ThaliaLovecraft

Momo 2.0
Az emberek többsége biztosan hallott már az olyan internetes jelenségekről, mint a Momo, A kék bálna vagy a Slender Man. Ezért a film nem igazán egyedi, és semmi újat sem mutatott, viszont tanulságként levonhatjuk, hogy az internet veszélyes. A történetet érdekesnek találtam, de egyes cselekményszálakat lezáratlanul hagytak, és ez bosszantó volt. Talán lesz második rész? A színészek alakítása inkább nevetséges volt, mint rémisztő. A főgonosz külseje nagyon műnek hatott, nem volt hiteles.

Ezt jól kifőzték
A filmet horror vígjátékként tüntették fel, de ennek ellenére kevés horror elemet és humort tartalmazott, bár így is élvezhető volt. A feszültséget fokozatosan építi fel, fenntartva az érdeklődést. A színészek munkája dicséretre méltó. Elgondolkodtató, művészi alkotás, mely egyben társadalmi kritika is.

Mivótez?
Frászt kaptam a jup scare-ektől, csak sajnos nem szó szerint. Folyamatosan ugyanazokat a béna „rémisztő” képeket tolták az ember képébe, így unalmassá váltak. A speciális effektekről már inkább nem is beszélek...

Mit takar a rózsaszín lepel?
Merj nagyot álmodni, és légy az, aki lenni szeretnél. Ez Barbie, egy játék, mely azt hirdeti, hogy mennyi mindent elérhetünk, viszont van egy dolog, amire egyikünk sem képes... A filmben elhangzott poénokat aranyosnak, szórakoztatónak találtam, azonban az üzenetet, amit a nézők felé közvetít, meghatónak. Célközönségnek azok a fiatal lányok, nők számítanak, akik már megtapasztalták a társadalom elvárásainak szorítását.

Meglepett a Netflix
Paranormális jelenségekre, furcsa lényekre számítottam, ám azok nem jöttek. A történet lassan bontakozik ki. Kissé elvontan komoly témákat boncolgat, mint a nemi erőszak és az emberrablás. Elgondolkodtató egy alkotás.