Zseniális film az alkotói munkáról, az emberi természetről, no meg magáról a művészetről. Ami ugye nem egy verseny, így a díjazása is sokadlagos, hisz mindenkinek más a szép és a jó... erre utalnak akkor is, mikor Penelopé beledobja Banderas és Martinez kupáit a zúzdába. Amúgy előbbiből ki sem néztem volna egy ekkora alakítást, érdemes figyelni az arcát, mikor rájön, Banderas karaktere mekkora simlis is valójában. A káromkodós résznél pedig dőltem a röhögéstől, ennyi hülyeséget még életemben nem hallottam egyszerre. Néha kicsit vontatott, néha meg elvont, de rengeteg mondanivalója van.

Egyedülálló, nagyon elvont, lassú alkotás, inkább egy színházi darabhoz tudnám hasonlítani. Rétegfilm, legcélzottabb közönsége a filmszakmában tevékenykedők. A színészek játéka páratlan, azt hiszem, nekik ez valamiféle jutalomjáték lehetett. "Színház... több» az egész világ, és színész benne minden férfi és nő: fellép és lelép: s mindenkit sok szerep vár életében."

Őszintén szólva meglepett, hogy maga Antonio Banderas ilyen kiemelkedő alakításra képes. Ha másért nem is, miatta mindenképp érdemes megnézni a filmet.

Fuh, ilyen parádés szereposztás mellett ezt látni kel legyszerűen. Persze nem az a pörgős sztori, de ettől függetlenül nekem nagyon bejött.