Kilakoltatás

Ez borzalmas volt. Ennyire gyengére sikerült filmet rég láttam; amolyan amatőr érzése volt, de annak is gyenge.

Gondolom a dráma-vígjáték műfaji besorolás a tragikomédia műfajt akarja jelenteni. Mert humor az nincs, csak tragédia, s bár a történet valóban humoros pillanatokat is rejt, nevetni mégsem lehet, szabad, kéne. Mindenkinek látnia kellene ezt a filmet,... Több aki azt hiszi, hogy a jog és törvény igazságos és értünk, kisemberekért van.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Aki szerint ez a film szórakoztató és nevetni tud a reakciókon, az gyorsan szégyellje el magát. A mondanivaló a végletekig szomorú… Ki tud mosolyogni azon, hogy egy idős nyugdíjas nénike próbálja menteni a házát, az életét és az emlékeit? Aki annyira naiv és jóhiszemű, hogy még azt sem veszi észre, hogy a saját fiacskája felültette... És ami még ennél is rosszabb, az a vége, ahogy a fiatal pár saját lakáshoz jut, és ahogyan tervezgetnek, más kárán. A színészi gárda egyenesen siralmas. Nehéz volt nézni, mert az elején nem történt semmi, és rendkívüli módon untatott. Csak azért néztem végig, mert kíváncsi voltam, mi lesz ebből.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A közel másfél órás játékidőben egy helyen vagyunk: a háznál, ahol egy kilakoltatás folyik. Vagyis csak folyna, ha az idős hölgy a házban hagyná, hogy kilakoltatnák onnan. Az első kilakoltatását végző férfi mindent megtesz annak érdekében, hogy jól ... Többvégezze a munkáját, mégis látni rajta, hogy vívódik magában a film során. Meg akar felelni édesapjának, aki szintén a szakmában dolgozik, de az idős hölgy érdekeit is figyelemben tartja. A kilakoltatást rengeteg tényező zavarja meg az aktivistáktól kezdve kutyákon át, valamint a film közepétől a ház felrobbantása is fenyegeti a kilakoltatókat. A film sok helyen megmosolyogtatja az embert, hogy a szereplők hogyan reagálnak a meglepő helyzetekre (nyíllövések, kutyák "támadása", robbantással fenyegetés, túsztárgyalóval való tárgyalás, valamint a hivatalos személyek közötti párbeszédek). Aztán el is gondolkodik a néző azon, hogy az ilyen helyzetek nem csak a filmekben fordulnak elő, hanem a való élet mindennapjaiban is, hiszen rengeteg olyan esetet láthattak a híradásokban, amikor aktivisták állták útját a kilakoltatóknak, vagy a hivatalos személyek folyamodtak drasztikusabb lépésekhez, hogy elérjék a céljukat. A film vége szintén keserédes, hiszen főhősnőnknek nem sikerült megvédenie otthonát, és még a "kisfia" is csúnyán átverte. A tekintete mindent elárul, amikor a film végén elviszik a rendőrök. Az új lakók beköltözése pedig még inkább rossz érzést kelt a nézőben.

Úgy látszik, én nyitottabb voltam erre az alkotásra, mint az előttem szólók, pedig a filmnek nincs bonyolult története, leginkább a főszereplő karakterfejődésére épül. Viszont dramaturgiailag olyan jól felépített, ahogy a komédiából tragédiába vált, hogy nálam megérdemli az öt csillagot.

Nem sok köze van a valósághoz ennek az alakításnak. Részemről szar poén, amit csinálnak. Nem tudom ki nevetett ezen.

Unalmas és vontatott volt a film. Se a történet, sem a szereplők nem fogtak meg.

Jó film, szórakoztató és a színészek, illetve a rendezés is nagyon jó.

Ismét egy jó magyar alkotás. Bár az első 10-15 perc meglehetősen csetlő-botló, a színészek, a rendezés, az operatőri munka „jaj, de gyerekcipőben jár nálunk”, de később a szereplők is szerencsére belefeledkeztek a tótágas Black Mirror-világba. Precíz... Több társadalomkritikát kaptunk, és aki kicsit is beleásta magát a mindent átszövő, legfelsőbb hatalomig nyúló, maffiaszerűen működő végrehajtói nyerészkedésbe, minden percben kuncoghat, sóhajthat, szégyenkezhet. Itt senki nem úszhatja meg hosszú távon, és bízzunk gyermekeink még romlatlanságában. A részletekre különösen érdemes figyelni. Ezernyi gondolatot, félelmet ébresztett bennem... Ajánlom a filmet bármely érzületű, filmkedvelő magyarnak, A tanú mellé sorakozik hosszú távon... Számomra biztosan.