Roland Emmerich korábbi elveit sutba dobva ezúttal a két évtizeddel ezelőtti sikerfilmjének, A Függetlenség Napjának a folytatásában amortizálja le az életterünket. A klasszikus hollywoodi sikerrecept (nagyobb és hangosabb) kreatív ötletekkel gazdagodik, amelyek azonban rendre kihagyott ziccerként mennek a levesbe. Bon Appétit!
Látványos mégis üres folytatása egy mára klasszikussá nemesedett popcorn mozinak. Látványfetisiszták előnyben, a többiek készüljenek fel pár kínosan semmitmondó jelenetre. Legalább nevetni lehet rajta, bár nem mindenhol az írók szándéka szerint. Több
A függetlenség napja második része tehát eleinte a kedves, szórakoztató bárgyúság helyett csak az igénytelen idiótaságot hordozza magában, azonban mint egy 20 évnyi rozsdásodás után újjáéledő gépezet, egyre jobban magára talál. A stáblista kezdetén már újra az a mosoly ragyogott az arcomon, ami az első rész során végig. Kevés ez ahhoz, hogy azt mondjam, élveztem a produkciót, de legalább a végeredmény annyira nem fájt - aki viszont a nosztalgiát keresi, az szokás szerint jobban jár az eredeti újranézésével. Több
Összességében az egyéniség és az egyediség hiányzott az egészből. Meg Will Smith és Goldblum kettőse, ami annyira feldobta az 1996-os első részt. És hiányzott a letisztult, egyszerű alaptörténet is. Több
Roland Emmerichnek továbbra is a méret a lényeg. Se szenvedély, se bűnös élvezet nincs a Feltámadásban, mert láttuk már ezt, jobban, ügyesebben – számtalanszor. Több
...nehéz nem megemlíteni, hogy a film nagy részét járja át a bizonyos déjà vu érzés. Az idegenekről nagyon sok olyan dolog derül ki a film folyamán, amely sok párhuzamot mutat más filmekben vagy sorozatokban megismert földönkívüli lényekkel. Nem szégyen sikeres munkákból inspirálódni, de néha jobban eső érzés egy olyan filmre beülni, amely mer kockáztatni, valami újat kitalálni, és nem kicsit véresebb klasszikusok és újonc sorozatok elképzeléseit vegyíti úgy, hogy egy család minden tagja számára élvezhető egyveleg legyen. Bár ha ez volt a cél, maradéktalanul megvalósult.
Húsz év kellett ahhoz, hogy a nálunk sokkal fejlettebb idegen lények kiheverjék a komputervírus okozta fájdalmakat, Roland Emmerich-nek pedig, hogy ütős pixelekkel és retro-köntössel felvértezve próbálja megismételni egykori apokalipszisét. Több
Régen minden jobb volt? A Függetlenség Napja:Feltámadás – duplakritika
Feltámadás? Nem. Függetlenség napja? Annak is csak nehezen felismerhető. Reméljük a belengetett harmadik részre szerez magának a széria egy olyan rendezőt és színészgárdát, akik tudnak is ezzel az örökséggel valamit kezdeni, és nem kerül a Transformers-sorozat szomorú sorsára, ez a franchise. Több
Jelen állás szerint nem sok esély van a feltámadásra, de egy kis környezetváltozás hátha visszahozza az űrlények küzdőszelleme mellett Roland Emmerich régen működő stílusát is.
Forradalomra vár a műfaj, de ez a film a maga humorával, józanságot meghazudtoló látványvilágával és őszinte kalandfilm-jellegével nem akar az lenni. Méltó folytatása viszont a zsánert meghatározó eredetinek (és én szeretem!). Több
