10/6 Az általam nagyon nem kedvelt horror-dráma műfajba tartozik. Az esetek 90%-ában az ilyen filmek drámának túl lúgosak, horrornak túl Scooby-Doo-sak, tehát egyik sem működik igazán. Ez a film sem kivétel, ennek ellenére kifejezetten hangulatos volt, és előfordult, hogy izgultam rajta. Nem különösen félelmetes, de azért hangulatosan para olykor.
Plusz külön élmény néha nem amerikai/európai filmet nézni, betekinteni más kultúrákba. Teljesen más az ottani felfogás, a legtöbb ázsiai horrorban olyan hajmeresztő dolgok történnek, amiket nálunk képtelenség lenne filmre vinni. Részben ez is ilyen.
10/5 Itt van egy teljesen politikamentes vélemény, ezt gondolom a filmről (szerintem) elfogultság nélkül:
1. A díszletek, ruhák, korai Budapest jó, bár néha kicsit lelóg a vászonról, érződik némi skanzen feeling.
2. Szépen van felvéve.
3. Magyar filmekre jellemzően gyakran nem lehet érteni, mi a f*szt pofáznak a szereplők. Mérhetetlenül feb*sz, és nem hiszem el, hogy erre még mindig nem találunk megoldást.
4. Vannak benne jól eltalált, de nagyon kellemetlen, cringe jelenetek is. Legfőképpen a poénok rém kínosak.
5. A sztoriba beleszőtt meg nem történt események színezik a filmet, de eléggé nagy baromságokba is átfordul miatta.
6. Farkas karaktere a legkifejtettebb. Szemétládasága ellenére én konk... több»
10/8 De jó volt végre jókedvű, értékes filmet nézni. Nagyon sok mindenről szól egyszerre, bravúrosak az alakítások, a '70-es évek vibe és a megvalósítások. Volt, amikor hangosan röhögtem, volt, hogy meghatódtam. Az idei év egyik kedvence lesz nálam. Ajánlom mindenkinek, aki valami igazira vágyik.
10/4.5 Roppant kínos élmény volt végignézni. Kár, hogy nem trashfilm-maratonon néztük meg a cimborámmal, oda jó lett volna.
Az viszont menő, hogy 2017-ben játszódik a film. Jó sok disztópiát, világvégét megéltünk már... :)
10/8 Érdekesek a Paul Verhoeven-filmek, mert szinte mindegyike egy B filmbe ágyazott fogyasztói társadalomkritika. Erről a filmről sem tudtam időnként eldönteni, hogy zseniális-e, vagy borzasztó gagyi, mert egyszerre mindkettő. Az biztos, hogy nagyon jól megírt és kivitelezett film, a maga hülyeségei és B filmes mivolta ellenére is nagyon szórakoztató, visz magával a cselekmény. Schwarzenegger pedig mindig is borzasztó színész volt, mégis nagyon szerethető minden filmjében, rendkívül karizmatikus az ipse.
Emlékezetes film marad, megéri megnézni.
10/2.5 – A következő 3 év legrosszabb mozis élménye Nagyon csodálkoznék, ha a következő ~3 évben ennél rosszabb filmet látnék moziban...
Minden aspektusában pocsék és komolyanvehetetlen. A színészek (különösen a gyerekszínész) valami elképesztő szinten alulmúlhatatlanok. A sztori észveszejtően röhejes. Unalmas. Parodisztikus jellegű. Sokszor nem tudtam elhinni-eldönteni, hogy komolyan gondoltak-e egyes jeleneteket, vagy humornak szánták. Aztán rá kellett eszmélnem, hogy amit látok, sajnos nem szándékosan gagyi, tényleg komolyan gondolták.
Horrornak elképesztően híg, misztikus gyerekfilmnek túl erős. (Nem jó értelemben erős...)
Sem a kezdő horrorosokat, sem a mindenevő horrorrajongókat nem buzdítom a megtekintésére. Biztos vagyok benne, hogy b... több»
Újranézve már nem olyan vicces, mint annak idején csutkára beszívva (bár mi is lehetne olyan vicces...), de így is kiemelkedő vígjáték. Kim és James Franco első találkozásán már sírva röhögtem. A Kimet alakító színész eleve vicces, már ránézésre is. Van benne néhány kevésbé jól sikerült és túl abszurd poén, viszont olyanok is, amiket sokáig lehet idézni. Seth Rogen beszívós humorán nevelkedett közönség tud szerintem igazán jól szórakozni rajta, ők (mi) viszont nagyon.
Kizárólag eredeti nyelven érdemes nézni szerintem.
10/10 Anélkül is mindenki tudja, hogy kiváló film, hogy ezt leírnám, de akkor is kikívánkozik belőlem, hogy elmondjam, mennyire az.
Hátborzongatóan jó. Meghaladja a korát, minden tökéletesen a helyén van a forgatókönyvtől a színészeken át a hangokig, vágásokig. Eszméletlen.
Amin csodálkozom, hogy annyira tudtam izgulni rajta 28 éves horrorfanként is, mintha először néznék ilyesmit. Hannibal karaktere vérfagyasztó, megviseli a lelket minden jelenet, amiben feltűnik. Szinte elhalványul mellette a bőrből ruhákat készítő gyilkos, pedig vele sem haverkodnék kimondottan.
A pszicho-thrillerek alfája ez a film.
10/6 Egyszernézős, nem rossz kis slasher. Bővelkedik erőszakban, és a sztori sem olyan ostoba, mintha kétszer ilyen ostoba lenne. Az eredetit nem láttam, ezek után elő fogom rángatni azt is.
10/1 Hatalmas trashrajongóként és fogyasztóként állítom, hogy ez a film nézhetetlenül pocsék. Egyszerűen minden borzasztó benne. Se nem humoros, se nem hangulatos, minden létező szegmense összecsapott és kritikán aluli. Nem azért, mert direkt trashnek készült, hanem mert azon belül is egy förmedvény. A sztoritól elkezdve a szereplőkön át a megvalósításig MINDEN rossz, és nem a jópofa, direkt rossz módon.
Sokkal, de sokkal jobb néznivaló helyette (csak hogy egy-két hasonló, direkt trasht említsek) a Zombeavers, a Mosquito vagy a Psycho Goreman.
10/4 – Csalódás Sokkal, sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle.
Tetszik az atmoszféra és az ötlet. Az Apocalyptóhoz hasonló holt nyelveken pofázás és feliratozás is nagyon bejön. Ami kevésbé jó, hogy modell külseje és ruhái vannak az „ősembereknek”, ez kicsit lehozó.
Néha bele tudtam élni magam, a rendkívül minimalista setting miatt. Viszont a legtöbbször baromi unalmas, az összhatást nézve pedig értelmetlen, nincs rendes magyarázata, vagy lezárása a sztorinak, csak tinglitanglizás. Cserébe legalább befogadható a játékidő.
Egy jó rendezővel bitang film lehetett volna belőle, főleg azért, mert nagyon kevés ebben a korban játszódó film készült eddig.
10/6.5 Klasszikus, filmtörténeti mérföldkő, meg minden... De ma már nagyon vicces az egész, Lugosi szinte bármelyik megjelenésén, megszólalásán fel lehet nevetni. Ettől függetlenül tisztelem az embert.
Szívderítő látni a film elején a magyarul beszélő falusiakat, illetve a dróton rángatott denevért. Pont olyan hosszú a film, hogy még ennyi idő után is befogadható legyen. Mai szemmel nem sok élvezeti értéke van, inkább tiszteletből, kulturálódásból és a magyar vonzatai miatt érdemes megnézni. A Renfieldet alakító színész nagyon jól hozza az őrültet.
10/5.5 – Nincs ezzel probléma Ciki meg minden, de semmi komoly problémát nem látok a filmmel kapcsolatban. Nem sokkal rosszabb, mint a többi kosztümös pancserkedés. Mivel komolyan vehetőbbek azok?
A kétezres évek közepes Marvel-filmjeit idézi (Hulk, Daredevil, Elektra), azok is hitványak voltak, mégis nézte mindenki.
A vélemények alapján arra számítottam, hogy értelmezhetetlen, összevissza vágott katyvasz lesz gagyi CGI-al, de teljesen épkézláb film, csak gyenge. Simán nézeti magát (főleg trashen edződött szemekkel), egynek elmegy.
10/7 Az egyik legjobb vígjáték ever. Ha ma nézném elsőre, nem valószínű, hogy tetszene, de nem tudom leválasztani a gyerekkori élményekről. 2000-es évek vibe, amikor még minden rendben volt. Szétröhögtem magamat rajta most is, vagy tizedjére.
10/5.5 Nagyon nagy Kevin Smith rajongóknak tetszhet, mert a korábbi filmeken nosztalgiázik egész végig. Összességében nem rossz, elrendezi a karakterek sorsát, és lezárja az eddig történteket, de már nem üt harmadakkorát sem, mint a korábbi filmek. Hiányzik belőle az újdonság, az a fajta kreativitás, ami az első két részt jellemezte. Helyenként erőltetett is, illetve néha már zavaróan sokat időzik egy-egy nosztalgikus jeleneten, képkockán. Nem gondolom, hogy az előző filmek meggyalázása lenne, ahogy sokan írják, inkább se nem jó, se nem rossz...
10/5 – Bob nem lett szimpibb Köszönöm a lehetőséget, Mafab!
Életrajzi filmet készíteni nehéz. Nem egyszerű egy átlagon felüli személyiség életét belezsúfolni másfél-két órába úgy, hogy az egyszerre átlátható és befogadható maradjon, ne legyen csapongó, ne időzzön túl sokat jelentéktelen dolgokon. Kiszolgálja a rajongói igényeket, bemutassa az illetőt egyaránt a fanoknak és azoknak, akiknek még ismeretlen szereplő. Elmesélje az alanyának múltját, motivációját, hatását. Az utóbbi időből csak az Elvis-filmnél gondolom, hogy sikerült mindezt jól megvalósítani.
A One Love esetében úgy érzem, hogy azoknak készült a film, akik eleve a színész rajongói, és tisztában vannak a rasztafári életérzéssel. Laikus nézőként nem sok érde... több»
10/5 Időnként rá kell jönnöm, hogy nem szeretem Cronenberg stílusát. Indokoltnak tartom, hogy ilyen elismert rendező, de nekem egyszerűen nem jön be. Csakúgy, mint David Lynch.
Ez a film is egy mondanivalóval gazdagon ellátott, de nem egyértelmű, bizarr mű. Nem válik szerethetővé, maradandóvá sem igazán. Egyszerűen csak egy kellemetlen, rossz hangulatú filmélmény, ami bár formabontó és érdekes a maga módján, egyszerűen sok, vagy túl eltérő nekem.
Sokadik film, amit látok a rendezőtől, de nem fogom követni ezentúl sem őt, sem a fiát. Lehet, én vagyok tuskó, nem tudom.
10/7 Taika Waititi tud nagyon sok és nagyon jó is lenni, szerencsére most az utóbbit éreztem. Nagyon kellemes hangulatú, barátságos, feel-good film. Mosolyogva néztük végig.
Végre egy film, amiben nem hal meg senki, semmilyen borzalom nem történik (ritkán látok ilyet), szerethetőek a karakterek. Még a transz vonal is teljesen rendben volt szerintem, nem a torkon lenyomós propaganda történet. Teljesen emberi.
Elég hirtelen lett vége a történetnek, bár belegondolva nem maradtak elvarratlan szálak.
A tökéletes 10/7 pontos, vasárnapi pihenős, jókedv generáló film.
10/7 Valentin-nap közeledtével időszerű volt elővenni ezt a méltatlanul elfeledett, csaknem beszerezhetetlen klasszikust.
A műfajban bőven átlag feletti, mai tekintetben is elképesztően véres, kegyetlen film. Érthetetlen számomra, hogy mégis alig találkozni vele bárhol, nem nagyon beszélnek róla az emberek, pedig abszolút ott van a helye az élmezőnyben. Ennél a filmnél többet szerintem nem nagyon tud nyújtani egy slasher, minden megvan benne, ami egy hangulatos '80-as hentelős mozihoz kell. Pont olyan, amilyennek lennie kell. Micsoda élmény lehetett annak idején egy autósmoziban a csajoddal összegabalyodva megnézni...
64 Sötét víz (2002)
Az általam nagyon nem kedvelt horror-dráma műfajba tartozik. Az esetek 90%-ában az ilyen filmek drámának túl lúgosak, horrornak túl Scooby-Doo-sak, tehát egyik sem működik igazán. Ez a film sem kivétel, ennek ellenére kifejezetten hangulatos volt, és előfordult, hogy izgultam rajta. Nem különösen félelmetes, de azért hangulatosan para olykor. Plusz külön élmény néha nem amerikai/európai filmet nézni, betekinteni más kultúrákba. Teljesen más az ottani felfogás, a legtöbb ázsiai horrorban olyan hajmeresztő dolgok történnek, amiket nálunk képtelenség lenne filmre vinni. Részben ez is ilyen.