10/9 Nehéz volt megszólalni a film után.
Ámulatba ejtő. Eszméletlen jó film.
Annyi mindenről szól egyszerre, hogy nem egyszerű egy dolgot kiemelni, de ha kell, akkor azt mondanám, hogy oktatófilm a szívós kitartásról. Egy mestermű, ami a lehető legjobbkor talált meg.
Fix, hogy idén top 10-es lesz nálam.
10/7 Hihetetlen, hogy 1979-ben ilyen filmet készítettek. Érthető, hogy ekkora hatása volt és van a mai napig a filmművészetre, és vagy 10 olcsó Alien ripoff készült belőle.
Az elképesztő technikai megoldások és az újdonság ellenére is ma már kicsit unalmas szerintem. Nem úgy, mint a második rész, amin csak kapkodtam a fejem, hogy mennyire tökéletes.
Mindig a robotokkal van a gond egyébként. :)
Jöjjön megosztó rangsorolásom az Alien-filmekről:
1. Alien 2.
2. Prometheus
3. Alien
4. Alien: Covenant
5. Alien 3.
6. Alien 4.
10/5 Mint azt előre sejteni lehetett, teljesen értelmetlen és felesleges film, semmilyen befejezéssel. Mivel nő rendezte, természetesen minden férfi szereplő aljas, gyáva rohadék. Mindkét nemtől oda-vissza megy a másik szapulása, unalmas ez már gyerekek.
A másik nagy problémám a film hossza. Semmi nem indokolja, hogy 150 perces legyen a játékidő. A végén, pont a várt legnagyobb izgalmaknál már nagyon vártam, hogy véget érjen.
Ha 10-nél több horrort vagy thrillert láttál életedben, semmi szükség rá, hogy ezzel a filmmel foglald a véges tárhelyet az agyadban, vagy rászánd az időt más néznivaló helyett.
10/8 Régóta pihent a listámon, végre megnéztem.
Eddig a Kinizsi 100-ra és pár lefutott maratonra vertem magam. Hol van ez ahhoz, amit ezek az emberek végigvisznek? Elképesztő, leírhatatlan teljesítmény.
Mint dokumentumfilm kicsit csapongó és darabos, de mint hangulatfilm, kedvcsináló, spartathlon szemléltető, első osztályú. Végig lekötött, rendkívül átérezhető volt nagyon sok jelenete.
Sokat gondolkodtam, hogy volt ereje Balázsnak a futás mellett a filmre is koncentrálni. Milyen sok szervezőmunka lehetett összehozni...
Kedvet is kaptam a futáshoz.
10/7 A nosztalgiajárat újabb állomása:
Tizenegy és tizennégy éves korom között legalább 10x láttam a Golyózáport. Bizonyos részeit még többször (nyilván a szex közben lövöldözést a legtöbbször). A nyomógombos telómon is megvolt .3gp formátumra konvertálva. Tiltott, menő film volt, amit az erőszak, szexm, káromkodás hármasa miatt csak telefonon vagy hordozható DVD-n nézhettem, emiatt még jobban imádtam.
Az az igazság, hogy ez a film egy tőrőlmetszett kreténség, igazi szefós állatság. Olyan, mintha egy 13 éves srác kúrós-keménykedős fantáziáit nézném. Hihetetlen, hogy felnőtt emberek tucatjai dolgoznak ilyen filmeken, pénzt, időt és energiát nem sajnálva. Ezért imádok ebben a korban élni.
Jellemfor... több»
10/4 Tegnap lőttem egy 45 kilométeres éjszakai túrát a Bükkben. Egyszer-kétszer eltévedtem, közben többször eszembe jutott a film.
Az van, hogy ez egy dögunalmas, egyáltalán nem jó film. Viszont tisztelendő a sztori, ami mögötte van és az, hogy gyakorlatilag új műfajt teremtett. Elhiszem, hogy annak idején lehetett rajta félni, a marketing is sokat dobott rajta. Valamikor kiskoromban én is láttam még kezdő horrorosként ,és hatása is volt, úgy emlékszem.
Most újranézve rettentően untam, és csak hüledeztem, hogy milyen szinten nem történik benne semmi. Így azt gondolom, hogy nem bánt vele kegyesen az idő, és ma már jóformán bármelyik friss horroron többet lehet ijedezni.
10/10 Azon kevés filmek egyike, amiből a második rész klasszisokkal jobb az elsőnél. Kiforrottabb, mélyebb, érdekesebb. Számtalan jelenete van, amire 11-12 éves korom óta is teljes egészében emlékszem.
Ugyanolyan, vagy még kegyetlenebb, mint az első rész, bár főleg a párbeszédek és az elbújtatott apróságok miatt. Egész nap ezen gondolkodtam a megnézése után.
10/8 A Kill Billt nézve még most is érzem azt az „ilyet nem szabadna nézni, ez túl sok” érzést, amit első megtekintésre tizenegy-két évesen. Pedig azóta túl vagyok néhány szerb filmen, Mártírokon, Sadnessen, Salón és társain.
Eszméletlenül jól összerakott film, minden a helyén van, főleg ha utánaolvas az ember az apró érdekességeknek és a film készültének. Viszont Tarantino egy állat. Zsigeri szinten ért a kegyetlenség és az emberi gonoszság látványos, jópofa bemutatásához, és ez kajak tök ijesztő. Legalábbis nekem ez a megélésem a legtöbb filmjével kapcsolatban.
10/5 – Elszalasztott lehetőség Az év első érdemi mozifilmje, ami sajnos erősen közepesre sikerült. Csalódás, mert péntek esti barátnőzős randifilmnek sem elég. Pedig érződik, hogy nincs összecsapva, valószínűleg azt gondolták a készítők, hogy most valami tutit hoztak össze.
Egyik főszereplő sem olyan karizmatikus személyiség, akire egy egész (ráadásul ilyen hosszú) filmet fel lehet építeni. A többi nagy név pedig kihasználatlanul tengődik a sztoriban, nem is tudom, mi értelme volt (gondolom) egy csomó pénzt kiszórni rájuk.
A sztori annyira túlcsavart, ugyanakkor annyira sablonos, hogy a végére kifejezetten fárasztó volt. Az utolsó fél órában már nagyon vártam, hogy véget érjen.
A CGI nagyon félutas. Főleg a cica, pedig ol... több»
10/4 Először nagyon megörültem, hogy találtam egy kézikamerás sci-fit, amiről még csak nem is hallottam ez idáig.
Majd jól is indult a film, ezért már extrán örültem.
Aztán olyan unalomtengerbe csapott át, hogy sírva jajgattam, és csak az életben maradás lebegett a szemem előtt. Katasztrofálisan unalmas és eseménytelen film. Annyira felejthető is egyben, hogy külön workshopot kellene létrehozni „Hogyan készítsünk az emlékezetből azonnal kitörlődő filmet” néven, és értékesíteni cégek számára. Nemhogy másnapra, már a film nézése közben elfelejtem, hogy valaha megnéztem. Év végén visszanézve a listámat jó kis fejtörés lesz majd, hogy mi is volt ez, biztosan nem csak valami elírás, tényleg láttam-e..... több»
10/8 2015-ben rongy betépve néztük moziban a feleségemmel. Sírva, lélegzetért könyörögve pusztultunk rajta a röhögéstől.
Újranézve is állati vicces, kitűnő vígjáték, szombat délutáni félálomban is felrázott néha a röhögés. Úgy tűnik, kiállta az idő és a józanság próbáját, mert még most is ütős.
Jason Statham önmaga paródiájaként óriási, Melissa McCarthy pedig jól megél abból, hogy elfogadta magát és az adottságait.
10/7 Ez az egyik komfortzónás, feel-good filmem, ha nosztalgikus kikapcsolódásra vágyom. Isten áldja a kétezres éveket, annak stílusát és hangulatát! Hálás vagyok, hogy a részese lehettem!
James Wan gyengébbre sikerült filmje amúgy, de így is kiváló hangulatú, gagyi nyomozós horror. Mary Shaw és a bábui rémpofáitól pedig összef*stam magam mindig is, most sem volt ez másként.
10/8,5 Óriási filmélmény.
Nem is tudtam, hogy az egyik kedvenc filmem, a Samsara szinte egy az egyben átvette a Koyaanisqatsi jeleneteit és ötleteit. Azt sokkal korábban láttam, és újabb is, ezért akaratlanul is a Samsarához hasonlítgattam végig. Ahhoz képest kevésbé tetszett a Koyaanisqatsi, de ettől még korszakalkotó, nagyon jó filmnek tartom.
10/7,5 Régóta meg akartam nézni, de trashmaratonra túl jónak, otthon nézősnek túl gagyinak tűnt. Így a legjobb körülmények között, egy cimborálós estén került terítékre.
Többről van itt szó, mint mezei űrbogár ölésről, viszont túl kevésről ahhoz, hogy valóban mélyenszántó film legyen. Valahol a kettő között van. Az effektek, megoldások meglepően jól néznek ki.
Fura csávó Verhoeven, mert mindig hasonló cuccokat szállít: az átlagosnál mélyebb, B film köntösbe csomagolt társadalomkritikus látványfilmeket. Jó sok vérrel és brutalitással. Meghökkentő jelenetekkel.
Sokkal jobb volt, mint amire számítottam, megéri megnézni.
10/10 Megint egy film, amire nincs magyarázatom, hogy maradhatott ki eddig.
Elképesztő. Tökéletes.
Szívesen élnék olyan korban, ahol a faszik életre-halálra szóló fogatversennyel rendezik a nézeteltéréseiket.
10/4 Szeretem azt az ötletet, hogy teljesen hétköznapi tárgyakból-jelenségekből rémisztőt készítenek. Volt az elmúlt években millió ilyen horror, most itt egy gyilkos medencés. Baromi jól elsülhetett volna, ha viszonylag jól működne a film.
Nagyon sokadjára látott nyomozós sztori, tiszta kétezres évek eleji hangulat. Sajnos inkább komikusra, mint félelmetesre sikerult a legtöbb ijesztőnek szánt jelenet. A befejezés pedig kész katasztrófa.
Két csoportnak tudom ajánlani a filmet, mindenki másnak teljesen felesleges és kihagyható néznivaló:
A, Aki egyáltalán nem néz horrort, így minden új neki
B, Aki annyira horror fanatikus hogy tök mindegy miaz, úgy is megnézi.
10/9 100%, hogy a 2024-ben látott Top 10 filmjeim között lesz.
Az van, hogy ilyen kiváló filmekről nem is szeretek annyira írni, mert csak annyit tudok róla mondani, hogy k.va jó.
Nézd meg, megéri.
10/5 Nagyon ciki, de a tervezett 11 rossz film helyett csak 10-et sikerült megnézni egyhuzamban. Ilyen először fordult elő a trash-maraton történetében.
Kellemes meglepetés volt a végére. Volt vér, kis akció, bunyók, csöcsök. Egész nézhető tinihorror, gagyi slasher főgonosszal. Fogyasztható, persze csak rossz film szemszögből.
Egyébként a film címe helyesen Phantom of the mall, magyarul pedig Az utca fantomja. Azt gyanítom, hogy amikor kijött a film, még nem nagyon ismertük itthon a pláza szó jelentését, vagy nem volt elterjedve. Mindenesetre érdekes, hogy utca lett a plázából. :)
10/2.5 Jó kis Stephen King-hangulat, de ezen kívül egy rövidfilmben elmesélhető lenne a sztori. Olyan semmilyen, unalmas. A szörny egész jópofa, de keveset mutatják. Szerepel benne a Wishmaster Djinnje is, ez külön öröm, így összesen 2,5 pont.
10/1 Az Embertelen pók a világ legviccesebb magyar címe, ezért esett rá a választás. Ezen kívül semmi jó nincs benne. Kíméletlenül unalmas, borzasztóan egyhangú, ócska tv-film. Hiába a film végi csecse pókká változás, így is rettenetes.
86 A fattyú (2023)
Nehéz volt megszólalni a film után. Ámulatba ejtő. Eszméletlen jó film. Annyi mindenről szól egyszerre, hogy nem egyszerű egy dolgot kiemelni, de ha kell, akkor azt mondanám, hogy oktatófilm a szívós kitartásról. Egy mestermű, ami a lehető legjobbkor talált meg. Fix, hogy idén top 10-es lesz nálam.