Apádra ütök (2000)

Az elmúlt 20 év legjobb vígjátéktrilógiája. Nálam a Másnaposokat is veri. Remek benne a de Niro - Stiller páros. Minden jelenete poénos, bár sok altesti poén is van benne, de így is tetszett.

Kategóriáján belül az egyik legjobb az Apádra ütök és még csak nem is kell erőlködnie érte. Ben Stiller és Robert De Niro együtt valami zseniálisat alkottak, életre keltették a tökéletes macska-egér harcot. Stiller remekül hozza azt a figurát, aki mindennél jobban be akar vágódni a leendő apósnál, de minél jobban erőlködik, annál rosszabbul sülnek el a dolgok. A néző már-már szánja szegény Greget, s közben meg drukkol neki. Ez az, ami miatt működik a történet, hisz a szereplők annyira hitelesek, a történet meg annyira hétköznapi (persze leszámítva a CIA-s részt meg a hazugságvizsgálót), hogy bármelyikünkkel megtörténhetne, hisz ki nem szeretett volna már imponálni valakinek, akinek megtörhetetlen elvei vannak. Na és persze a mellékszereplők is hozzájárulnak a film sikeréhez: Teri Polo, akiről elhisszük, hogy ő az a nő, aki miatt Gregnek megéri végigcsinálni ezt a borzalmas hétvégét, na meg Owen Wilson, a tökéletes ex-pasi, aki a totális ellentéte kedvenc ápolónknak: látszólag mindenben sikeres, még Jack is elfogadja, de a csaj mégsem az övé lesz a film végén. És akiről még nem feledkezhetünk el: Malőr cica, abszolút kedvenc szereplő, ez nem is lehet kérdés. Ilyennek kell lennie egy szórakoztató vígjátéknak, kár, hogy nem ilyenek készülnek manapság is.

Az Apádra ütök kedvenc filmjeim egyike, melynek poénjai egyáltalán nem erőltetettek és akárhányszor megnézem a filmet, újból és újból megnevettetnek. Robert De Niro elhíresült bizalom körét az évek alatt számos filmben láttam visszaköszönni - nem véletlenül.

Nem minden poén ütött olyan nagyot mint vártam viszont ennek ellenére is szerethető. Sokkal jobb filmeket is láttam már mint ez. Azonban egynek bőven megjárja.

Már számtalan alkalommal láttam, egyik kedvenc vígjátékom Robert De Niro-val és Ben Stiller-el, mind a ketten zseniálisak. A film tele van jó (és nem erőltetett) poénokkal.