Pi

Ahányszor csak megemlítettem a „Pi” címet, mindenkinek a 2012-es „Pi élete” jutott eszébe, pedig szerintem jelen filmünknek is kijárna a szélesebb körű elismerés. Ez az alkotás volt az első találkozásom Darren Aronofsky művészetével, és azonnal a kedvenc rendezőim sorába is repítette őt. Mint a matematika és a pszichológiai horror-thriller műfaj rajongója, azt kell mondanom, ezt a filmet pontosan rám szabták. Ha valamire, akkor az eredetiségre nem lehet panasza senkinek: a témaválasztás üdítően egyedi. Szerintem mind a fekete-fehér fényképezés, mind a minimalista kivitelezés jót tett az összhatásnak, tovább fokozva a paranoid képsorok és hátborzongató szürreális hallucinációk keltette feszültséget. A mai napig kiráz a hideg, ha egy metróaluljáróban eszembe jut a film ott játszódó jelenete... Jó, hogy sosem néztem bele a Napba!

Művészfilmnek szerintem gyenge, sima thrillernek pedig nem alkalmas. Fekete-fehér,ezzel nincs is baj, hanem szerintem túl agyalósra csinálták, és nincs élvezeti értéke a produkciónak. A vége is egy kicsit káoszos.

A Requiem egy álomért mellett a kedvenc munkám Arronofsky-tól. Zseniális.

Jó film! Klasszul bemutatja, ahogy egy nem hétköznapi gondolkodással vívódó ember miféle nehézségekkel kell hogy megküzdjön. Lényegében elmeháborodottnak tekinthető. De ezt a film életszerűen mutatja be...

Elvont, misztikus, mély film. Nincsenek üresjáratok vagy sablonok, egyedi és utánozhatatlan. A fordulatok miatt nagyon tartalmas és nem hagyja a nézőt unatkozni.

Szerintem is Aronofsky egyik legjobban sikerült filmje a Requiem for a dream mellett. Elgondolkodtató, agyalós, merész a témaválasztás. Ugyanakkor zseniálisan sikerült megoldani. A képi világ esetében nekem tetszett a fekete-fehér, ezzel is hangsúlyo... Többsabbnak tűnik a zseni monoton világa, amelyet a számok mindenhol átszőnek és persze nyomasztóbb is lett tőle a film. Az őrület határán álló matematikust pedig nagyon jó színészi alakítással sikerült megformálni.

Nagyon szeretem az ilyen filmeket, ahol a rendező hagy teret gondolkodni, értelmezni a filmet. Itt megkaptam. Nem ront a hatásán, hogy ilyen a képi világa, sőt ! Aki ezt művészfilmként értelmezte sztem téved!

Nehéz szavakat találni, amikor megnézz az ember ilyen mesterművet, mint a Pi. A 60 000 dollár ellenére nagyon hangulatos világot sikerült kihoznia a készítőknek. A történet zavaros elsőre, de kellő koncentrációval és odafigyeléssel össze lehet rakni,... Több hogy mit akartak Aronofsky-iék átadni a nézőknek. Zene és a képi világ, a kamera mozgások és a gyors vágások, mind beszippantottak a történésekbe és Max fejébe és áttudtam érezni azt, amin ő keresztül ment a film során. Volt pár apróbb hiba, néhány felesleges karakter, de igazából ennyi. Ajánlom azoknak, akik nem csak egy sima 1-2 órás szórakozásra vágynak, hanem tudnak gondolkozni a film közben és utána is. 9/10

Aronofsky hatalmas művész, ez abból is látszik, hogy még ilyen minimál eszközökkel is óriási hatású filmet tudott összehozni. Az egész atmoszféráját nagyon ügyesen teremti meg, az ember tényleg úgy érzi, egy őrült zseni koponyájában van, ahonnan ninc... Többs szabadulás. De a film nem csak ezen az érzéki szinten hat, hanem nagyon komoly intellektuális kérdéseket is föltesz, amolyan igazai "filózós" film, amiről aztán jókat lehet dumálni egy sör mellett. Abszolút ötös!

Sokan nem szeretik ezt a filmet, mert túl érthetetlen, túl enigmatikus, és nem lehet rájönni, hogy tulajdonképpen "mit is akar mondani". Nekem viszont pont ezért tetszik, szerintem a legjobb az, amikor nincs egy egyértelmű tanulság a film végén, és i... Többtt biztos, hogy nincs, inkább csak fel vannak dobva a különböző, mélyebbnél mélyebb kérdések, aztán a rendező ott hagy téged, hogy na akkor tessék gondolkodni. A jó filmművészetnek pontosan ez a dolga szerintem.

Őszintén gratulálok azoknak, akik ebből bármilyen értelmet ki tudtak hozni! A tórás rész érdekes volt, azon kívül egy elmebeteg őrjöngése 80 percben...