Imádlak utálni

Szánalomra méltó, bárgyú, ostoba, meztelenkedős, magamutogatós, gagyi vígjáték. Ha már másképp nem tudnak összehozni egy jófajta romantikus vígjátékot, akkor dobjunk be szexi testű "fő"szereplőket a bénázás ringjébe, hátha lesz nézettsége! Ja, és leg... Többyen alpári, trágár és ízléstelen is! Ami egyedül értékelhető egyetlen csillaggal, az a szép helyszín, oszt viszlát.

Várok már egy ideje egy szellemes vígjátékra, és azt hittem, végre összejön, de az Imádlak utálni annyira semmitmondó, üres és sablonos, hogy tipikusan két csillagos produkció csupán. Az egész arra megy rá, hogy a kockahasú macsót és a kebelcsoda Swe... Többeney kisasszonyt csodáljuk, ahogy nagyon szellemesnek tűnnek. De nem azok. Az alpáriság csak ráadás a sok meztelenkedéssel. Mondanám, hogy a lazulni vágyó, romantikát akaró vígjáték fanok kedvelni fogják, de valójában csak akkor fogják, ha az ízlésüket félreteszik.

Önmagában lehet jó egy vígjáték akkor is, ha felszínes, de ha felszínessége mellett még humorban is gyenge, akkor a végeredmény nem lehet jobb közepesnél. Ez a baj ezzel a filmmel. Szép emberek, kisportolt hapsik, csinos nők szerepelnek benne, de az ... Többegész alapsztori borzasztóan klisés és gyenge, miközben túl sok vicces helyzetet sem kapunk. A film elején a WC-ben nadrágját vízzel lelocsoló fiatal már megvolt sok más filmben is. A nadrágba került pók miatt pucérra vetkőző főhős pedig nem annyira vicces. Az egymás fenekének balfék fogdosása pedig alpári és mesterkélt. Ahogyan sajnos az egész is úgy, ahogy van. Elég sok dolog hiányzik ebből a vígjátékból, de leginkább a jó sztori és a jobb színészi játék. Úgy tűnik, hogy pusztán kigyúrt macsókkal és bombázókkal még nem lesz garantált minőség, kell a jó forgatókönyv, eredeti történet, minőségi rendezés és leginkább az átlag feletti színészi teljesítmény (vagy legalább több szájukba adott poén). Egy mozijegy árára még így is elmegy. Egyszer. Max.

Nos gyerekek, az elején azt mondtam, hogy hű, de sz*r film, atyaég, aztán elkezdett összeállni a kép a mindenütt elhelyezett jelekből, hogy amit látunk, az egy Bill Sexpir feldolgozás (Sok hűhó semmiért). Falakon, könyvgerinceken meg mindenféle rando... Teljes kritika