Ez a kamera úgy működik, mint egy szem, és ez a mikrofon a fül. Nézzétek a kijelzőt. A hacker is pont ezt látja. Látja, hogy merre jársz, hallja, amit beszélsz, és olvassa az üzeneteket. Lehet, hogy elfogult vagyok, de én már másodjára néztem meg a filmet, mivel Im Si-wan az egyik kedvenc színészem.
A kisfiús külső mögött ezer arca van, itt most éppen a báránybőrbe bújt farkast alakítja. Imádom, ahogy rezzenéstelenül, ártatlan tekintettel néz a semmibe, s bár a gondolataiba nem látunk bele, már-már majdnem megszeretjük.
A téma pedig az utcán hever, a telefonos függőség egy valós veszély a mai világban, nélküle szinte létezni se tudunk.
Teljesen átéreztem a főhősnő problémáját, hiszen kb. egy hónapja veszítettem el a telefonomat. Úgy éreztem, nélküle megáll az életem, pedig csak két napig nélkülöztem, az enyémet szerencsére megtalálták.
A film a függőségen kívül még egy másik... több»
A szellemek összetartóak A témát már sokan megközelítették, akár unalmas is lehetett volna, de nem volt az Michihito Fujii rendezőnek köszönhetően. Valahogy folyamatosan nézette magát, lekötött.
Mindenkinek megvolt a saját kis története, de azt hiszem, a film igazi erőssége a közösség összekovácsoló erejében rejlett. Nagyon összetartó volt a kis „csapat”, mindenki tapintatos volt, és őszinte szeretettel, megértéssel, segítő szándékkal fordult a másik felé. Bár az életben is így lenne.
Michael, a „rendező” (Lily Franky) nagyon unszimpatikus volt az elején, de a végére annyira megszerettem, hogy ő lett az igazi kedvencem.
Nagyon tetszettek a lámpásokkal való éjszakai felvonulások, olyanok voltak, mintha apró pislákol... több»
Van az a film, ami elsőre izgalmas, mert az újdonság varázsával hat, másodjára viszont kicsit unalmas, mert már tudod a titkot. Na, ez egy ilyen film számomra, sok volt a 130 perc.
Pikk 11-es – a játékon kívüli Kislányként láttam először ezt a filmet, és nagyon mély nyomot hagyott bennem Vittorio Gassman játéka.
Előtte nem ismertem őt, nem is hallottam soha róla, ezért szentül meg voltam győződve, hogy a szerepet tényleg egy vak színész alakítja, annyira tökéletes volt.
Nagyon sajnáltam, ugyanakkor féltem is tőle, mint a filmbeli Ciccio (Alessandro Momo), persze, most csak mosolygok az akkori félelmeimen.
Dino Risi remek rendező, kezdetben a könnyű nők lármás csacsogását, később a fiatal lányok harsány, élettel teli vidámságát állította szembe a vak főhős lelki és fizikai magányával, így nagyon erős kontrasztot teremtett.
A film szomorú, édes-bús zenéje is itt cseng még most is a fülemben Armando T... több»
Tökéletes! Nos, igen, ilyet csak a koreaiak tudnak alkotni. Az élő példa arra, hogy nem kell mindig beszélni, a gesztusok, a mozdulatok, a finom mimikák, vagy éppen a hosszú, mély csend sokkal erőteljesebb érzést válthat ki a nézőből. Ez a film fájdalmasan gyönyörű, szívszorító, tökéletes alkotás. Azt hiszem, még jó pár napig a hatása alatt leszek.
A jóság a legnagyobb büntetőbíró Úristen, ez a film kifacsarta a lelkemet is, nagyon megkínzott, annyira kegyetlen, és annyira őszinte. Végigszorongtam, néha nagyon féltem, úgy éreztem, mintha én is bűnös lennék. Egy semmitmondó cím, aminek aztán mégis nagy jelentősége lesz, teljesen véletlenül találtam rá a Netflixen.
Egy fiatal házaspár: Georgi, a bolgár férj (Rushi Vidinliev) és Yuki, a japán feleség (Kiki Sugino) Kanadából hazatérve Bulgáriába beköltözik a fiú nagyapjának régi házába pihenni egy kis faluban, amelyet szinte csak cigányok laknak nagy szegénységben. A film nyers őszinteséggel bemutatja, micsoda előítélettel van még mindenki irántuk, maga Georgi is odaveti lekezelően az elején: „Ezek csak cigányok.” Nem bes... több»
Egy jótanács: Akinek kertje van, csináltasson kerítést! Sose hallottam még erről a filmről, ezért is vagyok nagyon hálás, hogy ezen az oldalon ilyen gyöngyszemekre lelhetünk.
Geraldine Page filmjeit kerestem, és így találtam rá.
A film 1969-ben készült, több mint 50 éve, de még most is zseniális, nagyon sok helyen igazán félelmetes.
Főhősnőnk, Claire férje váratlanul meghal, és őrá nem hagy semmit, csak egy bélyegalbumot, egy rozsdás tőrt és egy lepkegyűjteményt. De az asszony nem keseredik el, pazarul mindent eltervez, mindent véghez visz, s mindezt a megélhetése, a pénz megszerzése érdekében.
Közben a kertjét is gondozza, féltő szeretettel ápolja, de csak ha a nap lemegy, mert napközben nagyon meleg van.
Alázatos házvezetőnőitől apródonként so... több»
Az ifjúság mulandó Pici gyerekkoromban láttam ezt a filmet, nem tetszett, most már világos, abban a korban nem érthettem belőle semmit.
Ez egy nehéz darab, tele szenvedéssel, intrikával, erőszakkal, áldozattal.
A film számomra egyértelműen az öregedő, letűnt díva, Alexandra Del Lago (Geraldine Page) jutalomjátéka. Imádtam, ahogy a drog és egyéb tudatmódosító szerek hatása alatt emlékezetkiesésben szenvedő, majd később az igencsak friss, éles elmével gondolkodó, ugyanakkor a mellőzéstől szenvedő színésznőt játszotta. A mozdulatai, a tekintete, a nevetése egyszerűen lehengerlő volt.
Paul Newman Chance Wayne szerepében csak utána következett a sorban, remekül hozta a jóképű, szexi selyemfiút, aki minduntalan az á... több»
A döntéseink alakítják az életünket Nagyon lassú lefolyású, különleges atmoszférájú, érzelmes, szép film. A színészi alakítások tökéletesek. (Ben Kingsley, Penélope Cruz, Dennis Hopper, Patricia Clarkson)
Apa és fia kapcsolata kicsit felszínes, kidolgozatlan maradt, kevés időt szántak rá, azt hiszem.
Nagyon tetszett a barát (Dennis Hopper) bölcs mondása, amely szinte a film egész történetére igaz: „A szép nők láthatatlanok... az igazi embert sohasem látod, csak a gyönyörű burkot. A szépségbe, mint akadályba ütközöl.”
Mi volt ez? Plutarkhosz leírása Kleopátráról: „Lényének kisugárzása tette olyan ellenállhatatlanná...”
Nos, ez a sorozat ezt az állítást egy mozdulattal romba döntötte. Nem ajánlom senkinek se megnézésre, csak ha valaki rettentően unatkozik.
Nekem nagy csalódás volt.
Őrangyalok márpedig léteznek Nem titkolom, imádom Jake Gyllenhaalt és a bokszot is, így számomra ennek a filmnek már látatlanban is 50 % jó esélye volt.
Aki nem szereti az ökölvívást, annak lehet, hogy egyáltalán nem fog tetszeni, vagy esetleg abba is hagyja. Ezt is megértem.
Én már többször is megnéztem, és még mindig nem tudtam megunni.
A film nem is igazán a bokszról szól, hanem egy teljesen padlóra került ember jellemfejlődéséről, önmaga kereséséről és önmaga megismeréséről. Egy emberről, aki „mélyütést” kapott az élettől.
Ehhez segíti őt hozzá Tick, az idős edző (Forest Whitaker), aki visszafogottan, megértő szeretettel támogatja, figyeli minden lépését.
Aki csak Gyllenhaal kigyúrt testén álmélkodik, az nem fogja m... több»
Rachel Weisz az egyik kedvenc színésznőm, de ezt a filmet még ő se tudta teljesen megmenteni. A gyenge forgatókönyv, ill. rendezés hibája miatt sikerült jól félreértelmeznem az elejét, hogy ki kire féltékeny, így aztán a későbbi látványos szexjelenetet inkább kínosnak éreztem, mint bombasztikusnak, pedig eléggé elfogadó vagyok ilyen téren.
Nekem semmilyen elsöprő érzelem nem jött le, max. a szexuális indíttatás. Nem értettem ezt a határozatlan elmegyek, nem megyek, mégis maradok, de inkább csak elutazok viselkedést se a „lángoló szerelem” mellett.
Ez az összevissza kapkodás, határozatlanság jellemző volt az összes főhősre, de állítólag ez nemcsak a film, hanem a könyv hibája is, többen is í... több»
Találó cím A cím találó, tényleg erről szól a történet, egy kisfiú a falnál hallgatózik. A képi világ gyönyörű, titokzatos, csodás a kastély és a környezete. Egy bajom volt vele, hogy végtelenül lassú, elnyújtják a történetet, közben el is aludtam picit, a vége aztán elég mozgalmas és esetleg félelmetes is lehet egyesek számára.
Ez nem az én világom, már az első képkockáknál tudtam. Aki szereti a hátszabdalós, lefejezős, apácát megszálló gonosz erős, rituálés, tekervényes, szövevényes filmeket, annak ajánlom inkább.
Se vele, se nélküle Húha, az első rész megtekintése után azt mondom, még gyermekvállalás előtt álló ifjú hölgyek inkább ne nézzék meg, mert lehet, hogy elmegy a kedvük egy életre.
Nem láttam az eredeti filmet (David Cronenberg: Dead Ringers [1988], Jeremy Irons játszotta a kettős főszerepet), nem olvastam a könyvet (Bari Wood: Twins) sem, így nem voltak semmilyen elvárásaim.
Mit ne mondjak, rendesen megizzasztottak a véres látványokkal.
Viszont az alap vezérfonal, az ikerpár nagyon erős kötődése egymás iránt, az emiatt kialakuló féltékenység érzése, az mind valóságos dolog, magam is megtapasztaltam sokszor, mert édesanyám és keresztanyám egypetéjű ikrek voltak, emiatt kicsit fel is kavart a sorozat. De az is le... több»
Egy fáraó a sakktáblán Nagyon meglepődtem, hogy senki nem írt még véleményt a filmről.
Boleslaw Prus azonos című híres regényéből készült 1966-ban, s akkoriban olyan nagy sikere volt, hogy 1967-ben Oscar-díjra is jelölték A legjobb idegen nyelvű film kategóriájában.
Egy nem létező, fiatal fáraóról szól, XIII. Ramszeszről, életéről és kitartó küzdelmeiről az ország egészén uralkodó, a népet nyomorba döntő papsággal szemben.
Hatalmas, monumentális erejű alkotás.
Ramszesz fáraóról le nem tudtam venni a szememet, annyira határozott, erőteljes karakter, Jerzy Celnik zseniálisan játszotta a szerepet, Sztankay István szinkronhangjával tökéletes párosítás volt.
Herihor főpap méltó ellenfele Piotr Pawlowski személyében.
A ... több»
Antarktiszi jelentés Aki szereti a félelmetes, misztikus, hósivatagos, túlélős, igencsak gondolkodásra késztető filmeket, annak szívesen ajánlom. Kapott ez a film már hideget-meleget kritikusoktól és nézőktől egyaránt a megfejthetetlensége miatt. Ne felejtsük el, hogy ez egy túlélő beszámolója, akiről nem tudjuk, hogy mit látott és mi esetleg csak az ő fantáziavilága. A zene gyönyörű és félelmetes, a hófödte táj ugyanúgy, a többi pedig a képzeletünkre van bízva. Nekem mindenesetre tetszett.
Szerelem, szerelem... Imádom ezeknek az idős embereknek a nyugalmát, a huncutságát és a humorát, az ízes népi kifejezéseiket.
A gyönyörű tájak, a falusi élet, a kétkezi munka, a sparhelt pattogó melege letűnt gyerekkorom csodás emlékeit juttatja eszembe.
Már többször is megnéztem ezt a filmet, s mindig jókat mosolygok rajta, de egyre inkább észreveszem a vidámság mögött a szomorúságot is.
Azt hinnénk, hogy az idősek már bölcsek, tapasztaltak, de ők is ugyanúgy megküzdenek a társkeresés nehéz problémáival.
Érdekes, hogy az intim dolgokról milyen nyíltan tudnak beszélni, ugyanakkor az asszonyok sokkal szabadszájúbbak, a férfiak inkább finoman fogalmaznak és visszafogottak.
A kedvencem Márton bácsi, akinek igen nehé... több»
A tökéletesség ára Mivel már minden Aronofsky-művet láttam, nyugodtan kijelenthetem, hogy ez a rendező legfájdalmasabb és egyben legkegyetlenebb műve a főszereplő s a néző számára is. De meg kell hozzá érni. Már egyszer láttam régebben, s nem igazán értettem, csak agyonhajszolt balerinák viszálykodásának fogtam fel. Pedig sokkal több annál. Natalie Portman tökéletes választás volt erre a szerepre, az ő kecses alakja, finom arcocskája, mély érzésű lelkülete mind nagyon passzolt a hattyú(k) megformálásához. Méltán érdemelte meg az Oscar-díjat. Kicsit felzaklatott a film, még mindig a hatása alatt vagyok, úgyhogy most keresnem kell valami nagyon vidámat.
70 Kiszolgáltatva (2023)
Lehet, hogy elfogult vagyok, de én már másodjára néztem meg a filmet, mivel Im Si-wan az egyik kedvenc színészem. A kisfiús külső mögött ezer arca van, itt most éppen a báránybőrbe bújt farkast alakítja. Imádom, ahogy rezzenéstelenül, ártatlan tekintettel néz a semmibe, s bár a gondolataiba nem látunk bele, már-már majdnem megszeretjük. A téma pedig az utcán hever, a telefonos függőség egy valós veszély a mai világban, nélküle szinte létezni se tudunk. Teljesen átéreztem a főhősnő problémáját, hiszen kb. egy hónapja veszítettem el a telefonomat. Úgy éreztem, nélküle megáll az életem, pedig csak két napig nélkülöztem, az enyémet szerencsére megtalálták. A film a függőségen kívül még egy másik... több»