Nauszika - A szél harcosai

Van valami kedves és magával ragadó a film gyermeki világlátással operáló főszereplőjében, aki hangosan rákiabál egy harcoló csapatra, hogy hagyják abba az erőszakot és legyen béke. Egy gyerekfilmnél talán ez a fajta üzenet elég, de a történet kicsit túl romantikus, hogy igazán komolyan vehető legyen vagy mélyebb témákat hámozzon. Bár még nem teljesen Studio Ghibli, azért nagyon érezhetően Miyazaki-filmet néztem. Természet nagysága kontrasztba helyezve a harmadik ipari forradalom gépezeteivel. Nem teljesen technológiaellenes az alkotó, csak annak tudatos és minimalista felhasználását emeli ki. Hősünk is egy menő repülőn repked fel-alá és fegyvereket is használ, igaz, sosem gyilkos szándékkal. A film kicsit túlkomplikálja magát három különböző frakció harcával és a bogarak lázadásával. Sokszor nehéz megítélni, pontosan ki harcol kivel, és mi történik a széteső repülőkön vagy mi a motivációja szereplőknek. A főszereplő hercegnő, - aki amúgy nadrágot visel, csak borzasztóan színezték a lábát - nagyon gyerekesen áll hozzá minden dilemmához, és pont emiatt nem egy izgalmas figura, a többiek annál érdekesebbek, de valahogy nem jött össze a sztori számomra. Nem volt az a fajta mögöttes tartalom, mint a Csihiro Szellemországban-ban vagy a Vándorló Palotában. Tegyük a szívünkre a kezünket, az animáció sem annyira jó, mint a stúdió későbbi filmjeiben.

A Ghibli stúdió egyik legjobb műve lett. Tanulságos alkotás, érdemes oda figyelni rá. Bár nem ez a kedvencem a stúdiótól, de egyértelműen a jobbak közé tartozik - minden téren.

Bevallom, óriási elmaradásom van a japán képregény és rajzfilmes világgal, s ez különösen igaz Hayao Miyazaki elképesztő munkásságával kapcsolatban, ám jobb később, mint soha alapon úgy döntöttem, hogy a Nauszikával kezdem ennek az egészen egyedi fil... Teljes kritika

Miyazaki filmjei közül ez tetszett talán legjobban eddig. A téma sötét és inkább szól a felnőtteknek. Tetszik a mondanivalója és a Föld pusztulásának metaforája.