A rettegés arénája

Tom Clancy-adaptációk között az egyik film, amit a legtöbbször láttam, és szerintem még mindig feszültség terén az egyik legfeszültebb politikai-thriller. Ben Affleck, mint Jack Ryan nagyon hétköznapi karakternek tűnik, de egy zsenit alakít. Nem hibá... Többtlan, sőt már a nyitójelenetbe bele lehetne kötni, de érdekes sztori. Nem egyeztethető össze a mai kémfilmekkel. Értékelésem stabil 4 csillag: 8/10

Az eleje kicsit vontatott. A színészek remekül játszanak benne. Van egy-két jó jelenet benne. Egyszer nézhető.

Most, hogy már csak évekre vagyunk a harmadik világháború kirobbanásától, és a nukleáris holokauszttól, melyben a nagyhatalmak atomfegyvereket vetnek be, érdekes újra megnézni a 2002-es A rettegés arénáját. Napjainkban Putyin tartja kezét az indítógombokon, melyek nyomán 1-2 megatonnás atomtöltetek csapódhatnak be alig pár perc alatt a nyugati nagyvárosokba, a filmben viszont egy szélsőjobbos szervezet csempész be egy atombombát Amerikába. A töltet fel is robban, melynek nyomán az USA elsőre Oroszországot vádolja a támadással. Kevés múlik azon, hogy nem indít választámadást, de felbukkan Jack Ryan (Ben Affleck), aki persze kideríti az igazságot, hogy nevezetesen egy volt német náci leszármazottja áll az egész mögött, és elhárítja a világháború kirobbanásának veszélyét. Jól jönne most is a világnak Mr. Ryan, bár a mostanra kialakult nemzetközi helyzeten valószínűleg még ő sem tudna segíteni. Értékelésem a hihető sztori és a Phil Alden Robinson remek rendezése miatt erős 4 csillag, vagyis 80%. Egyértelműen többször nézős produkció.

Ha van film, ami képes átadni egy hidegháborús helyzet feszültségét, akkor ez az. A politikai egymásra mutogatás, a másik fürkészése és a bizonytalanság teljes valóságban megjelenik a filmben. Ráadásul az események több szálon futnak. Nem egy rövid esti akciófilmecske.