Értékelések (340)

2024. 01. 09.

80 Hearty Paws  (2006)

2024. 01. 09.
2024. 01. 09.
2024. 01. 09.
2024. 01. 09.
2024. 01. 09.
2024. 01. 09.
2024. 01. 09.
2024. 01. 09.
2024. 01. 09.
2024. 01. 09.
2024. 01. 09.

NA 49일  (2011)

2024. 01. 09.
2024. 01. 09.
2024. 01. 09.
2024. 01. 08.
Veszélyes vizeken
Van, amikor egy cím semmit se mond, de a plakát felkeltette a figyelmemet. A két főszereplőnek annyira szuggesztív volt a tekintete, hogy nem bírtam ellenállni. Fogalmam se volt, mit fogok nézni, aztán egyik ámulatból a másikba estem. Na, nem a hibák miatt, mert az is volt bőven. Zseniális a film, ha egy olyan óriási baklövést el tud felejtetni velem, hogy egy életfogytiglanos rab egyetemre jár szabadon emberek közé. Persze, ha ez nem lenne, akkor borulna az egész történet. Régen láttam már ennyire nekem tetsző filmet, amely folyamatosan tartotta bennem a feszültséget. Tim Roth ahogy tud nézni, égő vággyal, ugyanakkor valami félelmes szuggesztióval, teljesen elbizonytalanít. Julia Ormond ped... több»
2024. 01. 08.
Két fénysugár
Gyönyörű kis rövidfilm két látássérült fiatal találkozásáról, akik félszegen közelednek egymás felé. A fotóklub nagyon meglepő és nagyon eredeti, csodálatos az önfeledt közösségük. A fiatalok tényleg mint két fénysugár, megmelengették a lelkemet ebben az esős időben.
2024. 01. 08.
Csodálatos kisfilm az evenkik nomád életéről, a rénszarvasokról, a tajga háborítatlan szépségéről, ahol a természet az úr. Megható az Udigir család bemutatása, a hagyományok, a nagyapa életfelfogása, amely sajnos, lassan a múltba vész. Kicsit szomorú lettem a film után. Hálás köszönet Török Zoltán kitartó, szorgalmas munkájának, igazán maradandót alkotott.

87 Persona  (1966)

2024. 01. 08.
Amikor lehull az álarc
Ez a film a mai rohanó világunkban is hihetetlenül megállja a helyét. Megállásra és mély gondolkodásra késztet. Tudom, hogy 1966-ban készült, de mégis szájtátva ámulok. A lélek sötét rejtelmeit tökéletesen ábrázolja. A felvételek gyönyörűek, a kameramozgás tökéletes. A két színésznő játéka is. A némaság és a csönd is. S kontrasztként a monológok sodró lendülete. A fekete-fehér felvétel egyáltalán nem zavaró, csak még jobban kihangsúlyozza a drámaiságot. Még mindig agyalok rajta. Az a fajta film, amelyet legszívesebben abbahagynál már az elején, de nem tudod, mert nem ereszt, és utána a hatása napokig fogva tart. Az a fajta film, amelyet szinte nem is tudsz szavakba önteni, de nagyon erős érz... több»