Amikor az erkölcsiség utolsó pislákoló fénye kihuny Végtelen szomorúság maradt a film befejezése után. Pedig igazi kalandfilmként indult, bemutatva a nagy közép-keleti és magyar valóságot, ez jó kis bosszútörténet lesz, gondoltam. Különösképpen tetszett a bolgár színésznő száraz, valójában egyáltalán nem szimpatikus szerepformálása, azonban a maffia behálózása miatt mégis szimpatikussá tette a történet végéig, ahogyan a maga módján felvette a kesztyűt. Azonban a vége számomra már az a mocsár, amellyel nem tudok semmilyen szinten azonosulni. Csak ámulok és bámulok, miért jutott hősünk a teljes erkölcsi megsemmisülés mélyéig. Talán én vagyok naiv csak. Így marad a kiút nélküli nyomorúság érzése. Ez lenne a valóság?
Remek zene, jó történet, szerelem Számomra nagyon élvezetes kikapcsolódást nyújtott, talán, mert rosszabbra készültem. Hála a kitűnő színészi munkának és a kiváló megzenésítésnek is. Igencsak volt min mosolyogni vagy nosztalgiázni az andalító számok közben, és a történet sem volt "egyszerűbb", mint a Mamma Mianál. Úgyhogy kellően elandalított, élveztem minden percét. Még biztosan újranézem.
Könnyednek tűnik a valódi... Kissé hullámzó végig, némi üresjárat is elfér benne, de minden percét élveztem. A főszereplők, különösképpen a szomorkás Avát megformáló színésznő elképesztő hitelességgel, érzékenységgel mutatja be a középkorú nők midlife krízisben átélt nehézségeit, az új felfedezések örömét, kisebb-nagyobb bukdácsolásait.
Nem hagy nyugodni... Csak keringenek a gondolataim...
XXI. századi „civilizált, high-tech, paradicsomi” világunk lassanként megérik a pusztulásra.
Rendes forgatókönyvvel, rendes rendezéssel, rendes szereplőkkel vezet bennünket az alkotó felszínesen könnyed stílussal egyenesen az önakasztás felé. Groteszk tükörben nézhetjük végig saját érzelmi megfeneklésünk egyes darabjait, szinte etűdszerűen, mégis lassanként egésszé áll össze a kép. Manipulál a rendező bennünket, nevetésre ingerelve percenként, ahogy manapság világunkban a média is megteszi, és mi hisszük a délibábot...
Hogy mit láthatunk?
SPOILER: Nincsenek már valódi kapcsolatok, valódi nők és igazi férfiak, figyelmes, gondoskodó szülők,... több»
Az önéletrajz ihletésű történeteket mindig izgalmasabbnak érzem, az élet írta események sokkal megdöbbentőbbek, mint az az írói fantázia. A regényről sajnos nem tudok nyilatkozni, a miniszéria közepesen sikerült, szaggatott, időnként zavaros, amely nem magyarázható a főhős lelkiállapotával, egyszerűen rendezési és vágási probléma. Ez mind azonban nem is érdekes, mert a főszereplő gyógyítja a rendezői sebeket kiválóságával. A téma kapcsán is nézésre, megbeszélésre érdemes, hiteles betekintést nyújt a drog/szenvedélybetegség problémával megküzdő harcaiba, eszeveszett hullámvasút tünetben, érzésben, képekben... Különösen az 1. rész sikerült jól, behúz az élményvilág, hiteles és tragikus. Benedi... több»
Rabul ejtett a hangulat, a cseresznyefa-virágzásba szőtt élet elmúlása, a finom illatok, a csendes, letisztult mosoly övezte munka szeretete és főként a tisztelet a hivatás iránt... Szinte körbeöleltek a gondolataim is, szerettem volna tovább nézni, élvezni ezt a maga csendjében felkiáltójelként nekünk címezett mesét a hitelességről, tisztaságról, az élet megbecsüléséről...
Elképesztően bátor... A partvonalon állva figyeltem a tótágast. A férfi kiszolgáltatottság ritkán jelenik meg ily módon filmekben, számomra eredeti, szinte dokumentarista. Nekünk, európaiknak a női k*rválkodás már középszer, visszájáról nézve elborzaszt. Le a kalappal a szereplők előtt... A rendező pedig kivételes, mértéktartó, abszolút levett a lábamról. Ajánlom a filmet.
Vártam a csodát, hiszen ha az ajándék megérkezik a moziban a filmvászonra, sokszor hetekig elkísér. Most azonban a film szerelmeseként megcsalva és becsapva érzem magam, nem különbözik ez persze a való élettől. Csak az, amit láttunk... Mintha a szélcsapkodta viharos tenger felszínén ringatóztam volna egy csónakban, amelybe időnként be-becsobbant egy-egy taréj, konstatálom, letörlöm, felitatom. Száraz vagyok. Néha kitekintek a biztonságos helyzetemből a mélység felé, a semmit látom, és már tovább is haladtunk, a tenger alattam épp elsimult. Gondoltam, alábbiak spoilerhez tartoznak, de minek... Istenemre, közben ezekre gondoltam: Most a rendező arra instruál, hogy Scarlett sírjon, Scarlett és ... több»
76 Blaga leckéi (2023)
Végtelen szomorúság maradt a film befejezése után. Pedig igazi kalandfilmként indult, bemutatva a nagy közép-keleti és magyar valóságot, ez jó kis bosszútörténet lesz, gondoltam. Különösképpen tetszett a bolgár színésznő száraz, valójában egyáltalán nem szimpatikus szerepformálása, azonban a maffia behálózása miatt mégis szimpatikussá tette a történet végéig, ahogyan a maga módján felvette a kesztyűt. Azonban a vége számomra már az a mocsár, amellyel nem tudok semmilyen szinten azonosulni. Csak ámulok és bámulok, miért jutott hősünk a teljes erkölcsi megsemmisülés mélyéig. Talán én vagyok naiv csak. Így marad a kiút nélküli nyomorúság érzése. Ez lenne a valóság?