A sakál

Michael Caton-Jones rendezésében készült kém-thriller, amely egy hidegvérű bérgyilkos és az őt üldöző FBI, valamint egy volt IRA-mesterlövész macska-egér harcát mutatja be. A film stílusa modernizált, kémfilmes hangulattal, vizuálisan erős helyszínek... Többkel és feszült, néhol túl hosszúra nyúlt akciójelenetekkel operál, de összességében inkább középutas élményt kínál. Bruce Willis hideg, kiszámító Sakálja jól működik főgonoszként, Richard Gere hiteles, bár akcentusa sokak szerint zavaró, a mellékszereplők közül Sidney Poitier emelhető ki. A cselekmény fordulatos, de néhol logikátlan és klisés, a karakterek főként sablonfigurák, a forgatókönyv ugyan követi a műfaj szabályait, de a rendezés csak korrekt iparosmunka. Objektíven a film átlagos a kategóriájában, szubjektív élményként viszont könnyen fogyasztható, akciórajongók számára kellemes időtöltés, de sok újdonságot vagy mély drámát nem talál benne a néző. Elsősorban klasszikus thrillerkedvelőknek és Bruce Willis rajongóinak ajánlom.

Willis és Gere... Nem a kedvenceim, és ez után a film után nem is lesznek azok. Kiszámítható, kliséket puffogtató, gyenge színészi játékot hozó film. Ezerszer lerágott csont, az újdonság varázsa nélkül. Kategóriájában vannak jóval jobb mozik.

Bruce Willis és Richard Gere neve abban az időben igen jól csengett, de a filmet így se sikerült magasra vinni.

Sajnos korábban láttam az 1973-ban készült, A sakál napja című filmet. Ha ezt látom korábban, talán tetszett volna jobban, de az elődjéhez viszonyítva ez igen gyöngécskére sikerült. Egyszer nézhető, de ne várj sokat tőle.

Az egyik legjobb filmje Willisnek. Tökéletesen hozza a rideg, számító, érzelmek nélküli bérgyilkost, kedvencem, mikor a házban lemészárolja a zsarukat. Az a csúzli meg nem semmi, szegény Black kapott is belőle rendesen. Kategóriája egyik, ha nem a legjobb darabja.

A filmtörténelem egyik legnagyobb rivális párosát játssza Bruce Willis és Richard Gere. A színészi játék és a cselekmény is inkább közepes, azonban a Gere-féle "jó terrorista" karakter zseniális volt, valamint Willisnél a maszkírozás, emiatt szívesen megnézem 20 és 10 év után is. 7/10

Nagyon szeretem a 2000 előtti akciófilmeket, ezekben még volt izgalom és érdekesek voltak a történetek. A sakál sajnos nem tudta hozni a színvonalat, többszöri megnézésre is egyszerűnek tartom. Gere neve egy ilyen filmben már önmagában intő jel lehet.

Nekem klasszikusnak számít. Főleg egy két jó jelenet és betétdal benne. Jó szereplők és jó történet. Nem tökéletes, de kétségkívül szórakoztató.

Ha valaki kedveli a 90-es évekbeli amerikai akciófilmeket, bátran fogjon bele – én csak a nosztalgiafaktor miatt néztem meg, de kár volt. Rendkívül ostoba és irritáló karakterek és fordulatok halmaza, a 73-as Sakál napja c. kiváló film megcsúfolása (... Többa tipikus silány „amerikanizálás”). A legirritálóbb R. Gere figurája, a sittes, aki osztja az észt az FBI-nak és a hadsereg különleges egységének, akik bambán és kicsit megszeppenve, de tisztelettel hallgatják... és hosszan lehetne sorolni a sok otromba klisét. Az egyetlen értékelhető eleme Bruce Willis alakítása, ő jó választás volt, meg a film zenéje sem rossz (különösen az elhangzó Massive Attack szám, nem is értem, mit keresett ebben a filmben).

Lehetett nézni, a baj a forgatókönyvvel volt, és a rendezéssel. Több helyen szinte hülyének nézhettük a rendőrséget. Willis hozta a szokásos formáját, ha nem is a legjobbat, én a ponyvaregényes munkáját százszor jobbnak tartom. Gere meg olyan geres volt, Poitiernek jutott a hálátlan, hülye figura. Egyszer nézhető.

A tipikus maffia történetek egyszerűbb verziója, mely nem nyújtott egetrengető élményt. nagyon Willisre szabott szerep, többi filmjéhez képest azonban visszalépés

Átlagos akciófilm, egyszerű sztori, kiszámítható a történet és a végkifejlet. Mindehhez hozzácsaptak két nagy nevet, hogy jó film lehessen ebből. Hát nem igazán lett az.

Szerintem ez egy viszonylag közepes akció-krimire sikerült néhány jó színésszel (Gere és Willis is meglepően jól játszanak szerintem, pedig egyiküknek sem ez a fő műfaja), de összehasonlítva az eredeti, hetvenes évekbeli verzióval, ami minden volt, csak nem "közepes", ez a film inkább gyengének mondható szerintem.

Eléggé felhigított verziója lett ez az Edward Foxos verziónak, a könyvről nem is beszélve. De ha ettől megpróbálunk függetlenedni, ami persze nehéz, és talán nem is tanácsos, akkor szerintem ez egy tűrhető film, ami le tudja kötni az embert, izgalmas... Több és élvezhető moziélményt nyújt. Szóval összességében nekem nincs nagy bajom vele.