1Zsuzska

Az önéletrajz ihletésű történeteket mindig izgalmasabbnak érzem, az élet írta események sokkal megdöbbentőbbek, mint az az írói fantázia. A regényről sajnos nem tudok nyilatkozni, a miniszéria közepesen sikerült, szaggatott, időnként zavaros, amely nem magyarázható a főhős lelkiállapotával, egyszerűen rendezési és vágási probléma. Ez mind azonban nem is érdekes, mert a főszereplő gyógyítja a rendezői sebeket kiválóságával. A téma kapcsán is nézésre, megbeszélésre érdemes, hiteles betekintést nyújt a drog/szenvedélybetegség problémával megküzdő harcaiba, eszeveszett hullámvasút tünetben, érzésben, képekben... Különösen az 1. rész sikerült jól, behúz az élményvilág, hiteles és tragikus. Benedi... több»

Rabul ejtett a hangulat, a cseresznyefa-virágzásba szőtt élet elmúlása, a finom illatok, a csendes, letisztult mosoly övezte munka szeretete és főként a tisztelet a hivatás iránt... Szinte körbeöleltek a gondolataim is, szerettem volna tovább nézni, élvezni ezt a maga csendjében felkiáltójelként nekünk címezett mesét a hitelességről, tisztaságról, az élet megbecsüléséről...

Elképesztően bátor... A partvonalon állva figyeltem a tótágast. A férfi kiszolgáltatottság ritkán jelenik meg ily módon filmekben, számomra eredeti, szinte dokumentarista. Nekünk, európaiknak a női k*rválkodás már középszer, visszájáról nézve elborzaszt. Le a kalappal a szereplők előtt... A rendező pedig kivételes, mértéktartó, abszolút levett a lábamról. Ajánlom a filmet.

Vártam a csodát, hiszen ha az ajándék megérkezik a moziban a filmvászonra, sokszor hetekig elkísér. Most azonban a film szerelmeseként megcsalva és becsapva érzem magam, nem különbözik ez persze a való élettől. Csak az, amit láttunk... Mintha a szélcsapkodta viharos tenger felszínén ringatóztam volna egy csónakban, amelybe időnként be-becsobbant egy-egy taréj, konstatálom, letörlöm, felitatom. Száraz vagyok. Néha kitekintek a biztonságos helyzetemből a mélység felé, a semmit látom, és már tovább is haladtunk, a tenger alattam épp elsimult. Gondoltam, alábbiak spoilerhez tartoznak, de minek... Istenemre, közben ezekre gondoltam: Most a rendező arra instruál, hogy Scarlett sírjon, Scarlett és ... több»

Ismét egy jó magyar alkotás. Bár az első 10-15 perc meglehetősen csetlő-botló, a színészek, a rendezés, az operatőri munka „jaj, de gyerekcipőben jár nálunk”, de később a szereplők is szerencsére belefeledkeztek a tótágas Black Mirror-világba. Precíz társadalomkritikát kaptunk, és aki kicsit is beleásta magát a mindent átszövő, legfelsőbb hatalomig nyúló, maffiaszerűen működő végrehajtói nyerészkedésbe, minden percben kuncoghat, sóhajthat, szégyenkezhet. Itt senki nem úszhatja meg hosszú távon, és bízzunk gyermekeink még romlatlanságában. A részletekre különösen érdemes figyelni. Ezernyi gondolatot, félelmet ébresztett bennem... Ajánlom a filmet bármely érzületű, filmkedvelő magyarnak, A tan... több»

Teljesen hidegen hagyott. A rendező oly precízen vezeti a szereplőgárdát, mint Blanchett-Tár a zenekarát. Mindenki, a riporter, a zenei asszisztens, a feleség és az örökbe fogadott tündéri kislány, vagy a bajkeverő és ennivaló, zseniális csellista stb. stb. pontosan teszi a dolgát. Finoman, ízlésesen csepegtetve kapjuk a mérgező hatalom és a kiszolgáltatottak jeleneteit, és persze a dróton rángatást, bokázást. Közben odasúgtam a partneremnek Lydiáról: ez a nő kockáról kockára építette fel magát, ez egyszerűen csak blöff. Az érzelem hiányzott a jeles filmből, amelynek mentén és amiért bomlunk mi, nézők (legalábbis én), miközben szorítunk, drukkolunk, szomorkodunk, le- és felnézünk együtt a sz... több»