Az Isten sose ad két kézzel Itt ülök betegen, megfázva az ágyikómban, teázgatok és sajnálom magamat, hogy mennyi mindent tudnék már a kertben csinálni, ha nem lennék lázas, nem fájna a torkom... bla-bla-bla. Aztán megnéztem ezt a szívfájdító, igaz történetet, és elszégyelltem magam. Most aztán van időm, örüljek, hogy pihenhetek, filmeket nézhetek, csak semmi nyavalygás. Ez a lány az életéért küzd hősiesen, én meg itt szánatom magam kb. egy hétig tartó megfázással.
Nem mindennapi film, betekintést láthatunk Jon Batiste, korunk egyik legzseniálisabb zenésze és felesége, Suleika Jaouad életébe, megosztják velünk sikereiket, örömeiket, nehéz pillanataikat, és őszintén beszélnek Suleika súlyos betegségéről, a leukémiáról, a... több»
Átváltozás Az arcod a lelked, a belső valód. Ha azt elveszíted, hiába minden szépészeti megoldás, átváltoztatás, plasztikai műtét, az már nem te vagy. Csak egy összezavarodott, riadt kis egér.
Kim Ki-duk drasztikusan ábrázolja, megéri-e változtatni a külsőnkön, és mit meg nem tenne egy nő, hogy szeressék.
Hadd említsek egy pici példát a saját életemből, amire végül is szükség volt: Huszonévesen koronát kellett a felső négy metszőfogamra tenni, és én nagyon boldog voltam. Végre szép hófehér fogaim lesznek, és a bal első kapafogam csúnya látványától is megszabadulok, amelyik görbén ráfeküdt a másikra, és ezért mindig szégyenlősen mosolyogtam. Szépen kiegyenesítették, mertem nevetni, széles mosollyal kösz... több»
Noé és az élet súlya Elkövettem azt a hibát, hogy véletlenül szinkronosan kezdtem el nézni, az az egy óra katasztrofális volt, főleg Noé, nagyon lagymatag pasinak tűnt.
Aztán gyorsan észbe kaptam és váltottam, s bár Russell Crowe nem a kedvencem, de a hangja nagyon férfias, határozott, és így már jobban érdekelt a történet.
Véleményem szerint Aronofsky célja nem az volt, hogy hűen, szó szerint lemásolja a Bibliát, hanem az élet fontossága, egy tiszta lappal indulás, ugyanakkor ez nagy áldozatokat kíván. S ezt mind a kiválasztott, Noé lelki vívódásain keresztül mutatja be.
Az alapelgondolás jó volt, az eredmény már nem annyira. A látványvilág nekem gyakran hiteltelen és néha giccses is volt, a robotmozgású Örzők... több»
Ez a film nem mindenkinek való. Csak aki szereti az ázsiai, nagyon lassú lefolyású, koncentrálásra késztető, titokzatos, agyalós filmeket. Olyan, mint a drog, az elején még azt hiszem, hogy abba tudom hagyni, de valamiért egyre többet és többet akarok belőle. A lényeg nem is annyira a gyilkosságsorozat megoldása, hanem hogy tudjuk-e a választ az elkövető által folyamatosan feltett kérdésre. S a választ nemcsak a nyomozótól várja, hanem tőlünk, nézőktől is. Lassú, nyugodt mozgása, halk, suttogó hangja még órák múlva is fogva tart: „Ki vagy te? Ki vagy te ott legbelül?”
Csalódás Szeretem az ördögűzős filmeket, félek is tőlük, este egyedül biztosan nem nézném meg őket. De ezt simán megnézhettem volna, mert egyáltalán nem hatott rám, inkább unalmasnak tűnt. Csalódtam, mert Anthony Hopkins neve nekem garancia arra, hogy jó filmet fogok látni, de ezt a történetet még ő se tudta megmenteni, sajnos.
Veszedelmesen hosszú Szeretem a kosztümös filmeket, de itt az első 60 percben azt hittem, belepusztulok az unalomba, szinte semmi sem történt. Utána pezsdültek fel az események. A királyné (Alicia Vikander) és az orvos (Mads Mikkelsen) ugyan kitettek magukért, de valami hiányzott a karakterükből, egyikőjükkel se tudtam igazán azonosulni. Talán a „bolond” király tetszett a legjobban, Mikkel Boe Folsgaard remekül hozta ezt a nehéz szerepet.
Dr. Struensee áldozata nem volt hiábavaló, haladó szellemű törvényjavaslatai nagy része megvalósult a következő király, VI. Frigyes uralkodása alatt.
Ifjúkorom egyik kedvenc filmje minden hibája ellenére.
A bálna című film kapcsán jutott eszembe, azt hiszem, újra kellene néznem.
Mindig is vonzódtam a titokzatos egyiptomi történetekhez, a fáraók világához.
Tetszett a történet, még ha mese is csupán.
Lehet, hogy én furán vagyok bekötve, de számomra gyönyörű volt Imhotep (Arnold Vosloo) és Anck-Su-Namun (Patricia Velásquez) tragikus szerelmi története, és Arnold Vosloo teljesen lenyűgözött.
Mindenki Brendan Fraserért volt oda, értem én, hogy humorosra kellett venni a figurát, de nekem ez inkább ripacskodásnak tűnt (esküszöm, többször is Tarzan jutott róla eszembe).
Aki igazán humoros volt, az Jonathan (John Hannah).
Egyik kedvenc színésznőm... több»
Aranyom Imádom ezt a filmet, nem tudom, már hányszor néztem meg régebben a gyerekeimmel, nagyon sokszor ezt kérték hétvégékre. Most, hosszú idő után újra elővettem.
Bevallom, az eleje kicsit vontatottnak tűnt, de aztán beindultak az események.
Robin Williams remekelt a házvezetőnő szerepében, szinte még jobb volt nőnek, mint férfinak. Imádtam a csetlő-botló mozgását, ugyanakkor volt benne valami finom elegancia, tetszettek a frappáns beszólásai.
Tetszett az is, hogy a rendező nyíltan megmutatta, hogy mi van a női ruha alatt, és mégse ábrándultam ki belőle, mert „Tűzvolte néni” annyira szerethető volt a maga meghökkentő stílusában.
A gyerekek is imádni valóak voltak, egyedül az anyuka (Sally Field) j... több»
Az elefántok nem felejtenek Döbbenetes film a szeretetlenségről. Mély dráma tökéletes alakításokkal, vannak apróbb hiányosságai, de mindenképp figyelemre méltó.
Szakítsunk lazán! Voltaképpen ez egy klassz család, még humorosak is, táncolnak, beszélgetnek is egymással, semmi veszekedés, csak éppen befurakszik közéjük a jól ismert MEGSZOKÁS.
Adott egy végtelenül jóhiszemű, birkatürelmű anyuka, akit jól kisemmiznek (de ez fordítva is így van az életben).
Adva van egy unatkozó, középkorú apuka, aki a monoton, kényelmes életből kikacsingat. Én őt megértem, hogy megtetszik neki a csinos, fiatal kolléganője.
Csak az ifjú leányzót nem értem, hogy mit eszik egy ilyen számára előnytelen úriemberen (pocakos, kétgyermekes, jelentős vagyonnal nem rendelkezik), minek kell így összeköltözni? Nem ilyen alakról ábrándoznak az ifjú hölgyek.
Na, de ilyen az élet!
Végül anyukánál elszak... több»
Gyönyörű táj, szépséges lovak, félelmetesen izgalmas faúsztatás. Egy bajom volt vele, nem igazán tudtam, kit kedveljek igazán, néha leült, nem mindig jött át a drámaiság.
Nehéz ehhez bármit is hozzáfűzni, mivel az élet írta. A film legfontosabb mondanivalója a bocsánatkérés lenne, ez az, ami talán valamicskét enyhítene a hozzátartozó fájdalmán, ezt nem pótolja semmilyen pénz sem. Ez nem hangzik el a filmben, s legtöbbször a való életben sem, sajnos.
Ne várj tőle profi nyomozósdit! Ha nem várunk tőle szigorúan krimit, akkor ez egy szerethető film lesz. Műfajilag nem is meghatározható. Egy fiatal fiú érzésein, tettein keresztül nézzük ezt az összekavarodó világot, akinek nagyon sokat jelent a BARÁTSÁG szó. A tinédzserek már csak ilyenek, lázasan belevetik magukat elveikhez hűen veszélyes dolgokba, aminek nem látják a vészjósló kimenetelét. Ugyanakkor egy kibontakozó tiniszerelemnek lehetünk tanúi, minden fiatalnak ilyen első szexuális élményt kívánok, nagyon édesek, kicsit suták, tiszták, ártatlanok voltak.
Tökéletes! Nem kell mindig 120 percesnek lenni egy filmnek, hogy szíven üssön, hasson rám. Ez a 18 perces alkotás tökéletes a maga nemében, a főszereplő ki nem mondott fájdalmával együtt végigpereg előttem az életem, s hogy mit mulasztottam el. Ráébreszt arra, hogy csak a jelen van, és becsüljünk meg minden pillanatot. Ne sajnáljuk egymástól az időt, mert ki tudja, meddig élünk. Csak a szeretet számít, semmi más.
Sosem értettem az ilyen veszélyes „hóbortokat” űző embereket, a magam kis agyával fel sem fogom, hogy lehet az ilyesmit sportnak nevezni. Persze, abból induljunk ki, hogy én tesiórán még az ugrózsámolyt is levertem, vagy éppen megkerültem ijedtemben. A film háromnegyede alatt tényleg egy csomóban volt a gyomrom a félelmetes látványtól, éreztem, hogy előbb-utóbb ennek csak sérülés lehet a vége. De aztán megértettem, hogy ez is ugyanolyan szenvedély, mint a hegymászás, ott is az életedet kockáztatod, és az mégis álmaim netovábbja. Ha nem lenne családom, biztos, hogy profi hegymászó lettem volna, nagyon sokáig Erőss Zsolt volt a példaképem. A barátaim azt mondták, hogy őrült vagyok, de ez egy m... több»
Jó film a maga nemében, de talán azért, mert több hasonló témájú filmet láttam, nem tudott kiemelkedni közülük. Julianne Moore viszont rendkívül jól játszotta a szerepét, és Kristen Stewart is jól alakított.
Az istenek az emberek között járnak Tetszett a sorozat, főleg azért, mert végre Nagy Sándor szerepére egy megfelelő, karizmatikus színészt találtak (Buck Braithwaite). Annak idején a 2004-es filmben Colin Farrell nyápic viselkedése nagyon kiverte nálam a biztosítékot (bocs' a rajongóitól).
Tetszett a titokzatos narrátor, akiről aztán később kiderül, hogy nem véletlenül meséli ő a történetet.
Tetszett a történészek magyarázata, okfejtései.
Tetszett az ásatás részleteinek bemutatása, Calliope Limneos-Papakosta és kitartó régészcsapata fáradhatatlanul, nagyon kemény munkával keresik évtizedek óta az eltűnt Alexandria maradványait, és titkon reménykednek, hogy megtalálják Nagy Sándor sírját is.
Tetszett, hogy ugyanakkor filmszerű ... több»
Igen és nem Na, az a faramuci helyzet állt elő nálam, hogy a színésznők (Emma Stone, Rachel Weisz, Olivia Colman) játéka nagyon tetszett, maga a film viszont nagyon nem. Soha nem szoktam különböző filmeket összehasonlítgatni, de most folyton a Napóleon (2023) járt az eszemben. Többen hibájául rótták fel, hogy az egész szinte csak a császár magánéletéről, rövidke kufircairól szólt. Hát az csak egy habos-babos, meseszerű közjáték volt a filmben ehhez képest. Mivel A kedvenc egy életrajzi, történelmi filmnek van titulálva, többet vártam tőle. De ez tényleg végig csak a szexről szólt, semmi mást nem tudtam meg Anna királynő életéről, csak leszbikus vágyainak kiélését. Nagyon keveset tudtunk meg például a s... több»
Mély nyomot nem hagyott, az biztos! Hogy én ezt minek néztem meg, magam sem értem. A látványvilága jó lett volna, de a történet elég gyengére sikerült. Végig azon agyaltam, hogy a szerencsés hetedik fiú fölsője, az egy parasztlegényi gúnya, vagy egy modern kori kapucnis póló.
68 Amerikai szimfónia (2023)
Itt ülök betegen, megfázva az ágyikómban, teázgatok és sajnálom magamat, hogy mennyi mindent tudnék már a kertben csinálni, ha nem lennék lázas, nem fájna a torkom... bla-bla-bla. Aztán megnéztem ezt a szívfájdító, igaz történetet, és elszégyelltem magam. Most aztán van időm, örüljek, hogy pihenhetek, filmeket nézhetek, csak semmi nyavalygás. Ez a lány az életéért küzd hősiesen, én meg itt szánatom magam kb. egy hétig tartó megfázással. Nem mindennapi film, betekintést láthatunk Jon Batiste, korunk egyik legzseniálisabb zenésze és felesége, Suleika Jaouad életébe, megosztják velünk sikereiket, örömeiket, nehéz pillanataikat, és őszintén beszélnek Suleika súlyos betegségéről, a leukémiáról, a... több»