Dr Langdon

Gyenge Stephen King sztorija és a rendezés sem javít rajta
Francis Lawrence rendezett már sokkal jobb filmet, például 2018-ban a Vörös verebet vagy a 2015-ös Éhezők viadalát. Ezúttal a Hosszú meneteléssel egy unalmas dolgot rakott össze egy unalmas sztori és unalmas script alapján. Kérdés persze, hogy egy jó rendezés ki tudott-e volna többet hozni a történetből, és szerintem igen. Mint ahogyan a jobb alakítások is lendíthettek volna rajta. Adott egy jövőbeni diktatúra, melyben gyaloglóversenyeket rendeznek élet-halál kivitelezéssel: aki lemarad, azt megölik, aki megáll, azt szintén. Ötvenen indulnak, az 50 tagállamból. Az utolsók már 4-5 napig mennek előre, alvás és megállás nélkül. Nyilván ez így nem lehetséges, amit valószínűleg Stephen King, a sz... több»

Óriási csalódás, főleg a műfaj legjobbjaihoz képest
A zombis filmek műfaja jelentős hagyományokkal rendelkezik a filmtörténelemben. Számomra a The Walking Dead illetve az egész estés mozifilmek közül a Legenda vagyok, a Z világháború, a 28 héttel később és a Vonat Busanba jelentik az élvonalat. Nos, ezektől mérföldekre marad le a 28 évvel később Danny Boyle rendezésében. Pedig jól indul, és úgy az első 20-30 percben az is az ember érzése, hogy izgalmas lesz, egy jó kis eredeti sztorival. Egy szigeten élnek a főbb karakterek, ahonnan rendszeresen mennek a kontinensre egy - egy zombivadászatra. Aztán sajnos átmegy zagyvaságba: a kölyök az anyjával meglóg a szigetről, hogy orvost keressenek a nőnek. Meg is találják, de a doki kissé fura és hullá... több»

Owen Wilson komoly szerepben, kimenekítendő katonaként
Nem sok olyan filmje van Owen Wilsonnak, ahol nem idétlenkedik, de az Ellenséges terület ilyen. John Moore, a 2013-as Die Hard rendezője egész jó munkát végzett: az egyetlen szálon futó cselekmény tempója és változatossága is bőven az élvezhető szint felett van. A helyszín Bosznia, a délszláv háborúk ideje, amikor a szerbek háborús bűnöket követnek el. Az egyik ilyenről bizonyítékokat is szerez a Boszniában lezuhant amerikai vadászgép navigátora, akinek kimentése a film legfőbb központi témája. Owen Wilson alakítja a lezuhant amerikait és nem marháskodja el a szerepét, végig hihetően hozza a bajba jutott, de elszánt és találékony katona karakterét. Engem megvett ez az egész és tetszett a szt... több»

Meghökkentő, ami több, mint amire sok scifi-horror képes
Daniel Espinoza 2017-es scifi-horror sokkolása volt az utolsó, ami ebben a műfajban tetszett és amit nem éreztem matinéjellegűen felvizezettnek és gyengének. Még előtte a Prometheus volt nagyon jó. Ám egy ideje gyenge dolgok születnek, mint a Romulus és az Alien: Earth, melyek tényleg matinék. Az Életnek jó a rendezése, lassan építkezik a film, fokozatosan növeli a feszültséget, miközben kapunk tudományos fantasztikumot is. Az idegen életforma ártalmatlan kis egysejtűként kezdi és hihetően veszélyes fenyegető valamiként teljesedik ki. Kicsit olyan, mint egy tengeri lény, arra tippelnék, hogy az organizmus megálmodóit valami medúzaszerű dolog ihlette. Jók az alakítások is, meglepett, hogy Rya... több»

Sajátos Escobart hoz Bardem
Pablo Escobar történetét már Fernando León de Aranoa 2017-es filmje előtt ismertem. Hirhedt szervezetét, a Medellín Kartelt még 1972-ben alapította, de Escobar igazi fénykorát az 1982 és 1992 közti évek jelentették. Ekkor volt hatalma csúcsán, kezében tartva a Föld kábítószer-kereskedelmének jelentős részét. Végül egy amerikai-kolumbiai vegyes katonai csoport találta meg és lőtte le, amikor már 1993-ban menekülnie kellett és elvesztette szinte minden emberét. Aranoa filmje jórészt a szerető, Virginia Vallejo visszaemlékezéseire épül. Javier Bardem vágyott Escobar szerepére, noha túl nagydarab és túl öreg volt már 2017-ben El Patrón szerepére. Alakításában Escobar kissé groteszk figura: állan... több»

A CIA és az FBI harca az USA-Mexikó határon
A sicariók eredeti értelmezésben Pablo Escobar bérgyilkosai voltak a 80-as években és még a 90-es évek elején is. Később minden mexikói hitman megkapta ezt a besorolást. Denis Villeneuve filmjében egy Alejandro nevű rejtélyes figura a sicario, akit Benicio Del Toro alakít. Szerepe szerint egy mexikói drogbárón bosszút állni kész harcost alakít, aki ideiglenesen a CIA-val működik együtt. Fontos szerepe van a történetben a CIA helyi vezetőjének, Mattnek, akit a filmben Josh Brolin jelenít meg, illetve a csinos FBI ügynöknek, Kate-nek, Emily Blunt alakításában. A téma: harc az amerikai - mexikói határon a drogcsempészek ellen, minden törvényes és törvénytelen eszközzel. Villeneuve a karakterekr... több»

Az egyik kedvenc háborús filmem
A nagy szökést nagyon sokszor néztem végig és máig a kedvenc háborús filmjeim közé tartozik. Steve McQueen nagyot alakít, olyan kisugárzással, mely nem tanulható. Vagy megvan valakiben vagy nincs. A helyszín egy amerikai foglyokkal teli hadifogolytábor, melyet a nácik őriznek. Egy csapat tiszt azonban megszervezi a háború egyik legjelentősebb szökését egy titokban kiásott alagúton keresztül. Lehetetlen nem kedvelni ezt a filmet. Rengeteg a sztár is benne, akik közül számomra Charles Bronson emelkedik ki Steve McQueen mellett.

A legdisztópikusabb, amit láttam
Disztópikusabb már aligha lehetne egy film. Az Éli könyve Allen és Albert Hughes rendezésében, Denzel Washington főszereplésével egy nyomasztó jövőt vázol elénk, melyben a Föld kihalt, sivatagos és bandák uralta világ. Éli (Denzel Washington) magányos vándorként járja az utakat, elszántan védelmezve egy könyvet, melyet be is tanul, mindenáron megmentve azt a jövő számára. Bár én sem hiszem, hogy a Biblia megtanulható lenne, azért a történet megfogja az embert. Nagyon tetszett a képi világa és az a tanulság is, melyet sugalmaz: az tesz emberré bennünket, ha megmentjük múltunk értékeit.

Alien-filmek matiné változatban
Az Alien mindig is erős horror volt, bármelyik kánonrészt nézzük is (nem számítva ide a versus fejezeteket). Ám a most megjelent sorozat inkább egy matinéváltozat sajnos. És nem csak a látványvilág miatt, hanem mert maga a történet is túl lájtos. A xenomorfok másodhegedűsek saját sorozatukban, a középpontban teljesen más konfliktusok állnak, és nincsenek igazi nagy harcok, menekülések sem. Oda a nyomasztó légkör, a klasszikus részekben megszokott fémesen futurisztikus helyszínek sora. Kilúgozott matinésorozat sajnos az egész.

A második legjobb 50 rész feletti sorozat (90%)
A második kedvenc sorozatom a The Walking Dead után a Breaking Bad volt. Az idősödő, rákos kémiatanár és kábszeres fiatal sztorija, amint saját metlabort hoznak létre saját terjesztői hálózattal, eleinte vicces helyzeteket produkál. Az első 20 rész tele van szarkazmussal, fekete komédiával. Aztán egyre fogynak a vicces helyzetek, végül az utolsó 10-15 rész már teljesen komor, dramatikus, sőt, nyomasztó. Nekem nem jött be a zárás sem sajnos. De még így is zseniális az egész.

Darálós sorozat, a legjobb zombi témában (95%)
Darálós sorozat volt annak idején, akárcsak előtte a Breaking Bad, mindkettőt szinte megszállottként nyomtam végig néhány hét alatt. Persze a Walking Dead monumentálisabb a maga 169 epizódjával (jócskán leelőzve a kb. 60 részes Breakinget). Hogy mitől annyira jó? Szerintem egyértelműen a rendezéstől és a forgatókönyvtől. Mindkettő zseniális, mert folyamatosan képes fenntartani az érdeklődést, újabb és újabb érdekes helyzeteket teremtve. Az Egyesült Államokban 2010 őszén (éppen most októberben 15 éve) indult a sorozat az AMC-n. Az utolsó részek, úgy tudom, 2022-ben jelentek meg, és a Disney is ebben az évben vette át. A karakterekben rejlik a siker másik oka: mind tipikus archetípusok. Idős, ... több»