Veszélyes szomszédság

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Nem rossz film, és valahogy mindig azt érzem, ha svéd, dán, norvég, finn, vagy izlandi filmet nézek, hogy az északiak alapból valahogy olyan „szenvedősek” és mégis ridegek, nem nagyon akarják kimutatni, hogy örülnek vagy éppen szenvednek! Pål Sletaun... Teljes kritika

Egy furcsa párhuzammal húz be a csőbe a film. Sokáig nem is lehet érteni, hogy mi is történik a főszereplővel, aztán az apró részletek a helyükre kerülnek, és akkor koppan nagyot a film mondanivalója. Talán egy kicsivel több előzményt mutathatott volna, ami segít megérteni a cselekményt, de így is érthető.

Habár végig sejtettem, mire fog kifutni a cselekmény (szinte teljesen megegyezik L. Ron Hubbard: Rettegés című könyvével, amit nagyon szeretek), így is több ponton meglepett a film (jó értelemben). Zseniális volt, ahogy a darabok szépen lassan összeállnak.

Nem a megszokott skandináv mentális problémákkal küzdő nyomozó főhőst szerepeltető film, hanem egy erős utángondolást igénylő sötét és nyugtalanító, erős szexuális jelenetet bemutató pszichológiai thriller. Nyomokban emlékeztet Polanski „A bérlő/A lakó” című filmjére, de egészen biztos, hogy David Lynch munkássága is hatott az alkotójára. Pål Sletaune rendező harmadik munkája. Viszonylag ritrkán rendez, 4-6 évenként egyet-egyet, van ideje jól átgondolni a soron következő munkájának minden másodpercét. A film egyik nagy előnye, hogy ember legyen a talpán, aki kitalálja a végét. A főhős, John (Kristoffer Joner) túl van egy párkapcsolati szakításon és a kedélyét még inkább befolyásolja a klausztrofób hatást keltő lakás. A két női szomszéd sem hoz számára enyhülést, sőt…