Az űrhajós

Johan Renck rendezésében egy szürreális, melankolikus sci-fi dráma, amely a magány, az önismeret és az emberi kapcsolatok témáját helyezi előtérbe egy űrbéli küldetés keretében. A sötét, visszafogott hangulatot lenyűgöző vizuális világ és Max Richter... Több atmoszferikus zenéje erősíti, miközben a cselekmény középpontjában egy cseh űrhajós (Adam Sandler) hónapok óta tartó magányos repülése és egy különös, beszélő űrlény-pók (Paul Dano hangján) társasága áll. Sandler hitelesen alakítja a kiüresedett, lelki válságban lévő főhőst, de a karakterek közötti érzelmi dinamika és a főszereplő feleségét játszó Carey Mulligan játéka is visszafogott marad. A forgatókönyv a párkapcsolati és egzisztenciális dilemmákban elmerülve gyakran marad felszínes, a cselekmény lassú tempója és a repetitív szituációk miatt néhol monotonná válik, miközben a látvány és a különös űrlény ötlete emlékezetes. A film főleg az önkereső, elmélkedős sci-fik kedvelőinek ajánlható, akik értékelik az atmoszférikus hangulatot és a belső utazásokat, de a hagyományos, izgalmas űrkalandokra vágyók csalódhatnak.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Megtekintettem ezt az alkotást, és nem Adam S. miatt. Hát, sajnos csalódnom kellett, mert egy semmilyen filmet kaptam. A sci-fi kategória kilőve. Talán a dráma és a lélektani filmek közé tudnám besorolni, de annyira rosszul lett felépítve a film, hog... Teljes kritika

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Fura film az Űrhajós, mert egyáltalán nem arról szól, amire számítanánk. Nem a tudományos fantasztikum, a világűr megismerése, vagy idegen civilizációk felkutatása áll a középpontjában, hanem valamiféle szürreális moralizálás magányról, kapcsolatokró... Többl és az élet értelméről. Az egyik fél egy cseh űrhajós (? WTF) a másik pedig egy rejtélyes űrpók. Adam Sandler, akinek színészi munkássága a gagyi szinonimájává vált az évtizedek alatt, ezúttal egy komolyabb karaktert formál meg. Sajnos maga a film gyenge, így a nagy áttörés elmarad Sandlert illetően is. Az űrhajós című film egy unalmas, szürreális pszicho-dráma, érdektelen konfliktusokkal, elcsépelt frázisokkal és gyenge színészi teljesítménnyel. Egyszer végig lehet szenvedni, ha épp nagyon nincs mit csinálnunk, de annyi bőven elég is belőle. Ha agyonütnének sem nézném meg újra. Ami az értékelést illeti, közepest adnék rá, csillagokban kifejezve három csillagot, százalékban 55%-ot, mert azért a sci-fi kísérlet megér ennyit. De a sok pszicho-maszlag után (mint például amilyen az Ad Astra vagy a Moonfall is volt) jó lenne már egy igazi sci-fi. A 3-test probléma című sorozat mondjuk pótol némi hiányt, de egy nagy sci-fi siker akkor is várat még magára.

Sci-finek nem sci-fi, az biztos, inkább valamiféle pszicho-dráma. Adam Sandler gyenge benne, mint a vizezett meggysör, és a sztorit is alaposan elcs*szték. Kár az egészért, mert egy jó sci-fi már nagyon hosszú ideje várat magára. A sci-fi rajongókat ... Többkenyéren és vízen tartja a filmszakma sajnos, annyira kevés manapság a jó tudományos fantasztikum. Igazság szerint a Dűne sem az, és a Star Wars sem. Ami Adam Sandlert illeti: neve jó ideje a gagyi szinonimája, olyan sok vacak dologhoz adta már a nevét. Az űrhajósra 2 csillag is sok sajnos.

Sandlernek a drámai szerepek is jól állnak, nemcsak a vígjáték (bár utóbbiból csak pár, ami érdemleges). Nekem ez viszont túlontúl altatós volt (mivel a pók hangja úgy elvitt, hogy tényleg 35 perc után bealudtam tőle), Sandlernek még altató se kellen... Többe. Maga a story nem rossz, de felejthető, ahogy eme kész koprodüksön is. A jelenetek mindenfelé ugrálnak (múlt-jelen), bár ez mostanság nagy divat filmügyileg, nem csak itt. Idegesítőek a szűk látáskörű bejátszások számomra, zavarták a szemem. Max 2 csillag... és ennyi.

Sajnos teljesen unalmas a film, Adam Sandler meg rossz színész. Ennél rosszabb élményem csak a Love (Szeretet, 2011) és a Fehér zaj c. filmekkel volt.

Adam Sandler komikus korszaka után most a „művészi” szakaszába lépett. Lehet, hogy igaza van, mert tavaly állítólag a legjobban fizetett színész volt a világon. A szakma lehet, hogy értékeli az ilyen elvont produkciót, de a plebsz (mint én is), ahogy látom, nem vevő rá.

Akár egy jó film is lehetne, figyelembe véve az alapötletet. Hogy miért nem lett az? Ki tudja? Az biztos, hogy ebből a filmből a világ legzseniálisabb színészei sem csináltak volna egy nézhető filmet, annyira unalmas lett. Ennyit Adam Sandler védelmé... Többben muszáj elmondani. Hogy miért vállalta el a forgatókönyv elolvasása után, az már egy másik kérdés. Hogy az ötletből (ami, hangsúlyozom, nem rossz!) kihozható lett volna-e egy ennél sokkal jobb végeredmény, az kérdéses, de szerintem igen. Ezt a filmet csak akkor ajánlanám megtekintésre, ha két órát kell kitöltened valahol, és nincs egyéb lehetőséged (ülsz a repülőn, és nincs másik film, amit megnézhetnél). Minden más esetben valószínűleg sajnálni fogod a ráfordított időt. 4/10.

A film egyetlen előnye a zökkenőmentesen melankolikus és hipnotikus hangulat, altató helyett remekül működik. Mondanivalója sértően gyermeteg, értelme semmi.

1% kaland, 1% sci-fi, 98% dráma. Kinek ajánlom? (Mert biztos lesz, akinek tetszeni fog). Akik szeretik a hosszas, nagyon hosszas és még annál is hosszasabb emberi vívódásokat (én ezt a két felnőttet felpofoztam volna), akiket nem zavarja, ha egy űrlé... Többny pók vagy mifene coelhói magasságokban beszélget a főhősünkkel, mindeközben mogyórókrémet nyalogat, és vécét ölelget (itt jut eszembe, hogy ennyi erővel a film besorolásában szerepelhetett volna a vígjáték is). Valahogy megint az jutott eszembe, mint már korábban többször írtam, hogy ha sima dráma besorolást kapott volna ez a film, akkor könnyebben eljutna a célközönséghez, és talán jobb lenne a értékelése is. De így, ahogy láttam, többeknek okozott hasonló csalódást a film, mint nekem. Nálam sci-fi rajongóként ez bizony csak 1 csillag, az is csak éppenhogy.

Az Űrhajós Adam Sandler komolyabb filmjeinek egyike, mely a magányt, az emberi kapcsolatokat és a traumát dolgozza fel egy szürreális szituáción keresztül. A filmet a Netflix finanszírozta, és a kiváló Csernobil c. sorozat egyik alkotója, Johan Renck... Teljes kritika

Mindig öröm látni Adam Sandlert, amint komolyabb szerepekben is megmutatja tehetségét, és bár a Spaceman film ad egy újabb lehetőséget erre, úgy érzem, hogy korábbi filmjeiben, mint például a Csiszolatlan gyémánt és a Mindent egy lapra, jobban érvény... Többesülnek a színészi képességei. Ezek a korábbi munkák mélyebben és árnyaltabban mutatták be Sandler karaktereinek komplexitását, ami lehetővé tette számomra, hogy jobban kapcsolódjak a karakterekhez. A Spaceman kapcsán bár elismerem az új területek felfedezésére irányuló törekvését, és értékelem a kísérletezgetés bátorságát, ezt a konkrét projektet inkább egyfajta átmeneti munkának tekintem az ő színészi pályafutásában. Izgatottan várom, hogy milyen új projektben láthatom majd következőnek, remélve, hogy az újabb kihívások még inkább kihozzák belőle a legjobbat.

Értem én, hogy dráma, de ez már annyira elhúzott, hogy unalmas. Pedig vártam, mert sci-fi rajongó vagyok. Mondjuk ahhoz semmi köze, max., hogy az űrben van.

Érdekes gondolatokat feszeget a film. Nekem tetszett. Persze lehetett volna máshogy is csinálni. A szereposztás jó volt. Adam Sandlernek ez az űrhajós szerep nagyon jól állt a maga közömbös lazaságával. Persze valahogy nem értettem ezt a retró stílust, ami a filmet övezte. Ez valóban „2024”-ben készült?