Elveszett jelentés

Scarlett Johansson már itt egy istennő volt, de akkor sem ez lesz a kedvencem tőle.

Szeretném ezúttal egy érdekességgel kezdeni. Ha jól gondolom, van valamiféle kapcsolódási pont a MAFAB és a Mozinet magazin között. Szerintem mindenképp érdemes megemlíteni, hogy 15 évvel ezelőtt, 2004 márciusában, a Mozinet magazin legeslegelső szám... Teljes kritika

Kár volt ilyen filmet rendezni. Eszméletlenül vonatottt és unalmas. Aki itt 5*-al pontozott az mindenki csaj, házasságban él, és unja a férjét! Befásult házasság tipikus lineáris cselekménnyel, természetünkből adódóan majd vonzódunk egy másikhoz... A... Többki nem érti, nézze meg :) Ha ennél sokkal jobbra vágysz akkor: "Mielőtt Felkel A Nap" c. film és a folytatásait ajánlom...

Kedvenc kategóriám és azon belül is képesek voltak végre valami formabontót létrehozni. Aminek pedig külön örülök, hogy ennyire rendben lett ez is és szépen gyarapítja a palettáját a kategóriájának.

Tökéletesen mutat be két magányos embert egy hatalmas forgatag kellős közepén. A két főszereplő mellett a többiek olyanok, mint egy fényképen a homályos háttér, kellenek az összhatás végett, de igazából senkit se érdekelnek. A párbeszédek hitelesek, ... Többreálisak, nem túl "filmesek". Kicsit túl hosszúnak érzem, ahhoz képest, hogy túl sok minden nem történik benne. Éppen ezért nem is igazán emlékezetes film, de a hangulata elég ahhoz, hogy ezt a bő másfél órát bűntudat nélkül tudjuk eltölteni. Sofia Coppola nem éppen az izgalmas filmekkel szerez ismertséget, elég ha csak a Csábítás-ra gondolunk, bár még abban is több feszültség van mint ebben.

Eddig négy filmjét láttam a híres apa lányának, de a maximális értékelésem egy nagyon gyenge lábakon álló hármas. Erre a filmre nem akartam nézhetetlent adni bár az általam elviselhetetlennek tartott citromba harapott fizimiskájú Bill Murray miatt me... Többgérdemelte volna. Nem értem a bezsebelt díjözönt sem, hiszen a cselekmény egy három perces animációs filmnek is kevés lenne. Lehet, hogy a díjak kárpótlás gyanánt New Hollywood egyik legkiemelkedőbb mesterének szólnak, mert anno nem hozsannáztak elég hangosan? Nagy szavak olvashatók a véleményekben és kritikákban, hogy „Egyszerűen zseniális, minden perce!”, meg „Az elmúlt évtized egyik legjobb filmje.” Ránézésre azt hiszem, hogy a kiragadott mondatok írói egy másik filmet láttak. Nem vagyok túlzott rajongója az úgy nevezett művészfilmeknek, de azok minden negatív összetevőjét (unalom, érdektelenség, öncélú művészieskedés, hallgathatatlan kísérőzene, etc.) megtaláltam ebben a filmben. Charlotte szerepében a fiatal Scarlett Johansson is átvette B.M. megszokott modorosságát, a bíztató kezdetek után – érzésem szerint – lejtmenet kezdődött pályafutásában. Nagyon kegyetlen büntetés lenne, ha ennek a filmnek az újbóli megnézésére kényszerítenének.

Nem is tudom hová tegyem ezt a filmet nagyon lassan halad nagyon rejtegeti a mondanivalóját és nagyon nehezen sikerült végig néznem. Bill Murray vicces, aranyos, jópofa olyan mint minden filmjében nem is értem miért kapott ezért Oscart de azt sem hog... Többy Sofia Coppola hogyan nyerte el a forgatókönyvért járó díjat ezért. Nem igazán tartom kasszasikernek inkább egy "D" kategóriás uncsi nem találom a helyem a világban DRÁMÁ-nak amit egy külföldi kultúrával öveztek körbe hogy még inkább nyomatékosítva legyen. Nem tudok 3asnál jobbat adni erre sajnos és még ezt is túl jóindulatúan adtam.

Csodás film Sofia Coppola-tól. Erősen ajánlom az eredeti nyelvű megtekintését, mert a szinkron sajnos nagyon sokat levon az élményből (az Oscar-díjra jelölt Bill Murray például sokkal kevesebb szinkronnal). Aki pörgős filmet akar látni, annak nem ajá... Többnlott, de nagyon szép, ahogy két "elveszett" ember egymásra talál Tokióban, nekem az egyik személyes kedvencem és messze Sofia legjobb filmje. 9,5/10

Bill Murray jelenléte miatt sokan várják, hogy ez vígjáték, vagy legalább néha vicces lesz. Ennek ellenére inkább bántó, igen nyers, sztereotipikus japánokkal találkozunk csak, amit nem tudok viccként értelmezni. A Bill Murray alakította színész egy whiskeyreklámot jött forgatni Japánba, míg Scarlett Johansson egy munkamániás feleségét játssza, akinek semmi dolga sincs. Az egész film abból áll, hogy a szereplők hotelszobákban vagy bárban beszélgetnek egymással. A gond az, hogy a fő karakterek a legkevésbé sem szimpatikusak vagy akár érdekesek. Murray karaktere arrogáns, kiégett, unalmas, és a saját fia születésnapját is elfelejti. Nem is tud aludni, amin szerintem sokat segített volna, ha megnézi ezt a filmet. A film nagyon hosszú, vontatott és igen unalmas! Nem a jelentés veszett el, hanem én vesztettem el több mint 1,5 órát az életemből. Számomra a kémia sem működött a két szereplő között, és két unatkozó, kiégett embert nézni nem túl izgalmas. Nem akartam félbehagyni a filmet, mindig vártam, hogy kifut-e valamire a film, de nem. Totális időpocsékolás.

Az ilyen filmet nevezem én intelligens filmnek. Egyeseknek talán ingerszegénynek tűnik , én viszont minden pillanatát élveztem, és akár többször is megnézem.A párbeszédek kitűnőek, film egyrészt tükör egy tudathasadásos világról, másrészt pedig a hiteles emberi kapcsolatok fontosságát emeli ki.Bill Murray kiválóan jeleníti meg a kiégett színészt, aki semmi komolyat sem remél már az élettől. A lánnyal való találkozás váratlan és értékes pillanatokkal ajándékozza meg. Scarlett Johansson szintén kitűnő. A filmnek varázsa van, viszont nagyon megosztó: nem mindenki számára való...

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Egy elég lassú film, aminek nem igazán van története, a két főszereplő és kapcsolata egymással, az adott helyzettel a lényeg. Az ilyen filmeknél kb. a legfontosabb, hogy a két karakter legyen érdekes, hogy megértsük a sérelmeiket, hogy valamilyen szi... Többnten kötődjünk hozzájuk. Na most. Itt sajnos ezt nem sikerült elérni szerintem, Bill Murray karaktere kifejezetten irritáló, főleg ahogy már-már rasszista módon lenézi a japánokat, és az angol kiejtésüket. Nem egyszer ellőtt ilyen poént a film, hogy a japánok mennyire furák és mintha teljesen más világban élnének (ami amúgy igaz, de rosszul mutatja be a film). ScarJo karaktere már annyira nem volt irritáló, de nagyon laposnak éreztem. Picit amúgy ilyen Chungking Express-féle hangulata van a filmnek, ahogy próbálja a magányt ábrázolni, meg ugye a sok neon-fényes városi látványt lencsevégre kapni. Unalmas volt, mivel a karakterek nem fogtak meg, de egyébként nagyon szépen van filmezve. Az vicces volt, mikor az arcade-ben vannak, és valami nagyon egyszerű pályán játszott a srác, de úgy volt megvágva meg filmezve, mintha valami nagyon intenzív élmény lenne számára, meg ugrált összevissza.

Moziban hangulatos volt, ennek a filmnek kell a nagyvászon, különben elalszol. Nyugodt kis művészfilm, Coppola neve nélkül elveszett volna a süllyesztőben, de lehet, így is elveszett.

Úgy gondolom, hogy ezt a művet is átlengi valami megfoghatatlan, de B.M. csak hozza, amit kell. Nem egy gyors film, ám arra kitűnő, hogy magukat a színészeket lehetne egyesével értékelni. 5/6 Imádom azt a fa arcát.

A film remekül bemutatta számomra a fizikai és érzelmi elérhetetlenséget, vagyis azt, hogy egy ember hogyan nem érzi otthon magát, hogyan válik magányossá és elhagyatottá. Ezt a hangulatot pedig rendező, illetve a két főszereplő egy új szintre emelte.