Silvio és a többiek

Ez az első film, amit Sorrentinótól láttam, és hát az elején azt hittem, valami ponyva típusú film, de nem az! Komolyabb annál, óriási érzelmi hullámvasút. Nem láttam még hasonlót eddig, nyomot hagy az emberben, már akiben. Türelem meg nyugalom kell ... Többhozzá, mert hosszú. Ez nem propagandafilm, mint a magyar megfelelője, az Elk*rtuk. Jócskán volna mit tanulnia a magyar filmiparnak. De itthon a fejekkel van a nagy probléma, bár Olaszországban is, de ott legalább a készítők meg tudják különböztetni, mi a helyes és mi nem. Szokatlan egy film, de csak mert mi kelet-európaiak vagyunk, nálunk valami vagy fehér vagy fekete. Az biztos, hogy nem mi vagyunk a világ közepe.

Nem nagyon tudom hova tenni ezt a filmet. Egyrészt hallunk ezt-azt Berlusconiról (és ugye nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél), de azért lehet, hogy itt már átestek a ló túloldalára. A film nagy részében (főleg az elején) csak a szexről van szó.... Több Emiatt sokszor olyan érzése van a nézőnek mintha egy vígjáték menne előtte. Sajnos semmilyen szempontból sem tud kimagaslót nyújtani, de azért a párbeszédeket jól összerakták.

A rendező előző filmjeihez hűen (A nagy szépség, Ifjúság) ugyanúgy elhozta a saját furcsa, nagyon európai stílusát. Rendkívül jó montázsokkal és hosszú, de fantasztikus párbeszédekkel operál. Szintén megemlítendő a film szerkesztettsége, nagyon jól fel van építve!

Érdekes, bár inkább karakter, mint életrajzi film. A film eleje kifejezetten nem tetszett, aztán kicsit árnyaltabb lett a véleményem. Ennek ellenére úgy látom, hogy Berlusconiról nem tudott többet mondani, mint egy bulvárlap újságcikke. Az egyszer megnézhető filmek kategóriájába sorolom.