Én megpróbáltam, isten bizony! Szeretem a művészfilmeket, de sajnos, ezt nem mondanám annak. Dögunalom és sznobság mesterfokon, esküszöm, legszívesebben csak „átlapoztam” volna. A legvége értelmes mondanivalójáért ennyi őrültséget összehordani egy rakásra. Egy percével sem tudtam azonosulni, vállalom.
Többet vártam Én még a dokumentumfilmeken sem unatkozom, ha érdekesek, szeretem őket. De ez a film számomra nagyon unalmas volt, a felétől pedig átfordult egy se füle, se farka pszichothrillerbe. Értem a szándékot, de sajnos nem valósult meg, nem a számi közösség ellen harcoltak, ez inkább csak egyetlenegy őrült pszichopata ámokfutása volt, akitől félt mindenki. Pedig a látvány, a táj, a rénszarvasok, a zene, a népviseleti öltözékek nagyon szépek voltak, de úgy kellett darabokból összeraknom, hogy mit is akart a film elmondani. Sokkal többet érdemelt volna ez a téma.
Élet és halál az orvosok kezében A film nézése közben nem unatkoztam, de voltak hibái. Kezdve a faros szüléssel, az nem egészen így működik. Nagy koncentrálást, óriási erőkifejtést kíván, éppen ezért nem is tud egy nő, nincs is ideje ordítozni közben torkaszakadtából, itt a fájdalom nagyon el volt túlozva. Ezt csak azért írom le, mert akinek még nincs gyermeke, és megnézi ezt a jelenetet, egy életre elmegy a kedve a szüléstől.
A korhű ábrázolás, a színek nagyon tetszettek. A boncolások néha kicsit ijesztőek voltak a nyers valóságábrázolásukkal a ridegségük révén. Jó volt az orvos ellentétek ábrázolása, és az alá-fölé rendeltségi viszony éreztetése is. Bár a valóságban az ellentétek nem igazán az osztrák–magyar rivalizálásra... több»
A Tökéletes film, megrázó, felkavaró. Nagyon elgondolkodtató, hogy a hatalom és a rágalom ellen hogyan lehet védekezni, vagy lehet-e egyáltalán.
Az iskola végleges szlogenje hihetetlenül álszent és nevetséges: „150 éve képezzük a jövő nemzedékét a szabadság nevében.”
Egy ilyen fojtó, levegőtlen közegből tényleg menekülni kell, lehet-e mást tenni egy kisembernek?
Krasznahorkai Ágnes zseniálisan hozta a finom rezdüléseket, a halk szavú, mégis határozott, az igazáért bátran kiálló tanárnőt, aki a végére teljesen magára maradt. Az egyetlen ember Márk (Dimény Áron), aki komolyan melléállt, látjuk, hogyan végezte. Így a többi tanár csendben meghúzta magát, teljesen elszigetelődtek Ágitól.
Tetszett, ... több»
Na, de minek ide királyfi? Valamiért nem igazán kedvelem a mesefilmeket, de ez nagyon jól indult. Romantikus álomvilágba ringatott, el is felejtettem, hogy 2024-et írunk. Kb. úgy a feléig. Aztán hősnőnk (Millie Bobby Brown) hirtelen fénysebességre kapcsolt, minden akadályt tökéletesen és pillanatok alatt legyőzött, közben Lara Croft meg az Alien 3 hősnője villant fel a látomásaimban egy pillanatra, és ugye, ez nem igazán jó jel egy mesefilm közben.
A befejezésnél meg törtem az agyamat, hogy minek kellett ez a vértelen királyfi, kit is kellett megmenteni, és mit csinál ezután a sárkány, na meg főleg a hercegnő. Hazamegy, és ennyi?
Ha valaki azt hiszi, hogy ez az égig érő, szörnyű szemétlerakó a guberáló cigány családokkal egy őrült rendező agyszüleménye, akkor nagyon téved. Ez a nyers valóság, sajnos, volt alkalmam látni jó pár éve hasonlót élőben. Megdöbbentő film némi divatos túlzásokkal.
Úton-útfélen belebotlottam ebbe a filmbe, gondoltam, teszek vele egy próbát. Nem bántam meg. Voltak ugyan kezdeti ellenérzéseim, de ezt gyorsan elnyomta a csodálatos képi világ, a szürreális élmények. Sőt, én viccesnek se találtam igazából, inkább szomorúnak. Emma Stone remekelt a szerepében, végig elhittem neki, hogy ő csak egy „alkotás”. Összegezve: nekem tetszett a film, érzékenyebb lelkű nézőknek nem ajánlom.
Ilyen az élet Megnéztem, vártam pár napot, hátha okosabb leszek később. De nem lettem. Nem mondom, hogy rossz film, de valahogy nem érintett meg, egyik szereplővel se tudtam azonosulni. Talán a kis cigánylánnyal (Kovács Júlia), ha nem lett volna ott a vége..., de a játéka, az kiváló volt.
Marci (Miklós Marcell) minél inkább le akar válni ragaszkodó anyjáról, annál inkább még több kötelékbe gabalyodik. Ilyen az élet.
Ki vagyok én – és hol a hazám? Eredetileg Alicia Vikander miatt kezdtem el nézni a filmet, de a főszereplő (Justin Chon) tökéletes játéka annyira lenyűgözött, hogy mondhatni, mindenki másról elfelejtkeztem körülötte. Szinte vele együtt vettem levegőt, s mélyen átéreztem gondjainak, kiszolgáltatottságának minden percét. Justin Chon nemcsak nagyszerű színész, de ő maga rendezte és írta is a történetet, amelyet sok kutatómunka előzött meg.
Bár voltak kisebb hiányosságai a filmnek, de nagy erénye, hogy az első perctől az utolsóig lekötött, ezért eltekintettem a hibáktól.
Nagyon fontos üzenete van, felhívja a figyelmet egy ma is létező szörnyű problémára: az Amerikába csecsemőként adoptált ún. bevándorlók felnőtt korban való k... több»
Hihetetlenül jó film annak ellenére, hogy szűkösek a helyszínek játékterei, mégsem válik unalmassá. Eredetileg Richard Gere miatt kezdtem el nézni, jól is hozta az ügyvédet, de Edward Norton szerintem egyszerűen mindenkit lesöpört a színpadról. Első mozifilmes alakításnak ilyet letenni az asztalra, nem semmi teljesítmény. Őmiatta jár az 5 csillag.
Fájó szívvel – de ez nagy csalódás Mikor megláttam Song Joong-ki (Loh Kiwan) arcát a plakáton, felcsillant a szemem.
Híres szerepei: A farkasfiú, The Innocent Man, Sungkyunkwan Scandal (Csábmester), Descendants of the Sun (Yoo Shi-Jin parancsnok), Arthdali krónikák (Eunseom, Saya kettős szerepe), A maffia ügyvédje (Vincenzo).
Így azt gondoltam, íme, egy remek új film, ráadásul egy nagyon komoly téma az Észak-Koreából menekült fiatalember sorsáról.
Jól is kezdődött, de aztán teljesen elkanyarodott a film más irányba, az alvilág, a drogozás, egy zavaros szerelem(?).
Túl sok volt ez nekem, az eredeti főszál vakvágányra került, szegény Song Joong-ki is csak téblábolt utána, mint egy szomorú kisfiú, nem találta a helyét ebben az e... több»
81 A nagy szépség (2013)
Szeretem a művészfilmeket, de sajnos, ezt nem mondanám annak. Dögunalom és sznobság mesterfokon, esküszöm, legszívesebben csak „átlapoztam” volna. A legvége értelmes mondanivalójáért ennyi őrültséget összehordani egy rakásra. Egy percével sem tudtam azonosulni, vállalom.