It Ends With Us - Velünk véget ér

Sajnos nem sikerült visszaadni a könyv hangulatát. Nekem ez a film kevés volt, Blake gyönyörű és nagyon jó színésznő, de Baldoni nem illett ide, és nem éreztem köztük a kémiát, ami a könyvben nagyon jól működik. Bár most már tudom, mi áll a háttérben, sajnálom, hogy ez a remek történet így került a vászonra...

Ez a film olyan nagyon jó lehetett volna. Ha nem B. L. pofátlan önreklámozása lett volna, ha nem egy giccses és béna Hallmark-film szintjén valósították volna meg, ha nem a valóban szép képi világra helyezik a hangsúlyt az alakítások és a sztori súlyosságának elmélyítése mellett. Blake Lively egyre kevésbé hiteles színésznőként számomra, és egyre taszítóbb, ahogyan tényleg pofátlanul reklámra használ mindent IS. A rendező/férfi főszereplő Baldoni, akit #szépfiúnak akarnak eladni, minden, csak nem szép (bár ez nagyon egyéni ízlés, de attól, hogy valaki kigyúrt, és loknis a haja, még nem lesz „szép”. Ráadásul tényleg abból fejlődik gyerekvállalássá a kapcsolatuk, hogy a pasi azzal indít, hogy „meg akarlak dugni”... What...? Az egyetlen értékelhető elem, hogy az alternatív választás, Atlas végre nem egy hálivúdi szépfiú arc, hanem egy teljesen hétköznapi szomszéd srác figura. Ez, ha valami ad némi értékelhetőt a filmhez, ami összességében rettenetes csalódás, főleg a végén a szájbarágós címismétléssel. Na, az mindent megkoronáz, a lehető legrosszabb értelemben.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Már nagyon vártam, hogy megnézhessem Blake Lively új filmjét, akit csak onnan ismerek, hogy ő Ryan Reynolds felesége. Maga a film nem okozott csalódást. Nem tudtam, hogy miről fog szólni, mit jelent a cím, de a film végén erre magyarázatot kapunk sze... Többrencsére. A történet egyszerre játszódik a jelenben és a múltban. Lilly Bloom nagyon óvatos a férfiakkal, ez látszik rajta, mivel édesanyját az apja folyton bántalmazta. A sors iróniája, hogy egy olyan pasival találkozik, aki miatt folyton apró baleseteket szenved. Nagyon tetszett a rendezői munka abból a szempontból, hogy ezeket a baleseteket először csak homályosan látjuk, nem is tűnik a pasi hibásnak, tényleg csak balesetek. Viszont, amikor a lány ráébred, hogy zaklatás áldozata, akkor mi is újra látjuk ezeket a jeleneteket, de mostmár egyértelmű lesz, hogy igenis felelős érte a férfi. Közben lassan megtudjuk azt is, hogy első szerelmével hogyan alakult a kapcsolatuk, és drukkolhatunk, hogy vajon melyikőjüket választja. Ez egy igen fontos történet, hogy láthassuk, hogy valaki milyen könnyedén keveredhet egy ilyen kapcsolatba. Két példát látunk, egyik az anyja, aki egész életen át tűri a bántalmazást, ezzel ártva a lányának. A másik pedig Lilly, aki hiába szereti a férjét, erős, és a szíve helyett az eszére hallgat, és pontosan tudja, hogy ha olyan lesz, mint az anyja, akkor a lánya is folytatni fogja ezt a sort, és ő is beállhat majd az áldozatok közé. Ezért szép ez a film, remélem, hogy erőt adhat az olyan nőknek, akik ilyen kapcsolatban vannak, hogy merjenek kilépni belőle. Ajánlom mindenkinek, hogy egyszer megnézze.

Nagyon akartam szeretni, és már rettentően vártam, hogy megnézhessem, moziban lemaradtam róla. Nem tudom, milyen volt a könyv, de a filmnek erősen lányregényhangulata van, aminek nem vagyok célközönsége, de ha olyan a téma, akkor el tudom viselni akár a szipcsiszupcsi rimiromi édibédi dolgokat is a befogadás érdekében. Itt nem volt különösebben gáz a helyzet, csak közepes mértékben éreztem azt, hogy igazából végig női nézőkre optimalizálták a kivitelezést. Emiatt azért kicsit nehezteltem, mert amit a könyv írója és a filmfeldolgozás üzen, az férfiaknak is szól(na). A téma kb. az, hogy a családi erőszakkal mit kezdhet annak áldozata. Mivel ez sokakat a gyakorlatban is érint, a film fontos. De szerintem kicsit felszínes, mehetett volna sokkal mélyebbre, és válthatott volna ki több zsigeri hatást. Valamiért a rendező, Justin Baldoni megkímélte a nézőket az erős érzelmektől, nem akarta őket felzaklatni. És ebben az elmaszatolásban vele volt Blake Lively is, aki bár kétségtelenül elragadóan tud mosolyogni, a lelki drámák megjelenítése megoldatlanul hagyott nehézség elé állította. Mindent egybevetve azért ha azon agyaltok, hogy megnézzétek vagy sem, akkor inkább nézzétek meg!

Furcsa egyveleget kapunk az It End with Us c. filmmel. Egy Hallmark-film habos-babos világát vegyítették egy véresen komoly témával, a kapcsolati erőszakkal, s ez így nehezen emészthető. Bár a szándékot értem, remélték, hogy a vígjátékok rajongóit i... Többs be tudják hívni egy drámai filmre. Ismeretadó opuszként jó. hogy elkészült, tényleg világosabbá teszi, hogy milyen észrevétlen jelek vezetnek végül a komolyabb erőszakig. Érthetőbb talán, mennyire bizonytalan egy nő, ha ilyen fura helyzetekben találja magát. A mondanivaló is erősen szájbarágós lett: 'Velünk véget ér' – ne vidd tovább a rossz családi mintákat, ne add tovább a gyerekednek. Persze jócskán tartalmaz pszichológiai szakmai hibákat is, de ez még elfogadható. Ebből a perspektívából nézve nem akarom értékelni a művészi színvonalat, sem a színészi játékot. Nehéz lehet egyszerre bájosnak és lelkileg kitárulkozónak is lenni, az alkotóknak sem sikerült. Közepest adnék, de a téma fontossága miatt 4 csillag.

Nekem nagyon tetszett, a szereplők nagyon jók voltak, Blake-et nagyon kedvelem. Nem olvastam a regényt, úgyhogy ez volt az első élményem a sztorival, ami sokféle érzelmet váltott ki belőlem. Tuti, hogy elolvasom a könyvet is. Egy mély történet, ami egyébként bárkivel megtörténhet, és tudni kell jól dönteni. Tanulságos.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Hát nem tudom. Nem ismertem a film történetét, a könyvet sem olvastam, csak a cikkek meg videók jöttek velem szembe az interneten, hogy a főszereplőt alakító Blake Lively hogyan viselkedik. A történet igaz, kitalált, mégis elég súlyos témát dolgoz fel egy mézesmázos tündérmese-szerű cselekményben. Ilyen a valóságban nincs. Bérelsz egy lepukkant üzlethelyiséget, majd az első betoppanó személy egy unatkozó gazdag csaj, aki ott akar majd neked dolgozni, akinek történetesen a testvérével te már korábban találkoztál, és egy idegsebész félisten. Aztán jön a feketeleves, mert elég féltékeny és heves természet, így Lily bánja. Mindkettőjüknek súlyos múltja van, de a következő generációnak véget ígér az anya. Hát majd meglátjuk... Egynek elment, de néhol a párbeszédek a szereplők között olyan életidegenek voltak, hogy azt fájdalmas volt hallgatni.

Nekem nem ért meg négy csillagot. Indokolatlanul hosszúra sikerült, emiatt többször feszengtem a fotelben, hogy haladjunk má'. (Az első óra felét kivághatták volna.) A téma dramaturgiája lapos, a történet túl idealista, sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Imádtam ezt a történetet. Elképesztően sokkoló volt, és lenyűgözően mutatta be a generációs traumák megjelenését a való életben. Különösen tetszett, ahogy a főszereplő karakter szakít a múltbeli és a családjában végigfutó sémákkal, és hogy erre azt a jelentőségteljes mondatot használja, hogy "velünk véget ér". Lenyűgöző, hogy a saját gyermekünk megszületése mekkora hatást gyakorolhat a döntéseinkre, a tudat, hogy már nemcsak a saját életünk van kockára téve, hanem valami másé is, aki ránk lett bízva, aki még megmenthető, és aki által mi is jobbá akarunk válni. Ajánlom mindenkinek, aki úgy érzi, a traumák megmásíthatatlanok és meggyógyíthatatlanok, és azoknak, akiknek a felmenőik nem a megfelelő döntéseket hozták, de ők akarják hinni, hogy van bennük elég erő a változtatásra.

A történet jó volt, de kicsit elnyújtották szerintem a filmet. Lehetett volna fél órával rövidebb is akár. Blake Lively jól játszott, a két pasi már kevésbé.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A könyvet még nem olvastam, keresek egy példányt, amin nem a filmes karakterek vannak a borítón, mert muszáj elvonatkoztatnom tőle. Sajnos ez egy abszolút céltalan alkotásra sikerült, kevés üzenettel. Lily karaktere sajnos egyáltalán nem lett kibontva, elmélyítve, teljesen egysíkú, és véleményem szerint nem is szerethető. Ehhez biztosan hozzájárultak a filmet övező botrányok, de annak ellenére sem érzem, hogy átjött az az üzenet, amit képviselni szerettek volna vele. Sokszor úgy éreztem, mintha egy iskolai előadást néznék, ahol csak az Atlast játszó srác tanulta meg a szöveget, és ő próbálná folyamatosan visszahúzni a cselekményt egy saját medrébe, mindenki más viszont csak elszórakozik. Tudom, hogy Lily a könyvekben is hasonló stílusú ruhákat hord, hasonló a haja, ami jól is állna egy bohókás, húszas éveiben járó "csajnak", viszont komolytalanná tesz egy 35+os nőt, aki próbál laza és hebrencs lenni, de inkább csak kínosnak érkezik. Ryle karaktere is épp csak érintve lett, pedig benne is lettek volna mélységek. Nem vagyok a sorozatok híve, de ez tipikusan az a könyv, ami egy 8-10 részes sorozatban sokkal jobban kifejthető lett volna, tanulságokkal és támponttal azoknak a nőknek, akik hasonló, bántalmazó kapcsolatban élnek.

Tetszett, bár hiányoltam némi háttérinfót, ami a könyvben volt. Sajnos erre a filmre is igaz, hogy könyvben sokkal jobb. A gyerekkorukból sok minden kimaradt.

Gyönyörűen ábrázolták ezt a nagyon nehéz témát. A képi világ ellensúlyozta a fojtogató feszültséget. Ajánlom mindenkinek!

Sajnos a film nem úgy mutatja be a bántalmazó kapcsolatokat, mint amik sajnos a valóságban léteznek. Számomra ez nem is minősült annak, hisz Lily konkrétan titkolózik az exével kapcsolatosan, hazudik az érzéseiről, így számomra elfogadhatatlan, hogy még ő akar válni. Szerintem a filmben Ryle nagyon szerelmes Lilybe, viszont a lány érzései nem őszinték, így nem csoda, hogy felkapja a vizet Ryle. Ráadásul ami most a két színész közt a való életben megy, borzalmas így sajnálom, de a film csalódás. Lily szerepére más színésznőt választottam volna.