Kilakoltatás

Ennyire ingadozó filmet rég láttam. Mintha vagy három különböző rendező gyúrta volna össze, teljesen eltérő vízióval és üzenettel. Az eredmény egy néha vicceskedő, néha lassú, néha szomorkás, néha drámai sztori, ami nem tudja, miről akar szólni, így ... Teljes kritika

Gondolom a dráma-vígjáték műfaji besorolás a tragikomédia műfajt akarja jelenteni. Mert humor az nincs, csak tragédia, s bár a történet valóban humoros pillanatokat is rejt, nevetni mégsem lehet, szabad, kéne. Mindenkinek látnia kellene ezt a filmet,... Több aki azt hiszi, hogy a jog és törvény igazságos és értünk, kisemberekért van.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Aki szerint ez a film szórakoztató és nevetni tud a reakciókon, az gyorsan szégyellje el magát. A mondanivaló a végletekig szomorú… Ki tud mosolyogni azon, hogy egy idős nyugdíjas nénike próbálja menteni a házát, az életét és az emlékeit? Aki annyira naiv és jóhiszemű, hogy még azt sem veszi észre, hogy a saját fiacskája felültette... És ami még ennél is rosszabb, az a vége, ahogy a fiatal pár saját lakáshoz jut, és ahogyan tervezgetnek, más kárán. A színészi gárda egyenesen siralmas. Nehéz volt nézni, mert az elején nem történt semmi, és rendkívüli módon untatott. Csak azért néztem végig, mert kíváncsi voltam, mi lesz ebből.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A közel másfél órás játékidőben egy helyen vagyunk: a háznál, ahol egy kilakoltatás folyik. Vagyis csak folyna, ha az idős hölgy a házban hagyná, hogy kilakoltatnák onnan. Az első kilakoltatását végző férfi mindent megtesz annak érdekében, hogy jól ... Többvégezze a munkáját, mégis látni rajta, hogy vívódik magában a film során. Meg akar felelni édesapjának, aki szintén a szakmában dolgozik, de az idős hölgy érdekeit is figyelemben tartja. A kilakoltatást rengeteg tényező zavarja meg az aktivistáktól kezdve kutyákon át, valamint a film közepétől a ház felrobbantása is fenyegeti a kilakoltatókat. A film sok helyen megmosolyogtatja az embert, hogy a szereplők hogyan reagálnak a meglepő helyzetekre (nyíllövések, kutyák "támadása", robbantással fenyegetés, túsztárgyalóval való tárgyalás, valamint a hivatalos személyek közötti párbeszédek). Aztán el is gondolkodik a néző azon, hogy az ilyen helyzetek nem csak a filmekben fordulnak elő, hanem a való élet mindennapjaiban is, hiszen rengeteg olyan esetet láthattak a híradásokban, amikor aktivisták állták útját a kilakoltatóknak, vagy a hivatalos személyek folyamodtak drasztikusabb lépésekhez, hogy elérjék a céljukat. A film vége szintén keserédes, hiszen főhősnőnknek nem sikerült megvédenie otthonát, és még a "kisfia" is csúnyán átverte. A tekintete mindent elárul, amikor a film végén elviszik a rendőrök. Az új lakók beköltözése pedig még inkább rossz érzést kelt a nézőben.

Úgy látszik, én nyitottabb voltam erre az alkotásra, mint az előttem szólók, pedig a filmnek nincs bonyolult története, leginkább a főszereplő karakterfejődésére épül. Viszont dramaturgiailag olyan jól felépített, ahogy a komédiából tragédiába vált, hogy nálam megérdemli az öt csillagot.

Nem sok köze van a valósághoz ennek az alakításnak. Részemről szar poén, amit csinálnak. Nem tudom ki nevetett ezen.

Unalmas és vontatott volt a film. Se a történet, sem a szereplők nem fogtak meg.

Jó film, szórakoztató és a színészek, illetve a rendezés is nagyon jó.

Ez borzalmas volt. Ennyire gyengére sikerült filmet rég láttam; amolyan amatőr érzése volt, de annak is gyenge.

Ismét egy jó magyar alkotás. Bár az első 10-15 perc meglehetősen csetlő-botló, a színészek, a rendezés, az operatőri munka „jaj, de gyerekcipőben jár nálunk”, de később a szereplők is szerencsére belefeledkeztek a tótágas Black Mirror-világba. Precíz... Több társadalomkritikát kaptunk, és aki kicsit is beleásta magát a mindent átszövő, legfelsőbb hatalomig nyúló, maffiaszerűen működő végrehajtói nyerészkedésbe, minden percben kuncoghat, sóhajthat, szégyenkezhet. Itt senki nem úszhatja meg hosszú távon, és bízzunk gyermekeink még romlatlanságában. A részletekre különösen érdemes figyelni. Ezernyi gondolatot, félelmet ébresztett bennem... Ajánlom a filmet bármely érzületű, filmkedvelő magyarnak, A tanú mellé sorakozik hosszú távon... Számomra biztosan.