Ausztrália

Luhrmann ezúttal hazája történelméből farigcsál grandiózus mítoszt, továbbra is következetesen adagolva rendezői ars poeticáját. A Moulin Rouge tragikus tündérmeséjét hátrahagyva, ezúttal a történelmi eposz mezejére kalandozott gyönyörű színésznőjével, Nicole Kidmannel, hogy Ausztráliába kalauzolja idealista hívőit. 1992-ben libbent fel a függöny a rendező műfaji mesevilágáról, a Kötelező táncokkal már jó előre jelezve a rendező musical és zene iránti vonzódását, az archetipikus karakterek preferálását, illetve romantikus beállítottságát. Shakespeare művének kortárs közeghez való adaptálása aztán már jócskán megosztotta a szerelmes szíveket, amit aztán a már említett 2001-es musical sikere billentett helyre. A ritkán, de akkor nagy dobással előrukkoló rendező idén Ausztráliába kalauzolja idealista hívőit, ahol a II. világháború hajnala elevenedik meg, a fehér telepesek kontra őslakosok („az elveszett generáció”) jól ismert konfliktusával. Nicole Kidman ezúttal nem ördögi szépségű prostituált, hanem konzervatív, esetlen, naiv angol úri hölgy, aki azért repül Ausztráliába, hogy eladja a sivatag közepén elhelyezkedő, lerobbant családi birtokot. Jobb sorsra érdemes, kétes nőügyeiért...

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Baz Luhrmann a Vörös függöny trilógia zseniális lezárása, a Moulin Rouge után kissé más műfaj felé fordult. Szülőföldje, Ausztrália történelmét énekli meg egy nagyszabású romantikus, történelmi eposz formájában. Témaválasztásában ugyan eltér Luhrman... Teljes kritika

Picit hosszúnak találom, főleg, ha TV-ben reklámokkal dúsítva nézi az ember, de elég jó film. Ausztrália természete csodálatos, a kisfiú pedig jó választás volt a szerepre.

Nagyon szeretem az ilyen, hosszabb időszakot magába foglaló drámákat, aminek van eleje, közepe és van vége. Ausztrália pedig....Ausztrália. Nem is lehetne szebb helyre helyezni egy ilyen történetet. Valami mégis hiányzott.