A félelem utcája: A bálkirálynő

Az R.L.Stine ifjúsági regénysorozatából készült A félelem utcája-trilógia 2021 nyarán kellemes meglepetést okozott. A filmek júliusban, 3 egymást követő héten jelentek meg, és bár váltakozó minőséget szállítottak, alapvetően egy szórakoztató horrorr-mixet alkottak, melyben különféle alzsánerek képviseltették magukat (slasher, tini horrorr, zombifilm, természetfeletti vagy épp gótikus horror). A 3 rész különböző idősíkokon játszódott, de egy egységes rejtély, a Shadyside-i boszorkány története köré épültek, egy visszatérő, kedvelhető szereplőgárdával, és egy aranyos szerelmi szállal. Az évszázadokat felölelő cselekmény a 3.részben kerek lezárást kapott, a Shadyside-ot 1666-tól sújtó átok 1994-ben megtört, és lelepleződött a boszorkány valódi története. Ennek ellenére Netflix jónak látta egy újabb A félelm utcája film elkészítését. Alapanyagért ismét R.L.Stine munkásságához, nevezetesen az 1992-es, The Prom Queen című regényéhez nyúltak. Mivel Shadyside történelméről és az átokról már mindent megtudtunk a korábbi filmekből, ezért előre sejthető volt, hogy A bálkirálynő csakis a fő eseményvonal egy mellék-leágazása lehet, és így is lett. Ráadásul a trilógiát levezénylő Leigh Janiak sem tért vissza a rendezői székbe, helyét Matt Palmer foglalta el. A bálkirálynő tehát 1988-ba, vagyis a trilógia 1. és 2. része közé repít vissza. 10 éve túl vagyunk a nyári táborban történt véres mészárláson, de még hosszú évekkel azelőtt, hogy Deena és barátai kutatni kezdenék Sarah Fier átkát. Ezek az események itt nem is számítanak (bár egy 1 mondatos utalás történik az 1978-as mészárlásra). Viszont Shadyside a régi: lakói reményvesztettek, traumatizáltak, múltjukat tragédiát árnyékolják be, a fiatalok előszeretettel fordulnak a kábítószerekhez, gyakoriak az iskolai zaklatások és persze a Sunnyvale-iek flegmaságát is el kell viselniük. Főhősünk, Lori Granger tipikus Shadyside-i : a gimnazista lány családi hátterét sötét foltok tarkítják. Állítólag anyja még a születése előtt meggyilkolta az apját, ám bizonyítokok hiányában a nőt felmentették. Lori anyja ma rendőrként dolgozik és vajmi keveset törődik a lányával. A szóbeszéd, miszerint az anyja gyilkos még évekkel később is megkeseríti Lori életét, az iskolai élcelődésektől kezve egészen odáig, hogy szinte semmi esélye nincs elnyerni a hőn áhított bálkirálynői címet. Egyébként is a bálkirálynői címre a gimi prominens népszerű lányai, Tiffany, és a "farkasfalka" névre keresztelt udvartartása pályáznak. Lori mégis indul a farkasfalka ellen, és miközben mindenki lázasan készül a végzős bálra, "senki sem sejti", hogy a bál éjszakáján elszabadul majd a pokol... Tehát a film alalfelállását már ezerszer láttuk, minden úgy van, ahogy a tini filmek nagykönyvében meg van írva. A menetrendszerűen érkező cselekmémyt csak 1, a bál előtt 2 nappal történő gyilkosság szakítja meg, ami nincs hatással a további eseményekre és meg magyarázva sincs, hogy miért csak az egyik lányt ölték meg korábban. Szóval gyakorlatilag zökkenő mentesen eljön a Shadyside-i középiskola nagy napja, a végzősök bálja. Míg a bálteremben Lori és Tiffany dominancia-harca zajlik (melyben előbbi igencsak vesztésre áll), addig az iskola pincéjében, sötét folyosóin és mellékhelységeiben sorra tűnnek el és halnak nem túl kreatív halált a bálkirálynő-jelöltek és partnereik. A végkifejlet és a gyilkos(ok) személye még az alapfelállásnál is klisésebb, több ponton logikátlan, és kissé értelmetlen is. A finálé Part 2. pedig már-már megmosolyogtató, annyira komolyan vehetetlen. A bálkirálynő tehát kakukktojás A félelem utcája filmek között, nemcsak érkezési idejét, idővonalát, rendezőjét tekintve, hanem azért is mert nem egy klasszikus Shadyside tragédiát dolgoz fel, hanem egy különálló, az átoktól független gyilkosságsorozatot. Történetét, kivitelezését, konfliktusait, karaktereit, a hororr elemeket, a gyilkos kilétét és minden más tekintetben is igencsak alul teljesít, csupán néhány jobban működő aspektusa van, pl.a '80-as évekbeli hangulatot jól eltalálták, a képi világ és a színekhasználat is ezt az időszakot jeleníti meg és jól használja a korszak ikonikus zenéit is (az egyik emlékezetesebb jelentben a farkasfalka a Roxette - The Look című dalára ad elő egy közös koreográfiát a bál színpadán; ez a dal éppen 1988-ban jelent meg). Emlékezetes jelentekből mindazonáltal nincs sok, horrorr fronton pl.van egy jelenet, amelyben a vörös csuklyás gyilkos egy bálozó mindkét kezét levágja pengével, aztán a fiúnak lehetősége lenne elmenekülni, de kezek hiján nem tudja kinyitni az ajtót (és eszébe sincs a könyökével próbálkozni). A bálkirálynő tehát a felesleges újrázások iskolapéldája, és bár a 2021-es A félelem utcája trilógia nem tette túl magasra a mércét, azt határozottan nem sikerült megugrania.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A Fear Street trilógia után magasra került a léc, és sajnos a Prom Queen nem tudta megugrani. Bár a cím és az alapsztori alapján adott volt a potenciál, hogy egy újabb ütős slasherrel bővüljön az univerzum, a végeredmény inkább felemás. A film próbál... Többja visszahozni a ’80-as évek hangulatát – zenék, frizurák, ruhák –, de közben mintha elfelejtette volna, hogy a jó ritmus legalább olyan fontos, mint a retró dizájn. Az izgalmasabb részek közti hosszú leülések miatt az adrenalinszint többször is ellaposodik, és onnan kell újra felépítenie magát a filmnek – nem mindig sikeresen. Vannak jól sikerült, feszültséggel teli jelenetek, sőt a véresebb részeknél néha egészen kreatív is, de ez sajnos nem tudja ellensúlyozni a laposabb dialógusokat és sablonos karaktereket. A legnagyobb gond viszont talán az, hogy nem tudta teljesíteni a „Fear Street” névvel járó elvárásokat. Ha önálló filmként, csak „Prom Queen” címen jött volna ki, sokkal jobban működhetett volna – így viszont mindenki az előző trilógia szintjét várta el, amit ez a film nem tudott teljesíteni. Túlvállalja magát, és pont emiatt csúszik félre. A film végi csavar viszont ment egy kicsit az összképen: meglepő és okos húzás, ami utólag némi pluszt ad a sztorinak, még ha nem is teljesen egyenlíti ki a korábbi gyengeségeket.

Vártam. Megnéztem. Nem lettem se gazdagabb, se szegényebb a filmélménytől. Míg az első háromban volt számomra valami izgalmas, addig ez a film olyanra sikerült, mint sok hollywoodi film. Meglovagolták A félelem utcája címet, oszt ennyi. Bevallom, töb... Többbször nekiálltam, de úgy istenesen nem kötött le. Természetesen nem állíthatom, hogy élvezhetetlen, sem azt, hogy elvesztegetett idő volt, mit belefeccöltem. Inkább azt mondom, hogy egyszer simán megnézhető annak ellenére, hogy azért elég hamar lesznek az embernek sejtései, hogy ki a hunyó. Nézd meg, és te magad is majd eldöntöd, hogy milyen is ez a film! Szóval filmre fel, és jó szórakozást!

Nem vártam sokat tőle, de mind a szereplők, mind a történet alulmúlta önmagát. Semmi új vagy érdekes nem volt benne.