"Isten szent nevében" Végre egy kiemelkedő, nagyon komoly film a homoszexualitásról, amely nem divatból készült, hanem fontos üzenete van, úgy a másságuk miatt szenvedő fiatalok, mint ahogy a szüleik számára is.
Szörnyű belegondolni, hogy ezek az átnevelőtáborok még mindig léteznek, valósak, és mit művelhetnek a vallás hatalma által és Istenre hivatkozva. Jóvátehetetlen lelki sérüléseket okoznak egy életre, és a szerencsétlen, tudatlan szülők még asszisztálnak is hozzá nem kevés pénzzel.
Nagyon tetszett, hogy a film nem a főszereplő (Lucas Hedges) homoszexualitását helyezte igazán előtérbe, hanem az érzéseit, a félelmeit, a lelki fejlődését, magára találását, miután a poklot is megjárta.
Fura, hogy Cameronnal (Br... több»
A legparázósabb film számomra Régebben csak thrillereket, sőt még előtte horrorokat is néztem, aztán valahogy „megszelídültem”, és mindenevő lettem. Ennek ellenére bárki bármit mondhat nekem, ez volt életem legparázósabb filmje. Emlékszem, egyedül néztem a sötét szobámban, kint a nappaliban ült a családom, tehát valójában nem voltam egyedül. Egyszer csak késztetést éreztem, hogy sürgősen felkapcsoljam a villanyt, de még akkor is nézegettem a hátam mögé. Tehát a film hihetővé tette számomra az eseményeket, és ez nagyon ritkán történik meg. Johnny Depp és Charlize Theron tökéletes játéka már csak hab volt hozzá a tortán.
A kevesebb néha több Tudom, hogy nagyon komoly és érzékeny téma, így csak jókat illene róla írni, de valamiért nekem kevés volt, hogy igazán hasson rám.
Nagyon elgondolkoztató, hogy Anna (Abigail Breslin) egyáltalán miért is született, van-e egyáltalán élete azon kívül, hogy ő csak egy eszköz a szülei kezében.
Ugyanakkor az anya (Cameron Diaz) viselkedése is érthető valahol: annyira görcsösen ragaszkodik hozzá, hogy bármi áron életben tartsa Kate-et (Sofia Vassilieva), emiatt szinte semmit sem érzékel a külvilágból.
Bár néha már túlzónak éreztem az aggódását, például a tengerparti jelenetnél, ahol az sem érdekelte, hogy mit szeretne súlyosan beteg lánya, mi a szinte utolsónak mondható kívánsága.
Nem is tudom, vé... több»
Folyamatosan beleszaladtam a bemutatójába valamelyik oldalon, és annyira tetszett a történet indításának hangulata, ahogyan az önfeledten gombát szedő kislány megy az erdőben, aztán hirtelen megijed a katonától, hogy egy hét múlva mindenütt kerestem, mert nem emlékeztem a címére. Kár volt. Kiderült, hogy egyszer már láttam régebben, ezek szerint nem hagyott mély nyomokat bennem. Nem is tudom... Nekem már-már kicsit egészségtelenül túlfűtött volt az erotikától, ahogyan gyereklányok versenyeztek a katona kegyeiért. Aztán itt-ott leállt a történet, néha unalomba fulladt, ehhez képest a végén meg nagyon eldurvult. Jó is lehetett volna, de sajnos, nem állt össze egy kerek egésszé.
Gertrude és Mechtild Amikor megláttam az első gyönyörű filmkockákat, és meghallottam a csodálatos zenét, annyira megörültem, úgy gondoltam, különleges élményben lesz részem.
Mesebeli tájakon jártunk, a folyópart, az erdő, a kastély, a korabeli díszletek, öltözetek, mind-mind lenyűgöztek. A zene is megadta hozzá a korhű hangulatot.
Engem nem zavart, hogy ez Shakespeare Hamlet c. színművének újragondolása, mivel az eredetit már szóról szóra ismerem, teljesen el tudok tőle vonatkoztatni, úgy fogtam fel, mint valami mesét.
Csak hát ez az újragondolás nem sikerült. Mármint Ophelia (Daisy Ridley) életének szemszögéből.
Ennek a filmnek a mozgatórugója az elejétől a végéig Gertrude (és ikertestvére, Mechtild) volt Nao... több»
Amikor hiába várod, hogy majd megérted! Ez a film akár jó is lehetett volna, de nem lett az.
Lehet, hogy baj van a felfogásommal, vagy túl élénk a fantáziám, de teljesen tévútra vitt.
Már a címe is megtévesztett. Gondoltam, a plakáton ők a tiszta lelkű szerelmesek, de nem lehetnek egymáséi, mert a nő egy másik férfihoz tartozik.
Semmilyen jel nem mutatta azt, hogy ez a szerelmespár kicsoda és mit csinál. Abból, hogy a nő, Ruth (Rooney Mara) az elején azt mondja: „el akarok menni, utálom ezt a viskót, nem akarok börtönbe kerülni”, még nem lettem okosabb.
Aztán ültek este a kocsiban egy ház előtt, vártak, Bob (Casey Affleck) elővett egy pisztolyt, és vártak tovább. Hirtelen elsurrant előttük egy fickó, Freddy (Kentucker Audley) szin... több»
Hol volt, hol nem volt... Aranyos „mese” egy parasztfiúról, aki rendőr lesz a nagy Budapesten, ráadásul a Nyóckerben, és egy kínai lányról, aki babát vár, és szeretetre éhes. Tudom, hogy a fele se igaz, de mégis szívet melengető volt a történetük tisztasága az élet sivárságával szemben.
Hujber Feri laza természetességgel hozta a kicsit lassú felfogású, jószívű parasztlegényt-málészájú rendőrt. Tsuyu Shimizu japán származású színésznő méltó párja volt finom, érzelmes játékával.
Külön tetszett, hogy a főhős (Hujber Ferenc) volt a narrátor, ettől kicsit olyan Indul a bakterház íze lett az egésznek.
11 perc művészet Nagyon szép, megindító kisfilm. Az édesanya verstanító ötlete fantasztikus, anyai szeretete végtelen. Ádám kitartása, versek iránti szeretete példamutató.
Szeretettel ajánlom megtekintésre mindenkinek.
Thrillerre készültem, de drámát láttam Más oldalakon többen A kéz, amely a bölcsőt ringatja c. alkotáshoz hasonlítják ezt a filmet, amin egészen ledöbbentem. Ott egy dadáról van szó, itt egy béranyáról. Az számomra egy tökéletes film, a mostani olyan elmegy szódával. Semmi köze a kettőnek egymáshoz.
Voltaképpen a főszereplők: férj (Morris Chestnut), feleség (Regina Hall), béranya (Jaz Sinclair), sőt még a szerelme is (Theo Rossi) jól játszottak, valahogy mégis olyan erőlködő volt néha az egész.
Erkölcsi aggályaim is voltak azzal kapcsolatban, hogy miért is kéne nekünk ennyire utálnunk szerencsétlen béranyát. Már a gyerekkora is szörnyű volt, ráadásul a „kedves” szerelme vette rá a béranyaságra is a nagy pénz reményében. Megverte,... több»
Látszólag jelentéktelen, mégis lényegre törő cím Bár ritkán nézek politikai filmeket, bevallom, nekem ez tetszett.
Első nézésre vontatottnak tűnik, de ez csak a látszat.
Inkább megpróbált lassú tempóval igazodni hozzánk, nézőkhöz, hogy tisztán láthassunk, megérthessünk minden apró kis mozzanatot.
Rachel Weisz (Nancy Pierpan) az egyik kedvenc színésznőm. Szeretem, hogy a jelleme látszólag egyértelműnek, átláthatónak tűnik, de valamiért mégis mindig olyan titokzatos.
Bill Nighy (Johnny Worricker szerepében) egyszerűen káprázatos volt, olyan zseniálisan alakított, hogy egy percre sem tudtam levenni a szemem róla... Elérte nálam, hogy érdekelt minden, ami vele történt.
A miniszterelnököt alakító Ralph Fiennes (játéka?, karaktere?) kicsit csaló... több»
Népművészetieskedés felső fokon Kár, hogy előzőleg nem olvastam el -vtomka- véleményét, bár úgyis mindig a magam feje után megyek, de teljesen igaza volt. Ezt csak az nézze meg, aki nagyon unatkozik. Kb. olyan, mint a matyó hímzés tetkóval. Túl sokat akartak, giccsparádé lett.
Túlbonyolított Csak a film nézése közben jöttem rá, hogy egyszer már láttam régebben, de ezek szerint nem hagyott bennem mély nyomot. Csak foszlányokra emlékeztem. Nem lenne rossz film, csak túl lassú, viszont az információk meg jönnek folyamatosan, túlbonyolítva. A hármasgyilkosság magyarázata nekem nagyon elkapkodott, nincs rá igazi, komoly indoklás.
Az aszály, a perzselő hőség, a fojtogató fülledtség, feszültség ugyanakkor nagyon is érezhető mind az időjárásban, mind az emberek szívében.
Eric Bana jól hozta a nyomozót, és a vége nem várt csavarral fejeződött be, szomorú volt és kegyetlen.
Nem is tudom... Hú, hát ez nehéz dió! Nem is tudom, mit láttam, olyan üresek a gondolataim, nem jut eszembe semmi. Most ez jót jelent, vagy sem??? Azt tudom, nem váltott ki belőlem mélyebb érzelmeket, de nem is unatkoztam.
Ha azt nézem, mennyire volt szórakoztató, akkor 4 csillag, ha a mondanivalóját, akkor csak 3.
Annyira mély lelki, baráti (?) kapcsolat indult rögtön az elején Carol (Blythe Danner) és a medencés srác között, hogy én sajnos, nem hittem el később a Billhez (Sam Elliott) való nagy vonzódást.
Sőt, míg Lloyddal (Martin Starr) mindenről tudtak beszélgetni, addig Billel csak semmitmondó szavakat váltottak, meg minden a gazdagság mutogatásáról szólt (legdrágább kaja, pia, hajókázás stb.)
Úgy go... több»
74 Eltörölt fiú (2018)
Végre egy kiemelkedő, nagyon komoly film a homoszexualitásról, amely nem divatból készült, hanem fontos üzenete van, úgy a másságuk miatt szenvedő fiatalok, mint ahogy a szüleik számára is. Szörnyű belegondolni, hogy ezek az átnevelőtáborok még mindig léteznek, valósak, és mit művelhetnek a vallás hatalma által és Istenre hivatkozva. Jóvátehetetlen lelki sérüléseket okoznak egy életre, és a szerencsétlen, tudatlan szülők még asszisztálnak is hozzá nem kevés pénzzel. Nagyon tetszett, hogy a film nem a főszereplő (Lucas Hedges) homoszexualitását helyezte igazán előtérbe, hanem az érzéseit, a félelmeit, a lelki fejlődését, magára találását, miután a poklot is megjárta. Fura, hogy Cameronnal (Br... több»