1Zsuzska

Nem hagy nyugodni... Csak keringenek a gondolataim... XXI. századi „civilizált, high-tech, paradicsomi” világunk lassanként megérik a pusztulásra. Rendes forgatókönyvvel, rendes rendezéssel, rendes szereplőkkel vezet bennünket az alkotó felszínesen könnyed stílussal egyenesen az önakasztás felé. Groteszk tükörben nézhetjük végig saját érzelmi megfeneklésünk egyes darabjait, szinte etűdszerűen, mégis lassanként egésszé áll össze a kép. Manipulál a rendező bennünket, nevetésre ingerelve percenként, ahogy manapság világunkban a média is megteszi, és mi hisszük a délibábot... Hogy mit láthatunk? SPOILER: Nincsenek már valódi kapcsolatok, valódi nők és igazi férfiak, figyelmes, gondoskodó szülők,... több»

Az önéletrajz ihletésű történeteket mindig izgalmasabbnak érzem, az élet írta események sokkal megdöbbentőbbek, mint az az írói fantázia. A regényről sajnos nem tudok nyilatkozni, a miniszéria közepesen sikerült, szaggatott, időnként zavaros, amely nem magyarázható a főhős lelkiállapotával, egyszerűen rendezési és vágási probléma. Ez mind azonban nem is érdekes, mert a főszereplő gyógyítja a rendezői sebeket kiválóságával. A téma kapcsán is nézésre, megbeszélésre érdemes, hiteles betekintést nyújt a drog/szenvedélybetegség problémával megküzdő harcaiba, eszeveszett hullámvasút tünetben, érzésben, képekben... Különösen az 1. rész sikerült jól, behúz az élményvilág, hiteles és tragikus. Benedi... több»

Rabul ejtett a hangulat, a cseresznyefa-virágzásba szőtt élet elmúlása, a finom illatok, a csendes, letisztult mosoly övezte munka szeretete és főként a tisztelet a hivatás iránt... Szinte körbeöleltek a gondolataim is, szerettem volna tovább nézni, élvezni ezt a maga csendjében felkiáltójelként nekünk címezett mesét a hitelességről, tisztaságról, az élet megbecsüléséről...

Elképesztően bátor... A partvonalon állva figyeltem a tótágast. A férfi kiszolgáltatottság ritkán jelenik meg ily módon filmekben, számomra eredeti, szinte dokumentarista. Nekünk, európaiknak a női k*rválkodás már középszer, visszájáról nézve elborzaszt. Le a kalappal a szereplők előtt... A rendező pedig kivételes, mértéktartó, abszolút levett a lábamról. Ajánlom a filmet.

Vártam a csodát, hiszen ha az ajándék megérkezik a moziban a filmvászonra, sokszor hetekig elkísér. Most azonban a film szerelmeseként megcsalva és becsapva érzem magam, nem különbözik ez persze a való élettől. Csak az, amit láttunk... Mintha a szélcsapkodta viharos tenger felszínén ringatóztam volna egy csónakban, amelybe időnként be-becsobbant egy-egy taréj, konstatálom, letörlöm, felitatom. Száraz vagyok. Néha kitekintek a biztonságos helyzetemből a mélység felé, a semmit látom, és már tovább is haladtunk, a tenger alattam épp elsimult. Gondoltam, alábbiak spoilerhez tartoznak, de minek... Istenemre, közben ezekre gondoltam: Most a rendező arra instruál, hogy Scarlett sírjon, Scarlett és ... több»

Ismét egy jó magyar alkotás. Bár az első 10-15 perc meglehetősen csetlő-botló, a színészek, a rendezés, az operatőri munka „jaj, de gyerekcipőben jár nálunk”, de később a szereplők is szerencsére belefeledkeztek a tótágas Black Mirror-világba. Precíz társadalomkritikát kaptunk, és aki kicsit is beleásta magát a mindent átszövő, legfelsőbb hatalomig nyúló, maffiaszerűen működő végrehajtói nyerészkedésbe, minden percben kuncoghat, sóhajthat, szégyenkezhet. Itt senki nem úszhatja meg hosszú távon, és bízzunk gyermekeink még romlatlanságában. A részletekre különösen érdemes figyelni. Ezernyi gondolatot, félelmet ébresztett bennem... Ajánlom a filmet bármely érzületű, filmkedvelő magyarnak, A tan... több»

Teljesen hidegen hagyott. A rendező oly precízen vezeti a szereplőgárdát, mint Blanchett-Tár a zenekarát. Mindenki, a riporter, a zenei asszisztens, a feleség és az örökbe fogadott tündéri kislány, vagy a bajkeverő és ennivaló, zseniális csellista stb. stb. pontosan teszi a dolgát. Finoman, ízlésesen csepegtetve kapjuk a mérgező hatalom és a kiszolgáltatottak jeleneteit, és persze a dróton rángatást, bokázást. Közben odasúgtam a partneremnek Lydiáról: ez a nő kockáról kockára építette fel magát, ez egyszerűen csak blöff. Az érzelem hiányzott a jeles filmből, amelynek mentén és amiért bomlunk mi, nézők (legalábbis én), miközben szorítunk, drukkolunk, szomorkodunk, le- és felnézünk együtt a sz... több»