Az élet szép

Valamiért amikor valaki megkérdezi, hogy mi a kedvenc filmem, sosem gondolok erre. Pedig amikor eszembe jut, mindig úgy gondolok rá, mint életem egyik legmeghatározóbb filmjére. Sok film formált azzá, aki ma vagyok, de talán ennek a történetnek köszönhetem azt a nézőpontot, hogy a humor nem elbagatellizálja a fájdalmat, hanem segít feldolgozni azt. Egy kapaszkodó, ami segít túlélni azt is, ami máskülönben maga alá temetne. Roberto Benigni filmje zseniális kettősséggel dolgozik: egyrészt egy gyönyörű mese a szerelemről, a játékosságról, az életről, másrészt egy brutálisan őszinte tükör az emberi kegyetlenségről. Ahogy Guido próbálja a fia számára játékká alakítani a poklot, az valami olyan szívet tépően szép gesztus, amitől egyszerre mosolyogsz és marja szét a lelked a fájdalom. Ez nem a valóság szépítése — ez a túlélés egyetlen lehetséges formája. Nem számít, hányszor nézem meg, mindig ugyanazt az érzelmi hullámvasutat hozza. Megnevettet, megríkat, aztán hagyja, hogy csendben ülepedjen bennem a felismerés: vannak helyzetek, ahol nem győzhetünk, de dönthetünk úgy, hogy méltósággal és szeretettel maradunk emberek.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Az élet szép című olasz film az a fajta hibátlan alkotás, amely minden filmrajongó bakancslistáján ott kell, hogy legyen. A rendező és főszereplő egy személyben a zseniális Roberto Begnini, aki minden rangosabb díjat elnyert a filmmel. A cselekmény j... Teljes kritika

Egyik kedvenc filmem, jól mutatja a háború okozta veszteségek és elnyomás hatását. Mindenkinek ajánlani tudom, aki szereti nézni az emberi fájdalom minden mozzanatát.

Nagyon tetszett a film, főleg azt emelném ki, hogy egy ilyen komoly témát nem elsődlegesen az elborzasztás eszközeivel közelítette meg. Egyszerre bájos, szép, és ahogy halad előre, egyre nyomasztóbbá válik.