáni félálomban is felrázott néha a röhögés. Úgy tűnik, kiállta az idő és a józanság próbáját, mert még most is ütős.
Jason Statham önmaga paródiájaként óriási, Melissa McCarthy pedig jól megél abból, hogy elfogadta magát és az adottságait.
10/7 Ez az egyik komfortzónás, feel-good filmem, ha nosztalgikus kikapcsolódásra vágyom. Isten áldja a kétezres éveket, annak stílusát és hangulatát! Hálás vagyok, hogy a részese lehettem!
James Wan gyengébbre sikerült filmje amúgy, de így is kiváló hangulatú, gagyi nyomozós horror. Mary Shaw és a bábui rémpofáitól pedig összef*stam magam mindig is, most sem volt ez másként.
10/8,5 Óriási filmélmény.
Nem is tudtam, hogy az egyik kedvenc filmem, a Samsara szinte egy az egyben átvette a Koyaanisqatsi jeleneteit és ötleteit. Azt sokkal korábban láttam, és újabb is, ezért akaratlanul is a Samsarához hasonlítgattam végig. Ahhoz képest kevésbé tetszett a Koyaanisqatsi, de ettől még korszakalkotó, nagyon jó filmnek tartom.
10/7,5 Régóta meg akartam nézni, de trashmaratonra túl jónak, otthon nézősnek túl gagyinak tűnt. Így a legjobb körülmények között, egy cimborálós estén került terítékre.
Többről van itt szó, mint mezei űrbogár ölésről, viszont túl kevésről ahhoz, hogy valóban mélyenszántó film legyen. Valahol a kettő között van. Az effektek, megoldások meglepően jól néznek ki.
Fura csávó Verhoeven, mert mindig hasonló cuccokat szállít: az átlagosnál mélyebb, B film köntösbe csomagolt társadalomkritikus látványfilmeket. Jó sok vérrel és brutalitással. Meghökkentő jelenetekkel.
Sokkal jobb volt, mint amire számítottam, megéri megnézni.
10/10 Megint egy film, amire nincs magyarázatom, hogy maradhatott ki eddig.
Elképesztő. Tökéletes.
Szívesen élnék olyan korban, ahol a faszik életre-halálra szóló fogatversennyel rendezik a nézeteltéréseiket.
10/4 Szeretem azt az ötletet, hogy teljesen hétköznapi tárgyakból-jelenségekből rémisztőt készítenek. Volt az elmúlt években millió ilyen horror, most itt egy gyilkos medencés. Baromi jól elsülhetett volna, ha viszonylag jól működne a film.
Nagyon sokadjára látott nyomozós sztori, tiszta kétezres évek eleji hangulat. Sajnos inkább komikusra, mint félelmetesre sikerult a legtöbb ijesztőnek szánt jelenet. A befejezés pedig kész katasztrófa.
Két csoportnak tudom ajánlani a filmet, mindenki másnak teljesen felesleges és kihagyható néznivaló:
A, Aki egyáltalán nem néz horrort, így minden új neki
B, Aki annyira horror fanatikus hogy tök mindegy miaz, úgy is megnézi.
10/9 100%, hogy a 2024-ben látott Top 10 filmjeim között lesz.
Az van, hogy ilyen kiváló filmekről nem is szeretek annyira írni, mert csak annyit tudok róla mondani, hogy k.va jó.
Nézd meg, megéri.
10/5 Nagyon ciki, de a tervezett 11 rossz film helyett csak 10-et sikerült megnézni egyhuzamban. Ilyen először fordult elő a trash-maraton történetében.
Kellemes meglepetés volt a végére. Volt vér, kis akció, bunyók, csöcsök. Egész nézhető tinihorror, gagyi slasher főgonosszal. Fogyasztható, persze csak rossz film szemszögből.
Egyébként a film címe helyesen Phantom of the mall, magyarul pedig Az utca fantomja. Azt gyanítom, hogy amikor kijött a film, még nem nagyon ismertük itthon a pláza szó jelentését, vagy nem volt elterjedve. Mindenesetre érdekes, hogy utca lett a plázából. :)
10/2.5 Jó kis Stephen King-hangulat, de ezen kívül egy rövidfilmben elmesélhető lenne a sztori. Olyan semmilyen, unalmas. A szörny egész jópofa, de keveset mutatják. Szerepel benne a Wishmaster Djinnje is, ez külön öröm, így összesen 2,5 pont.
10/1 Az Embertelen pók a világ legviccesebb magyar címe, ezért esett rá a választás. Ezen kívül semmi jó nincs benne. Kíméletlenül unalmas, borzasztóan egyhangú, ócska tv-film. Hiába a film végi csecse pókká változás, így is rettenetes.
10/9 – Új kedvenc B film Az egyik kedvenc trash-em lett. Utálom a toxikus maszkulinitás kifejezést, de ez a film oktatóanyag lehetne róla. Hősünk közveszélyes, beilleszkedni képtelen szociopata, mégis minden összejön neki, ő a rendíthetetlen hős. Folyamatosan záporoznak az akciójelenetek, nincs megállás. 95 perc tömény, indokolatlan macsóskodás. Teli pofával ordítva röhögtük végig a film felét. Irtózatosan nagy sz*r, imádom, a trash-maratonok instant klasszikusa lett.
10/7 trash skálán Különleges film, mert ilyen in medias res slashert ritkán találni. Talán a The Slumber Party Massacre ilyen. Nem létező személyiségű főhős és áldozatok, majd egy félnótás elkezd gyilkolászni. Az egészet áthatja a nagyon fura kafkai szorongás és erotikus hangulat. Közben ritka erőszakos és bizarr is egyben. Nehéz hova sorolnom, mert nemcsak egy átlagos kattant slasher horror, hanem abszurd hangvételű, szorongós, nyomasztó cucc is egyben.
Néha már el is felejtettem a fura jelenetek mellett, hogy van egy csávó, aki gyilkol is a kórházban. :D
10/4 – nézhető, de nem kihagyhatatlan trash Szokásos kisállatoktól félős kreténség, de viszonylag nézhető kategória. (Természetesen csak trash filmekhez mérten.) Energiát fordítottak egy kis városi denevércsócsára, és egy jó kis denevérgyújtogatós jelenetre is futotta. Nem túl szórakoztató, de legalább nem spórolták ki teljesen a vicsorgó gumidenevéreket.
10/3 – Sajnos nem a vicces trash Teljesen érdektelen patkányos tv-film. A főszereplő csávó a világ legelszántabb patkányvadásza, és minden a patkányirtás körül forog éjjel-nappal. A végén a World War Z-szerű patkányszökőkút volt az egyetlen értékelhető része.
10/1 A 3. filmje ennek a kontár, félcédulás rendezőnek, amibe teljesen véletlenül belefutunk. Utálom ezt az embert. Csak az lehet a magyarázat a művészetére, hogy szándékosan frusztrálóan idegesítő filmeket akar készíteni. Még egy olyan slashert nem láttam eddig, amiben állig felfegyverzett csávókra vadászik egy késes gyilkos. Itt ez történik. De pancserkedés helyett semmit nem kezdenek a fegyverekkel, így gyakorlatilag öngyilkosok lesznek a szereplők. Elmondhatatlanul idegesítő volt.
10/4 – nem jó trash Indul a XIII. Trashmaraton, 11 filmmel. Első tétel:
Döbbenetesen unalmas, idejétmúlt film, amiben kenyérpirító és HIFI-torony-szerű gépektől kell rettegni.
A világ legbalf*szabb, komolyanvehetetlenebb főgonoszának harca a toxikus incel, nőket rángató Tom Selleckkel. Imádnivalóan röhejesek a kis robot-biszbaszok, de maga a film így is feszültségmentes és unalmas.
10/5 Ezt a részt láttam először annak idején, mert az összes haverom erről beszélt, rohadt menő volt. 11-2 évesen mindegy volt, hogy ez a leggyengébb a sorozatból.
Negyedik rész, ezért ahogy MINDIG lenni szokott, ez is már inkább trash jellegű film. Az előző részek sem voltak vérmentesek, de meglepően kevés hangsúly volt a gore-on. Ez a rész már abszolút erre van kihegyezve, minél durvább, minél véresebb kell hogy legyen. Már kicsit túlzás. 2010-hez is közelebb van már, mint 2000-hez, és ez is nagyon érződik. Közben a jó öreg 3D is bejött a képbe, ami reneszánszát élte akkoriban, és egyébként jók is voltak azok a 3D-s filmek! (Pl. Véres Valentin, A Kaptár 4 is ekkortájt jött ki).
Az egész film al... több»
10/6 Pont ugyanaz, mint az előző rész. Jó kis kinyithatós telefonok, 25 éves színészek 18-at játszanak. A mai tinihorrorok már nem ilyen hangulatosak, de ennek csak az az oka, hogy nosztalgiázva gondolok a tizenéves koromra.
Rotyog tovább a széria, jön is a negyedik rész.
10/6 Egy morzsányival ostobább, mint az első rész, de még mindig szerethető a 2000-es vibe és a bugyuta storyline miatt.
Eddigi legbölcsebb döntésem volt, hogy újranézem a szériát. Nincs esténként a másfél órás sírva nyüglődős kálvária, amíg kitalálom, mit nézzek/nézzünk.
78 A kém (2015)
2015-ben rongy betépve néztük moziban a feleségemmel. Sírva, lélegzetért könyörögve pusztultunk rajta a röhögéstől. Újranézve is állati vicces, kitűnő vígjáték, szombat délutáni félálomban is felrázott néha a röhögés. Úgy tűnik, kiállta az idő és a józanság próbáját, mert még most is ütős. Jason Statham önmaga paródiájaként óriási, Melissa McCarthy pedig jól megél abból, hogy elfogadta magát és az adottságait.