Arcad

Redford és Pitt mint CIA ügynökök (80%)
A hidegháború kémvilágát mutatja meg amerikai szemszögből a Kémjátszma. A két kulcskaraktert Brad Pitt és Robert Redford formál meg. Mindketten a CIA ügynökei: egyikük a pályája kezdetén, másikuk nyugdíj előtt. Nathan D. Muir (Redford) felelősséget érez korábbi tanítványa, az ifjú Tom Bishop (Brad Pitt) iránt még akkor is, amikor a fiatalember egy olyan nőbe szeret bele, aki aktív tagja Amerika-ellenes szervezeteknek. A két férfi kapcsolata így megszakad, de később kiderül: Bishop életét is kockára téve a nő miatt kerül kínai fogságba. Kivégzése csak napok kérdése. Ekkor Muir elhatározza: segít egykori tanítványának még olyan áron is, hogy beáldozza egész addigi életének megtakarított pénzét... több»

Sötét alaphangulatú, zseniális thriller (90%)
Annak idején, 1995-ben David Fincher valóságos remekművet alkotott, amikor megrendezte a Hetedik című thrillerét. Felkavarta az embereket a sztori és nagyon sokan beszéltek róla a bemutatót követően. Emlékszem rám is nagy hatással volt és bár azóta még sokszor megnéztem, a legelső megtekintés volt a megmeghatározóbb élmény. A főszerepekben Brad Pitt, a fiatal David Mills nyomozó szerepében és Morgan Freeman mint a nyugdíj előtt álló William Sommerset nyomozó. Két különleges karakter: egyikük szenvedélyes, lelkes, fiatal detektív, másikuk az emberekben csalódott és közben mégis remek emberismerő idős szakember. Az elkövető, John Doe (Kevin Spacey) egyszerre pszichés eset és okos tervező, aki ... több»

Történelemhű sztori Charles De Gaulle felemelkedéséről
Charles De Gaulle ellentmondásos történelmi karakter: egyrészt a II. világháborúban elévülhetetlen érdemeket szerzett a szabad francia hadsereg megszervezésével és Párizs felszabadításával (1944 augusztusában), ugyanakkor a 60-as években kiépített autokrata hatalmi berendezkedésével francia köztársasági elnökként nem éppen a demokrácia nagy őrzőjének színében tűnik fel. Antonin Baudry filmje mérsékelten közelíti meg De Gaulle alakját: nem farag belőle hőst, de történelmi szerepét sem kisebbíti. Filmje az 1939 és 1942 közti évekre fókuszál, amikor De Gaulle (Simon Abkarian) még egyszerű ezredesként próbálja meg elhárítani a németek nagy támadását, majd tábornokká lép elő, és a teljes náci be... több»

Komoly üzenetek, melyek benned maradnak (85%)
A Detachment (Mintatanár) első megtekintésre nem lett a kedvencem, mert rettenetesen depresszív filmnek találtam. Eredeti címe is feladta a leckét, de a legtöbb elemző az eltávolodás kifejezést találta helyénvalónak. Mert itt kb. ez a lényeg. Adott egy helyettesítő tanár, Mr. Barthes (Adrien Brody), aki sajátosan viszonyul tanítványaihoz, miközben furcsa eltávolodás jellemzi mindentől (saját múltjától, környezetétől és kollégáitól). Ez a film az ő története. Megismer nehéz sorsú diákokat, és segíteni próbál nekik, ahogyan az otthonába befogadott Ericának is. Közben ő maga is szenved, mert minden igyekezete ellenére hatnak rá a környezetében felbukkanó sorsok. A film legfőbb tanulsága a mások... több»

Halálos dumák filmje (90%)
Valahányszor kicsit jobb kedvre vágyom, megnézem ezt a filmet, és nem tudom megunni. Paul Feig megrendezte, de azokat a hihetetlen párbeszédeket a színészeinek köszönheti, melyek révén ez a film fogalommá vált. Ők: Melissa McCarthy, Jude Law, Jason Statham, Rose Byrne és Miranda Hart. Míg Melissa McCarthy 157 cm, addig Miranda Hart 185 centi, mégis a lehető legjobb barátnőket alakítják, és borítékolható, hogy így együtt látva őket eleve adott a jókedv. (Pont, mint én és a legjobb barátom: ő 168 centi és 60 kg, én 182 centi és 100 kg, furán is festünk együtt, pedig köztünk nem 28 cm van, csak 14 és 40 kg.) Jason Statham új oldalát mutatja meg, bár a Hobbs & Showban is löki a poénokat, mindig ... több»

Remek sztori, nagyon jó rendezés, izgalmas kivitelezés (95%)
Egy klasszikussá lett, megunhatatlan sztori 2011-ből. Idén volt 15 éves a Csúcshatás. A forgatókönyvet Leslie Dixon írta (Alan Glynn regényéből), a rendezői székben Neil Burger ült (a Beavatott készítője), a főszerepekben pedig Bradley Cooper, Robert De Niro és Abbie Cornish volt látható. Amikor legelőször láttam ezt a filmet, már akkor is rajongója lettem, de azóta vagy fél tucatszor megnéztem. A központi karakter egy átlagember: Eddie Morra (Bradley Cooper), kisiklott életű író. Egy nap hatalmas szerencse éri: hozzájut egy olyan kapszulához, melyet lenyelve különleges képességekre tesz szert. Agykapacitása kiteljesedik, mindenre talál megoldást, és semmi sem lesz lehetetlen számára. Termés... több»

Párbeszédek nélküli horror-scifi idegenekkel, házostromlással
Mindig furcsák az olyan filmek, amelyekben egy árva szó sem esik, pláne, ha az adott darab idegenekről is szól. A Nincs, aki megmentsen című 2023-as sci-fi-horror esetében mindkét kitétel igaz. A központi karaktert Kaitlyn Dever alakítja, aki egy magányosan éldegélő nő egy hatalmas házban. A hölgy kiválóan ellátja magát, ám egy nap idegen lények pécézik ki a házát, és szabályosan ostrom alá veszik. Innentől megkezdődik egy véget nem érő hajsza a lények és a nő között. A filmbeli Brynn ugyanis nem adja könnyen sem a házát, sem az életét. És ne higgyük, hogy ez is olyan idegesítő film, amelyben soha nem mutatják a támadókat. Itt nagyon is megjelennek: emberszerű, humanoid pókemberek hosszú kar... több»

Magas gagyiságfaktor (40%)
Louis Leterrier filmje, az Utolsó ház ígéretesen indul: rejtélyes események szemtanúi lehetünk egy tipikus amerikai kisvárosban. Egy esős napon a családi házak ajtajai és ablakai egyszer csak bezáródnak, és nem eresztik ki többé lakóikat. A középpontban egy család áll: apa, anya és két kamasz gyerek (fiú, lány). Szerencséjükre nagy élelmiszertartalékokkal rendelkeznek, így sokáig nem nagyon érzik meg a bezártságot. Ám telnek-múlnak a napok, hetek, hónapok (sőt évek), és ők is kezdenek kifogyni mindenből. Ráadásul senki nem tudja, mi folyik valójában. A néző valami komoly, nagy misztikumra gondolna, ám a film utolsó harmada teljesen gagyi magyarázatokat ad mindenre. Az eső, mint kiderül, komo... több»

Wick-fanoknak kötelező darab (90%)
Stahelski nagy dobását, John Wick világát már 2014-ben megszerettem, amikor a legelső Jardani Jovonovich-sztori megjelent a mozivásznon. Azóta az összes részt többször is megnéztem, kivéve a stílusidegen és méltatlan negyedik páriarészt, melyet az Arcad-Company bojkottált. Egyszerűen nem szabadott volna így végződnie Baba Yaga életének. Ez elfogadhatatlan. Aztán jött 2025, és rávettem magam a Balerinára, és jól tettem. Kapunk minimális Wicket, de inkább a hangulata, stílusa jelenik meg Len Wiseman kitűnő rendezésében. Mind ő, mind pedig Ana de Armas méltónak bizonyult erre a kiegészítő fejezetre. Nagyszerű a sztori, jók a helyszínek, és tetszetősek az akciók is. Újra látható lesz Charon, aki... több»

Amikor egy kertváros átkerül az őskorba
Egyik napról a másikra következik be: egy teljes kertvárosi kerület tűnik el szőrén-szálán, és kerül vissza a dinók korába. Ezt főzte ki legalábbis filmjének témájául David Robert Mitchell, amikor megrendezte az Oak Street vége című filmet. A producer a jobb napokat látott J. J. Abrams. A főszerepekhez ismert sztárokat kerítettek, így Anne Hathaway-t és Ewan McGregort. A sztori majdnem akkora zagyvaság, mint Az utolsó ház, ráadásul majdnem ugyanakkor is került bemutatásra a két film. (A készítői csapat nem egyezik, utánanéztem.) A cselekmény középpontjában egy család áll, akik mellesleg belső válsággal is küzdenek (ahogy az lenni szokott). Az új helyzetben persze leginkább a húsevő ragadozók... több»

Tökéletesen megidézi a II. világháború nyugati frontját
Valós eseményeket dolgoz fel a Rod Lurie rendezte Menekülés az Ardennekből (Lucky Strike). Egy amerikai százados, bizonyos Castle (Scott Eastwood) öt emberével fontos feladatot kap a nyugati fronton (1944 decemberében): le kell zárnia egy útvonalat, hogy a németek ott ne tudjanak előretörni. A bevetés jól indul, ám váratlanul német mesterlövészek kezdik belőni a kis csapatot, és végeznek a százados összes emberével. Castle azonban túléli, és felrobbantja az útszéli fákat, teljesítve a parancsot (lezárva az utat). Közben viszont súlyos comblövést kap, és ott reked teljesen egyedül, jármű nélkül, az amerikai vonalaktól 30 kilométerre. Több napba kerül visszajutnia csapataihoz, miközben többszö... több»

Az egyik jól ismert amerikai anarchista sztorija
Amerikában szinte mindenki ismeri az Unabomber sztoriját, hiszen 1996-ban minden tele volt vele: az újságok és a tévécsatornák is. Akkoriban már 16 éve küldözgette levélbombáit különböző címekre a rejtélyes tettes, akit csak Unabomberként emlegettek. Ám 1996 tavaszán végre elkapták. Kiderült, hogy valódi neve Theodore Kaczynski, és matematikaprofesszor, aki 20 éve visszavonult hivatásától egy kis erdei faházba. Minden modern dologtól irtózott, nem használt se áramot, se gázt, se vízbekötést, se telefont, semmit. Bombáival főleg légitársaságokat, számítógépes üzleteket, egyetemeket, professzorokat célzott, és három embert meg is ölt postai csomagként kikézbesített robbanószerkezeteivel. A hos... több»

Vicces karakterek, 1920-as évek, New York-i alvilág
Azt, hogy az 1920-as években (a szesztilalom idején) New Yorkban a feketéknek nem volt ekkora vagyona és alvilági-, illetve szórakoztatóipari befolyása, szinte biztosra veszem. Ennek ellenére jól szórakoztam ezen a filmen, mely tele van remek szövegekkel, poénokkal és vicces párbeszédekkel. Quick (Eddie Murphy) kitalált alak, bár a Sugar Cane Club és a Smalls Paradise valóban létező helyek voltak akkoriban New Yorkban, ráadásul ténylegesen is fekete tulajdonosokkal. Egyébként egy bizonyos Casper Holstein valóban komoly szereplő volt az 1920-as évek New York-i alvilágában.

Korszakfilm a rendszerváltás időszakából (90%)
Azt mondanám, hogy csak azok értékelik igazán (és értik is) a Csapd le csacsit, akik a hozzá tartozó korszak gyermekei, vagyis a rendszerváltás időszakában, 1988 és 1991 között gimisek (like me) vagy valamivel idősebbek voltak. Csak mi tudunk nevetni például a betiltott munkásőrökön, mert mi még láttunk munkásőröket, és csak mi érezzük viccesnek a szerelmi légyottra készülő, mókás rendőrt (Koltai Róbert játékában), mert átéltük, mennyire fonák világ volt 1991, amikor a film készült, és amikor még a rendőrök sem vették túl komolyan a változó Magyarországot. Egy házaspár féltékenykedő és félreértésekkel teli kapcsolata a középpont Pap Vera és Gáspár Sándor alakításában, melyhez a munkásőr szom... több»

Egy közepes film királyai
James Mangold kétségtelenül készített már jobb filmet is, ráadásul ezúttal egy számára kissé ismeretlen terepre merészkedett: a 60-as évek autóversenyeinek világába. A téma a Ferrari és a Ford harca a Le Mans autóversenyeken. Az egyik oldalon a Ferrari profi csapata, a másikon pedig egy zseniális autótervező és egy nem kevésbé zseniális pilóta, akiket Matt Damon és Christian Bale alakítanak. Ők valójában ennek a közepes filmnek a valódi királyai. Sokszor lassul be a tempó, gyakran kapunk sehova nem vezető jeleneteket, de a két színész tényleg nagyszerű.

A Vatikán titkos belső világa
Bepillantást nyerhetünk a Vatikán legbelső, titkos világába, a pápaválasztás rejtélyeibe és a camerlengo (bíboros kamarás) hatásköreibe, ha éppen nincs pápa a Szentszék élén. Ron Howard rendezése elismerést érdemel és Robert Langdon szerepében Tom Hanks is kiemelkedőt nyújt. Nekem nagyon tetszett a sok római helyszín és főleg a vatikáni jelenetek sokasága. Dramaturgiaialag is jól elkészített az Angyalok és démonok, kapunk meglepetéseket és fordulatokat is. Az illuminátus dolog viszont kissé túltolt, ahogyan az antianyag téma is.

Elképesztő sorozat
Jeffrey Dahmer 1987 és 1991 között 16 emberrel végzett, de volt egy korai, legelső áldozata is, így a végső áldozatszám 17. A sorozat pontosan követi végig a Szörnyeteggé vált, kegyetlen gyilkos jellemrajzát és életét. A főszerepben Evan Peters kiemelkedő alakítást nyújt, és még külsőre is hasonlít Dahmerre. Az egész megdöbbentő és gyomorfordító egyszerre. Hogyan válhat ilyenné egy ember, nehezen érthető. A gyilkosságok és szörnyűségek erősen megszűrve jelennek meg, eufémizált a látványvilág. Értékelésem mégis négy csillag a főszereplő alakítása miatt.

Egyedi hangulatú, rejtélyes thriller
A különleges helyszínek, a havas táj és az egyedi karakterisztika párosulva a nyomasztó, olykor hátborzongató alaphangulattal egészen elképesztő filmet eredményeznek izgalmas tálalásban. Egy hegyvidéki, havas és jéghideg wyomingi indián rezervátumban rejtélyes módon gyilkolnak meg egy fiatal lányt és az ügy felderítésében egy FBI nyomozónő (Elizabeth Olsen), illetve egy helyi vadőr (Jeremy Renner) működik együtt. Utóbbi korábban súlyos családi tragédiát élt át, melyben hasonlóan vesztette el lányát, mint ahogyan aktuális ügyében hunyt el az áldozat. Kapunk rejtélyeket és egy szörnyű sztorit is a legvégén, a végzetes este krónikáját. Közben átélhetjük, hogy mit éreznek azok, akik erőszakos kö... több»

Inkább egy gyenge krimi, mint thriller
Thrillernek gyenge, kriminek kevés, akciófilmnek unalmas, drámának pedig vidám a Tehetséges Mr. Ripley. A problémák Patricia Highsmith írónő regényével kezdődnek, mely már eleve ezer sebből vérzik. Lehetséges-e az, hogy valaki teljes egészében felvegye egy másik ember személyiségét, kiiktatva a fényképes azonosítást és még a rendőrséget is átverve? Mindez 1959-ben, ami azért már nem a középkor. Ebben a történetben mindez lehetséges, hiszen Tom Ripley (Matt Damon) meg is csinálja, felveszi Dickie Greenleaf (Jude Law) személyiségét. A sztori tehát gyengécske, az alakítások viszont jók, és a helyszínek is gyönyörűek. Olaszországban vagyunk, a legszebb városokban, többek közt Rómában és Velencéb... több»

Willis legjobbja
Régi nagy klasszikus akciófilmes kategóriában Az utolsó cserkész, ami egyben Bruce Willis egyik legjobbja is. A film sok jelenete és mondata szállóigévé vált az évek során. Willis egy zsaruból magánhekussá és testőrré vált, lecsúszott alakot játszik. És ebben utánozhatatlan, senki nem tud lepukkant figurákat olyan hitelesen alakítani, mint Bruce Willis (a legjobb éveiben). Kár, hogy a gyönyörű Halle Berry nagyon kevés játékidőt kap a filmben. Ami az értékelésemet illeti: erős öt csillagot adok, mert ez a film egy filmes korszak-szimbólum és Willis legjobbja.