Szenilla nyomában (2016)

Vártam ezt a mesét, de az első rész jobban tetszett nekem, de ez is egyszer nézhetőre sikerült azért.

Újra nyomába eredünk egy elcsatangolt halacskának, akinek ráadásul a rövidtávú memóriája sem szuperál annyira (ám hogy a néző ezt a tényt ne felejtse el, elismétlik párszor). 2003-ban a nagy sikerű Némó nyomában című filmben Szenilla karaktere egyértelműen egy saját filmért kiáltott, a kérdés csak az volt, tudnak-e a Disney/Pixar-nál úgy ügyesekedni, hogy egy teljes filmen keresztül le tudjon kötni kicsiket és nagyokat. Már az elején ellövik a cukiság bombát a kicsi Szenillával és a hatalmas szemeivel, majd jött egy olyan pillanat, amitől nagyon megijedtem először: ugyanaz a jelenetsor lejátszódik, mint a Némó nyomábanban és komolyan azt hittem, hogy ugyanazt fogom látni csak "más szemszögből". Szerencsére ez csak vaklárma volt, s egy olyan történet indult el, amely szerint egyrészt Szenilla családját és származási helyét keresik a szereplők, majd ez átalakul egy Szenilla-mentőakcióba. Ezzel önmagában nincs is gond, kalandos jelenetek jönnek egymás után, Szenilla elszakad Pizsitől és Némótól ezáltal pedig két történetszálon is lehet aggódni (nem is rossz, mondhatjuk). Ami a karaktereket illeti, a korábbról megismerteken kívül nagyon bejött Hank, a polip, ahogy egy Houdinit megszégyenító módon jut el A-ból B-be, közben pedig egy feledékeny halra van utalva, közben pedig úgy veszekednek, hogy azt öröm nézni. A fókák sem voltak rosszak, bár az a funkciónélküli, reatardáltra emlékeztetőt nem igazán tudtam hova tenni (ott volt az a madár, Becky, neki legalább volt érdemi szerepe). Sors és Béni viszont ugyancsak szerethető volt, úgyhogy a karakterekben továbbra is erős a film. A történet is összességében jól összerakott, bár a végén már nagyon csúcsra járatják a drámát, ami egy szürreális szökést eredményez (ami kétségtelenül szórakoztató, de én azt mondanám rá, 25 éves fejjel, hogy na ne már), s egyedül a végén lévő lasított jelenetsor az, ami legalább valamilyen fazont szab az egésznek. A film végi tanulság, miszerint nem kell előre tervezni, gondolkodj úgy, mint Szenilla, vágj neki bármibe, gondolkodás nélkül, nos, azzal vitatkoznék, hogy pont egy ilyet kell közvetíteni a gyerekeknek, de ez másik kérdés. Egy pluszpontot viszont adnék: soha nem hittem volna, hogy Kautzky Armand hangjával lehet jól poénkodni, ám a filmnek mégis sikerült (szerintem az egyik legnagyobb poén az egészben). Az persze egy másik kérdés, hogy az eredetiben Sigourney Weaver a hangosbemondó, akinek ezúttal a magyar hangja: Kautzky Armand. Mindent egybevéve nem rossz film a Szenilla nyomában, szórakoztató, a karakterek rendben vannak, ám ebben nem éreztem olyan magával ragadó bájt, mint az előző részben, emiatt pedig 4/5.

Az első részt jobban szerettem, de abszolút méltó folytatás. Szerethető karakterek, bájos humor és bár a történet sok újdonságot nem tartalmazott, de működik és nem unalmas.

Körülbelül azt a szintet hozza, mint az első rész. Aranyos családi mese. Tanulságos és vicces, van benne izgalom és még egy picit tanulni is lehet belőle. Talán a gyerekek élvezik leginkább, de felnőtteknek is kikapcsolódást biztosít.

Borzalmasan idegestett az első részben,de azért csak megnéztem ezt a filmet is. nem jósoltam neki nagy jövőt,mégis lekötött,s azt kell mondanom, hogy tetszett. Jó volt,hogy mást is hagytak érvényesülni, kiemelni az első részből.