A feleségem története

Különleges film, megéri megnézni. A története nagyon jó, a színészek is jók, de a szinkron nem lett az igazi.

Ha az elmúlt néhány év filmes felhozatalát nézzük, akkor ez egy kiemelkedő alkotás, több szempontból is. Kiváló színészi alakítások, jó értelemben vett emberi történet, gyönyörű fényképezés, remek zene és nem tolakodó, mégis hatásos hangulat. Nemzetk... Többözi szinten is jelentős, a magyar filmek pedig alig-alig említhetőek ezzel összehasonlítva. Viszont, ha nagyobb távlatban nézzük, akár mondjuk a Simon mágussal összevetve, már nem ennyire nagyszerű a helyzet. Persze ez a film önmagában is értéket képvisel, amit az alapmű, Füst Milán regénye is alátámaszt. Külön meg kell említeni Léa Seydoux-t, aki nagy mértékben járul hozzá a film értékeihez, és aki mellett a többiek szinte „másodhegedűsök”. Talán még Luna Wedler, esetleg Gijs Naber is megemlítendő. A film egy apróbb hibája, hogy a drámai jelentőségű luxushajó „ügyet” kicsit esetlenül valósították meg, de ez nem igazán nem von le az összképből. A viszonylag hosszú játékidő mellett is leköti a figyelmet, és mivel az elmúlt két-három évben nem láttam hasonló színvonalú filmet, mindenképp javasolnám megtekintésre.

Szerintem Enyedinek nem sikerült felülmúlnia előző filmjét, de azzal magasra is tette a lécet. Mindenesetre azt gondolom, hogy A feleségem története is egy mestermű, csak épp másmódon az. Kihagyatatlan darab.

Nekem jobban bejött, mint a Testről és lélekről. Emészthetőbb a története. Érdekes volt a férfi és a nő kapcsolata. A szinkron nem lett az igazi.