Paradise

Disztópikus, lassabb tempójú német sci-fi, amely egy olyan közeljövőt mutat be, ahol életévek adhatók-vehetők, és a főhős, Max élete drámai fordulatot vesz, amikor feleségének szinte egész életét egy cég elvonja egy váratlan adósság fejében. A film v... Többizuálisan minimalista, technofil cyberpunk hangulattal, melyben a személyes dráma és morális dilemmák dominálnak. A cselekmény egyéni tragédián és etikai kérdéseken keresztül épül fel, de félúton akciófilmmé válik, s a forgatókönyv helyenként kiszámítható, a feszültség pedig hullámzó. A színészi játék korrekt, különösen Marlene Tanczik és Corinna Kirchhoff emelkedik ki Elena karakterén keresztül, míg Kostja Ullmann játéka kissé egyenetlen. Rendezése vállaltan elmarad a blockbuster látványtól, inkább intim, de sajnos kevéssé mélyíti el a társadalomkritikát. Objektív szinten morális kérdéseivel és képi világával tűnik ki, miközben szubjektíven a kivitelezés, a tartalom sekélysége miatt középszerű marad. Elsősorban a lassabb sci-fi, cyberpunk kedvelőinek ajánlott, gondolkodó felnőtt nézők számára.

Igen, a filmben van jó pár jó gondolat, és egy nagyon érdekes világot mutat be. Látszik, hogy a készítők picit belegondoltak, hogy nézne ki a valóság, ha az emberek át tudnák adni fiatalságukat. Reméltem, hogy a film vagy egy hihetetlen disztópikus valóságképet fest majd, vagy ügyesen játszik, a ki a fiatal, ki az idősebb gondolattal. Mindkettő jelen van a filmben kicsit, azonban furcsa mód, a sztori kimondottan vontatottá és lassúvá válik, pedig alig állunk meg a központi tematika morális kérdéskörével foglalkozni. Nem igazán van vita nagyon a karakterek között, vagy nem elég, hogy az öregség-fiatalság kérdéseit megvitassuk. Egy-két helyen felbukkan a dolog, de inkább háttérelemként van tartva, és főszereplőink bár sajátos karakteríven mennek keresztül, mégis nagyon furcsa irányba érnek el a történetünk végig, olyannyira, hogy a történet lezárása teljesen meseszerű és valószínűtlen, holott a sztori többi része egész földhözragadt volt. Sőt, a történetünk cselekménye bemutatta, hogy akár sokkal komorabb sztori is lehetett volna ez, ha kicsit jobban megnyomnak bizonyos elemeket. Sajnálom, hogy végül egy langyosabb filmet kaptunk.

Berlinben járunk, a nem túl távoli jövőben, ahol az életévek egyik emberről a másikra való áthelyezésének módszere teljesen megváltoztatta az öregedést. Egy igen erőteljes kezdés, érdekes a téma, sokféle eredményhez vezethet, ám a nyitás után film innentől kezdve meglehetősen kiszámítható, és nincsenek olyan őrült vagy váratlan fordulatok, amelyek megragadják vagy felkelthetik az érdeklődést. Ha már van egy ilyen érdekes koncepciója, elvárt, hogy vigyen minket tovább a kezdeti sebességgel. A film sajnos belemerül egy bizonyos pár történetébe, akik csak boldog véget akarnak maguknak. Egy empatikus nő hirtelen kapzsi lesz, majd átáll a férje oldalára. Sajnos innen nagyot zuhan a színvonal, elszáll a kreatív lufi, számomra erőtlen a folytatás. És mindezek után a film a legtöbb ember számára nem túl boldogan ér véget, savanyú ízt hagy a szájban. A film eleje és vége szerintem jól működik, a középrésze gyengébb sajnos. Nem arról van szó, hogy rossz a film; messze van ettől; egyszerűen rossz ritmusra vált a forgatókönyv, de egészében nézhető, szórakoztató és a akár a folytatás lehetőségét is magában hordozza.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Olyan film, amiben nem nagyon találni egyedi ötleteket. Nem mondanám rossznak, de súrolja a határát. Egyébként az alaptéma jó: hogyan veszi el a gazdag, gátlástalan réteg a kisemberek vagyonelemeit... Először az ingóságokat, aztán a szerveiket, s végül az életeket... És ha létezne ilyen technológia, akkor biztos vagyok benne, hogy az elit (akár globálisan, akár csak országosan nézzük) örökké fiatal maradna, bárhány életet kell eltaposni érte. És ott van azon emberek csoportja, akik látványosan harcolnak ez ellen, és szerencsére a hatalom seggnyalói között is van egy-egy ember, akinek felnyílik a szeme, és a korrekt oldalra áll... Egyszer megnézhető, de ne várjatok valami nagyon egyedi filmet!