Kinga Kecskeméti

Kinek a papné... Nekem ez tetszett
Azt nem mondom, hogy elvarázsolt, inkább ellazított, könnyeddé tett. Elfelejtettem a gondjaimat. Már a kezdete, ahogy megszólalt francia nyelven a csodás, andalító dal. Meg persze Tihany, szívem egyik csücske, ahová minden évben lejárunk. Értékeltem, hogy csak visszafogottan mutatták, nem manipulálták a nézőket a táj szépségének örökös felvillantásával. Nagyon szerettem főhősünk (Andorai Péter Krisztián) megmosolyogtató, néha sületlen monológjait (itt-ott magamra is ismertem :) ). Kassai Ilona tüneményes volt 93 évesen a minden titkok tudója, a nagymama szerepében. Imádtam a tojáslikőrös kis poénját. Nekem még az is tetszett, hogy a szereplők folyamatosan elbeszéltek egymás mellett, mert his... több»

Hagyományos gengszterfilm a javából, megfűszerezve tiltott romantikával. Jó film a maga nemében, de nem az én világom.

Valami hiányzott
Szeretem az ilyen filmeket, jó is volt, tetszett a gyönyörű táj, a megerősítő monológok, a színésznő sallangmentes játéka. Valami mégis hiányzott. Nem éreztem a kemény küzdelmet, csak félig-meddig jött át. Nem tudom, mi az oka, nem a főszereplő hibája, az biztos.

Tökéletes összhang
Ez egy nagyon szívszorító, csodálatos alkotás. Fura, de én is meghasonultam a film nézése közben. Egy idő után, mintha két énem lett volna. Az egyik ámulva figyelte az eseményeket és Einar/Lili tökéletes alakítását, átváltozásait, a másik énem pedig a háttérből végig a feleségre fókuszált. kritikusan, összehúzott szemekkel. Egy ilyen különleges, színes egyéniség mellett minden feleség elszürkült volna, de Alicia Vikander ott ragyogott fényesen mellette, csodás volt a szerető, aggódó társ szerepében. S nem éreztem egy percig sem egy mákszemnyi önfeláldozást, mártírkodást sem, pedig elcsúszhatott volna azzá, csak a mindent átható, feltétel nélküli szeretetet. A két főszereplő mindvégig tökélet... több»

Nem lesz maradandó emlék!
Alicia Vikander miatt kezdtem el nézni, de kár volt, mert ő hamar eltűnt a képből. Aztán megkezdődött főhősünk ámokfutása az idővel, az ellenséggel, amelyről senki se tudta, hogy kicsoda, se ő, se a néző. Valahogy mindent fura homály fedett. Később főhősünk megtáltosodott, összeverték, meglőtték, megkéselték, de ő kitartóan rohangált kilométereket, emeletekről ugrott le autó tetejére, mint akinek kilenc élete van. Ráadásul a végén még egy Megmentő plecsnit is megérdemelt volna. Jóindulattal adok rá 3 csillagot, mert annyira nem volt rossz, hogy abbahagyjam.

Több mint 50 éves, de imádom ezt a filmet, nagyon sokszor megnéztem már. Debreceni születésű lévén mindig megdobogtatja a szívem az ízes debreceni tájszólás na és a híres Apolló Mozi, amelyhez annyi emlékem kötődik. S azt se felejtsük el, hogy régen a moziba járás egy nagyon fontos szerepet töltött be, lehetőséget adott az ismerkedésre, randevúkra, a párok közötti finom közeledésekre, mint ahogy ezt a film is bemutatja. Móricz Zsigmond szívének ez volt a legkedvesebb írása, 1924-ben írta, s a műfaji meghatározása: idill, ezt jegyezte be a könyv címe alá. Nagyon ritka az, amikor elolvasunk egy történetet, s a lelki szemeink előtti szereplők a mozivásznon valósággá válnak. Nekem Venczel Vera m... több»

Igaz történet – a súlyossága miatt érzékeny lelkűeknek nem ajánlom!
Ezt így talán nem kellett volna éjszakára! Gondoltam, választok egy egyszerű koreai filmet. Nem tudtam, mi vár rám, a mosolygós arcok a plakátról semmit sem árultak el a film szörnyűségeiről. A rendező nem kertelt, kimondta a kimondhatatlant, tárgyilagosan, visszavonhatatlanul. Nem hagyott a nézőnek időt, a mély döbbenet csak egyre fokozódott. Nem is tudom, fel lehet-e valaha teljesen dolgozni ezt a szörnyűséget a kislánynak és a szüleinek is. Ő már soha többé nem tud teljes életet élni, megfosztották tőle örökre. Igen, tudom, az életben mindig meg kell találni a reményt, nekik ezt az új kis jövevény adta, s a tragédia össze is kovácsolta a családot. A közösség szerető ereje is segített. De ... több»

Régebben már láttam ezt a filmet, akkor is mély nyomot hagyott bennem, de nem emlékeztem az egész történetre. Most még jobban felkavart. A lelkünk mélyén valamennyien vágyunk veszélyes dolgok közelébe kerülni, vonz bennünket, csak legtöbben aztán mégis óvatosan kikerüljük, néhányan pedig vele sodródunk, nem törődve a következményekkel. Nem is maga a történet, hanem a főszereplő érzései, lelkének mély rezdülései vonzottak, teljesen azonosulni tudtam a félelmeivel, a vívódásaival, a kételkedéseivel. Alicia Vikander tökéletesen hozta a nehéz karaktert, gyakran Tang Weit juttatta eszembe a Late Autumn című filmből. Gyönyörűek voltak a Japánról készült felvételek, a fény-árny játékok, s nagyon fo... több»

Nem tudtam, mire számítsak, amikor elkezdtem. Nagyon nem szeretem a bohócokat, és azt még úgysem, ha egy filmben gyerekeket használnak fel a megfélemlítés eszközéül. Ijesztő thrillert vártam, de ez inkább gyomorforgató volt számomra. Horror kedvelőknek inkább ajánlom, de nekem ez sok(k) volt.

Semmi különös
Már említettem régebben, hogy legnagyobb félelmeim közé tartozik a mély víz és a sötétség. Így reménykedve ültem be a filmre másodmagammal, hogy egy jó kis borzongatós thrillert lássunk. Az eleje tetszett is, megfelelt az elvárásaimnak, ráadásul a medence félelmetesen mélyült, de hát egy filmben minden lehetséges, és én még élveztem is. Csak aztán a szörny megjelenése elvette a kedvem. Inkább nevetséges volt, mint ijesztő. Sokkal félelmetesebb hatást értek volna el, ha csak egy sejtelmes árnyat mutatnak, s a legvégén meg bevetnek valami frappáns magyarázatot a medencében zajló eseményekre. De, sajnos, csak zagyvaság lett belőle. Középidőben átfordult az egész egy fura családábrázolásba. Aká... több»