Thescreen.hu

A kis kedvencek titkos élete alapötlete zseniálisnak bizonyult, kár hogy az Illumination ezúttal sem tudta felülmúlni a rutinos, öregnek számító vetélytársait. Az eredeti történet hiányát ugyanakkor mókás és imádnivaló házikedvenceink személyiségeivel tökéletesen ellenpontozni tudják, akik még ha a szőrös külső alá rejtett mondanivalójukban ezúttal sem meggyőzőek, de ez éppen elég ahhoz, hogy a szívünkbe zárjuk őket és két év múlva beüljünk az immár biztos folytatására. 80%

A Suicide Squad – Öngyilkos osztaggal a Warner-DC párosa harmadszorra is csalódást okoz, de ezúttal a teljes ötlettelenség, a Marveltől megszokott előre tervezés hiánya, a kapkodás az eddigi, sőt a képregény-adaptációk legrosszabbjaként aposztrofálható. A füzetek lapjairól rendelkezésükre álló remek karakterekből felszínesen és kínosan ható bazári majmokat kreáltak. A forgatókönyv mindezt képtelen eltakarni annyira nyúlfarknyi, hogy a történet kimerül az üres kóricálásokban. A Marvelnek egy ideig még biztosan nem kell attól félnie, hogy a formulájukat a vetélytárs képes lesz leutánozni... 30%

A Ghostbusters csapatdinamikájával, a gyermekies és játékos látványvilágával mégsem vall kudarcot, láttunk már ennél sokkal rosszabb feldolgozást is, amely pedig külön becsülendő a készítők részéről, hogy mertek kockáztatni, ezzel az előd árnyékából egy kilépési kísérletet téve, még akkor is, ha feledhető komédiaként hiányérzetünk marad a hölgykoszorút látva.

A fájó pont maga a történet, különösen a Greengrass-Damon-páros korábbi nyilatkozatai fényében, miszerint csak akkor veszik elő az amnéziás titkosügynök figuráját, ha megfelelő témát találnak. Ezért valóban megérte Bourne-t újra kirángatni a víz alól? 70%

Ha a Mindenen túl nem is képes minden vállalását beváltani, és még a nyári blockbusterek között sem kiemelkedő, mindez bőven elég volt ahhoz, hogy a Star Trek elmozduljon eddigi úti céljától, ezzel – ha most még nem is- a jövőben végre olyan helyekre is eljuthasson, ahol előtte még senki sem járt. Megéri tehát ismét felsugározni az ismét újjáépített U.S.S. Enterprise fedélzetére. 75%

A Szemfényvesztők 2 hiába igyekszik folyamatosan kicsavarni a cselekményét, folyamatosan a maximumra járatni a tempóját, a rengeteg karakternek és az ötlettelen trükköknek köszönhetően mindez csak erőltetett, üres mutatvánnyá válik, mely a folytatások szokásos hibáitól szenved.

Szenilla örökös önismereti válsága az új filmmel tehát megoldódni látszik, bár addig még tengernyi víznek kell lefolynia a tengerbiológiai intézet kanálisán! A kis doktorhal olyan kérdésekre keres és lel választ, hogy ki ő, honnan származik és kik a szülei, s természetesen a kötelező tanulságokat is megkapjuk a barátság és a család témakörében, mindezt szerencsére nem szájbarágósan, hanem a mese szövetébe szőve.

Bár a moziteremből kifele jövet azonnal elszáll majd a fejünk felől a mérhetetlen szeretet okozta illúzió, és ezzel a felejthető átlag masszájába süllyed, de azt mindenképpen a javára kell írni, hogy Sharrock képes volt egy régen látott romantikától fulladozó történetet összerittyenteni, amely a szíveket ha minimálisan is de megmelengeti.

Dwayne Johnson hatalmas deltaizmai nemcsak a filmet cipelik el könnyedén, de nézőjét is végigvezeti ebben a kellemes és szórakoztató egynyári őrületben, ahol még a karrierjét is pontról pontra felidézhetjük.

Jelen állás szerint nem sok esély van a feltámadásra, de egy kis környezetváltozás hátha visszahozza az űrlények küzdőszelleme mellett Roland Emmerich régen működő stílusát is.