10/10 Olyan jó a rendezés és a hangulat, hogy gondolkodás nélkül húzom be rá a 10-est. Nagyon hasonlít a Terrorbolygóra, aminél szintén azt érzem, mintha konkrétan nekem készült volna. Totálisan az én ízlésemet szolgálja ki mindkét film. Ez van, a sz*r filmeket szeretem.
Viszont a Tarantino-féle kegyetlen, pszichére ható erőszak olyan szintet képvisel, ami nekem már túl sok. Emberünk biztos, hogy régen csücsülne már, ha nem adatik meg neki a filmrendezés lehetősége.
10/7 Gagyi 2000-es évek B horrorra számítottam vasárnap esti pihenésként, ehelyett nagyon meglepő módon egész korrekt, pörgős, feszült thriller lett belőle.
Tök jó volt. Hiába nem nagy újítás a téma, teljesen élvezhető thrillert dobott össze Nimródunk.
10/9 Petíciót indítok, hogy hivatalos mértékegységgé tegyük a 2000 csöcs anyatejet.
Ha az előző rész 10/10-es, akkor ez 9-es, mert még mindig bámulatosan jó, de egy fokkal elmarad az elődjétől. Nem pontosan tudom, miért. Dementus karakterével nem vagyok kibékülve, és kicsit bő lére lett eresztve a sztori. A befejezés is kicsit sok volt nekem.
De a Mad Max világot bármeddig elnézném, ismét tele van új ötletekkel, verdákkal, karakterekkel az új epizód, emellett eszméletlen látványos is. Teljesen jól kiegészíti az előző részekben felépített világot.
10/8 Ez a film is 50 éves lesz jövőre...
Emlékszem, mikor 9-10 évesen láttam (a jó ég tudja, miért engedték megnézni apámék), rettegtem bemenni a medencébe úszásedzésen, a nővérem pedig azóta is cápafóbiás.
A feleségem nem látta még, gondoltam, itt az ideje nála is kialakítani egy kis cápaiszonyt az egyiptomi nyaralás előtt.
Baromi lassú egyébként (50 év...), de lenyűgöző, hogy 9-10 éves korom óta teljesen emlékeztem az egészre egy nézés alapján. Ez az ismérve a jó filmeknek szerintem.
Külön poén, hogy vagy 10 olasz gagyi cápafilm jelent meg utána az eredeti farvizén elevezve.
10/5 A HALÁLKÁRTYA – Egy cím, amire 30 év múlva ujjongva fognak rátalálni a magam fajta trash fanatikusok. Méltán illeszkedik a Gyilkos magzat, A vérszomjas dada és az Embertelen pók közé.
Annyira sablonos, ezredjére lerágott tucathorror, hogy pont emiatt volt kifejezetten kellemes, komfortzónás élmény a nagyon fárasztó napom után. Kellemesen lelazultam rajta, mosolyogva fogadtam az újabb és újabb „csavarokat”, 10 percenként arra gondolva, hogy legalább 15 filmet tudnék csípőből felsorolni, ami 10-15-20 évvel előzte meg ezt a filmet PONTOSAN ezekkel a panelekkel.
Szóval mint élmény kifejezetten kellemes, pihentető volt, horrorként/filmként viszont harmadrangú Film+ csatornás töltelékmozi.
10/6 Én vagyok ezen a legjobban meglepve, de marhán bejött nekem a film. Többször is felröhögtem rajta, lekötött, szórakoztatott.
Ehhez hozzátartozik, hogy imádom a rendező, Paul Feig humorát, Melissa McCarthyt is csípem, illetve, hogy 8 évvel a megjelenés után néztem meg, amikorra már lecsengett a hype. Illetve két hete láttam először az eredeti Szellemirtókat, nincs felé gyerekkori kötődésem, így nem éreztem meggyalázásnak az új feldolgozást.
Szerintem simán jobb ez a film, mint az új Marvel cuccok 75%-a, teljesen nézhető.
10/6 Baromi ötletes, kegyetlen, véres és nagyon látványos. Skarsgard szépen hozza a figurát. A csavar és a final boss fight is szép.
Viszont elég erőltetettnek is éreztem, illetve a karakterek sem megnyerőek. Kicsit fárasztóak, hiányzik a filmből valami plusz, ami kiemelné. A poénok 90%-a nem működik. Egyszer nézős, pörgős szombati film lett emiatt, mint a Guns Akimbo, Gamer, Boss Level. Arra viszont jó, úgyhogy tudom ajánlani azoknak, akik szeretik a vérgőzös, nagyjából rendben levő, folyamatos dara akció-vígjátékokat.
10/9 Na, 28 évesen sikerült eljutnom oda, hogy megnéztem A Gyűrűk Ura trilógiát. Baba volt.
Saját sorrendem:
1. A két torony
2. A király visszatér
3. A Gyűrű Szövetsége
10/10 Esélytelen olyat írni a filmről, amit még nem írt le senki korábban. Ezért csak annyit, hogy most láttam először, 28 évesen, 22 évvel a megjelenés után. Lenyűgöző, páratlan. Annak is ajánlom, aki nem nagy fantasys, mint jómagam.
10/4 Mi másra vágyhat az ember gyermeke egy fárasztó ügyfelekkel teli nehéz nap után, mint egy karcsú horror antológiára a 80-as évekből.
Kifejezetten gyenge film volt, King mester kevésbé jól sikerült munkáiból, de jólesett.
10/7 23 évvel a megjelenés után hozzám is eljutott a világ egyik legismertebb filmje.
Ami tetszett:
– Road movie felépítés, a Terminatorra hasonlító reménytelen, „úgyis megtalálnak” hangulat.
– Egyszerre sötét és mesebeli jelenetek.
– Vándor, a sisakos törpe és Gandalf karaktere.
– Végre értem, miért hívják sokan orkoknak a cibbányokat, ezen röhögtem végig.
Ami nem tetszett:
– B*zis hangulatúak a hobbitok.
– Frodó két zöldséglopó hobbit haverját azért hurcolják magukkal végig, hogy mindent elb*sszon az a két idióta.
– Miért nem repülnek simán Mordorba azzal a griffmadárral, amin Gandalf kóricált, és ejtik bele a gyűrűt a lávába?
10/7 A legnagyobb poén, hogy volt rá ingyen jegyem, de végül nem mentem el, mondván, kit érdekel, úgyis egy rakás sz*r lesz.
Erre ez az év első és egyetlen decens horrorja.
Kifejezetten jó volt.
A kiscsaj pedig tényleg bravúrosan alakít.
10/8 Az amerikai feldolgozások elfelejtették velem, hogy mi Godzilla valójában: egy ostoba, romboló hüllő, ami pusztít, és fájdalmat okoz az embereknek. Fura volt megint ebben a szerepben látni, ez nagyon tetszett!
Megfigyelhető még az a nagyon érdekes jelenség is, hogy szemben az amerikai filmek magányos hőseivel, egyszemélyes hadseregeivel, az ázsiai filmek többsége az összefogásról szól. Arról, hogy közösen bármit el lehet érni. Meg is van az eredménye ennek a felfogásnak. Ebben a filmben is ez a legszebb.
Technikailag nekem nem nyújtott akkora élményt, mint vártam, de ez az első szörnyfilm, ami nem totális marhaság, és ahol a jelenetek 80%-a nem csak alibi töltelék, hogy kitöltsék a játékidőt... több»
10/6.5 Milyen jó, nosztalgikus érzés fog el, mikor régi filmet nézek, és meghallom az eredeti filmzenét... Lehet, hogy csak nekem tűnik úgy, de mintha mostanában alig lenne már olyan film, aminek jellemző, felismerhető saját zenéje van.
Cronenberg befogadható filmjei közé tartozik. Jól megírt történet, vannak izgalmas jelenetei. Idáig nem is tudtam, hogy a South Park-epizód (Cartman különös képessége) is ezt a filmet parodizálja.
Nekem kicsit uncsi volt azért helyenként, egyes dolgok kihasználatlanul maradtak. Illetve a végkifejletet sem gondoltam, hogy ide kellene vezetni annyi más potens ötlet helyett. Összességében tetszett.
10/8 – Trash gyöngyszem! Film, amiben minden, de komolyan mondom, MINDEN végtelenül rossz.
A nagybetűs ZS film, az elfuserált, félresiklott fércművek csúcspéldánya. Ebből adódóan roppant szórakoztató!
A sztori bőven összefoglalható annyiban, hogy szétgyúrt főhősünk a csalitosban rohangál kisgatyában és a csípőből tüzel az ellene támadó szellemi fogyatékosokból álló seregre.
A legmókásabb szereplő a hős 60 év körüli apósa, aki 30 év rendőri szolgálat után most hirtelenjében hidegvérrel gyilkol meg lefegyverzett embereket.
A női szereplők sört hoznak a férfiaknak, amikor éppen nem erőszakolják meg őket. A napszemüveges rosszfiú kezét pedig lecsapják, hogy aztán agyonverjék a levágott testrésszel!
Tömény tesztoszteronf... több»
10/3 – Átlagnál gyengébb, közepesen szórakoztató trash Mi másra lenne jó május elseje, mint összegyűlni trash filmet nézni?
A film nagy része erősen közepes, aztán a vége felé elszabadul a pokol, és póks*ggek, óriás kukacok, valamint tengeri giliszták és fertőző moszatok támadnak hőseinkre. Az már tetszett.
10/6 Jópofa meg minden, csak kicsit uncsi, és fél órával hosszabb a kelleténél. Tipik romkom limonádé a jobbik fajtából, vidd el rá a csajodat szombat este!
10/4 A film valós címe az kéne, hogy legyen, hogy Sutyerákság – Rejtélyfilm tökkelütötteknek.
Tuti, valami suttyó írta a forgatókönyvet abban a tudatban, hogy most aztán az agyát eldobja mindenki, hogy mekkora talány, amit kitalált, pedig csak egy értelmetlen baromság sz*r színészekkel és proli megvalósítással előadva.
76 Alkonyattól pirkadatig (1996)
Olyan jó a rendezés és a hangulat, hogy gondolkodás nélkül húzom be rá a 10-est. Nagyon hasonlít a Terrorbolygóra, aminél szintén azt érzem, mintha konkrétan nekem készült volna. Totálisan az én ízlésemet szolgálja ki mindkét film. Ez van, a sz*r filmeket szeretem. Viszont a Tarantino-féle kegyetlen, pszichére ható erőszak olyan szintet képvisel, ami nekem már túl sok. Emberünk biztos, hogy régen csücsülne már, ha nem adatik meg neki a filmrendezés lehetősége.